Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
National Association of Entrepreneurs and Employers
Landesverband Ungarischer Unternehmer und Arbeitsgeber
2017. 11. 22., szerda
VOSZ-tag leszek Miért érdemes VOSZ tagnak lenni? keresés Menü
Üdvözöljük a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének megújult honlapján! ______ A naprakész adózási információkat keresse a Vállalkozó Információs Portálon! ______
Hírek
2017. július 17.

"Uniós Források a gazdaságfejlesztésben. Könnyen jön, könnyen megy?”

Az alábbi előadás anyaga prezentációs formában a Kopint-Tárki – VOSZ július 12-i sajtótájékoztatóján hangzott el. "A cikk a Széchenyi 2020 program EFOP-3.6.1-16-2016-00013 "Intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztések a Budapesti Corvinus Egyetem székesfehérvári Campusán" című Európai Uniós projektje keretében készült." Kállay László, PhD. (Budapesti Corvinus Egyetem)

Bevezetés

A magyar gazdaságpolitika az elmúlt másfél évtizedben nagy szerepet szánt a közvetlen gazdaságfejlesztésnek. Vissza nem térítendő támogatások és kedvezményes pénzügyi eszközök váltak a gazdaságfejlesztés fő eszközévé, miközben a szakmai konszenzus által ajánlott megközelítés; a gazdasági környezet javítása, és a szabályozott piac működtetése háttérbe szorult. Hogyan működik, és milyen eredményeket produkál a pénzosztásra épülő rendszer.

 

A vállalatok állami támogatásának uniós keretszabályairól

Bár napjainkban az Európai Uniót és az állami támogatásokat leggyakrabban abban az összefüggésben szoktuk említeni, hogy az uniós költségvetés az állami támogatások legfontosabb forrása, fontos látni azt is, hogy Unió gazdasági alapja a korlátozás nélküli belső piac, ami nem egyeztethető össze az irányított beavatkozásokkal. Ennek megfelelően az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 107 cikke általában tiltja a vállalatok állami támogatását, a támogatás eszközének alkalmazását kivételes esetekben engedi meg. A kohéziós politika – bár nem kötelező érvényű jogi szabályozásba foglaltan – szintén arra a felfogásra épül, hogy a közösségi forrásokkal a növekedés feltételeit kell megteremteni az infrastruktúra, oktatás képzés, egészségügy, közigazgatás területén megvalósítandó fejlesztésekkel. A vállalatok támogatását azokra a területekre javasolja korlátozni, ahol piaci elégtelenségeket kell kezelni, mint például kutatás-fejlesztés, innováció, regionális gazdaságfejlesztés, kis és középvállalkozások fejlesztései.

Mindez nem zárja ki azt, hogy a tagországok akár jelentős mértékben is alkalmazzák az állami támogatás eszközeit, részben uniós forrásokból finanszírozva, mindaddig, amíg a jogszabályi kereteken belül teszik ezt.

 

A vállalatok állami támogatása Magyarországon

 

Lássuk milyen mértékben alkalmazta Magyarország az vállalatok állami támogatásának eszközeit. Az Európai Unió alapszabálya arról is rendelkezik, hogy a tagországoknak be kell jelenzeniük minden támogatási műveletet, így a versenyszabályozással foglalkozó főigazgatóság összesített adatokkal is rendelkezik, és ezeket az Eurostat is közzéteszi. Témánk szempontjából az állami támogatásoknak azokat a fajtáit érdemes vizsgálni, amelyek a hazai szóhasználatban „közvetlen gazdaságfejlesztésnek” minősülnek, vagyis az ipari és a szolgáltató ágazatoknak nem válságintézkedések keretében nyújtott támogatások (amelyek nem tartalmazzák többek között a vasúti közlekedésnek, a városi tömegközlekedésnek nyújtott támogatásokat, és az agrártámogatásokat.)

Az 1. ábra azt mutatja, hogy az Európai Unió 28 tagállama átlagosan és Magyarország a GDP arányában mennyit fordított közvetlen gazdaságfejlesztésre 2000 és 2014 között. Látható, hogy minden évben az Unió átlagát lényegesen meghaladó összeget fordítottunk erre a célra, és az ábrából az is kiderül, hogy a szavakban legalább is eltérő gazdaságpolitikát folytató kormányok egyaránt szívesen használták a közvetlen gazdaságfejlesztés eszközeit.

Nézzünk meg az állami részvétel néhány részterületét is! 2014 végére a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint[1] a kis- és középvállalkozások hitelein belül “a kedvezményes hitelprogramok és az NHP fennálló kihelyezésének együttes aránya 2014. szeptember 30-i időpontban már megközelítette a 40%-ot”, miközben ez az adat csak részlegesen tartalmazza az állami viszontgaranciával fedezett hiteleket, amelyekkel együtt az állami részvétel már az 50% közelében van. Ilyen mértékű állami szerepvállalás a kis- és középvállalkozások hitel piacán példátlan a piacgazdaságok gyakorlatában. Fontos, és nem csak technikai részlet, hogy a Növekedési Hitelprogram jogilag nem állami támogatásnak, hanem monetáris intézkedésnek minősül, így a táblázat adataiban nincs benne a program támogatástartalma.

[1] Dr. Szöllősi László – Pogácsás Péter: Kedvezményes magyar KKV finanszírozási programok és az NHP, 18. oldal. In Tanulmánykötet a növekedési hitelprogram eddigi eredményeiről. Magyar Nemzeti Bank, Budapest, 2014.

A kockázatitőke-befektetések terén még ezt az arányt is felülmúlja az állami részvétel. A Jeremie kockázatitőke-program 2009-es indulása, majd az újabb és újabb szakaszok lebonyolítása, továbbá tisztán állami programok indítása ó után 2015-re szinte kizárólag állami részvétellel megvalósuló befektetések voltak ezen a piacon.

 

Ábra. Az állami támogatások aránya a GDP-hez viszonyítva Magyarországon és az Európai Unióban, 2000-2014

Forrás: Eurostat, 2017

 

Használ-e a megöntözés?

Ha a közvetlen állami szerepvállalás ilyen magas, makrogazdasági szinten is érzékelhető mértékű, továbbá hosszú ideje alkalmazott gazdaságpolitikai eszköz, akkor felmerül a kérdés, hogy a sikerül-e ennek segítségével javítani a gazdaság, de legalább is a támogatott szektorok versenyképességét.

A támogatások mechanikus hatásai

Az állami támogatások hatásait több szempontból vizsgálhatjuk. Vannak olyan hatások, amelyek mechanikusan javítják a támogatott vállalkozások mutatóit, és abból adódnak, hogy a támogatást a vállalkozások többletbevételként könyvelik el. Ennek elsődleges hatása, hogy javulnak a vállalkozások eredménymutatói az amortizációs időszakban (ami a hazai gyakorlatban általában hét év).

A támogatások beruházások értékére gyakorolt hatása kevésbé egyértelmű, mert előfordulhat, hogy a vállalkozók a támogatás nélkül is megvalósították volna a fejlesztést, vagyis az közpénz nem többletberuházást finanszíroz.

A vállalatok eredménykimutatására gyakorolt mechanikus hatás javítja a nemzetgazdasági mutatókat is függetlenül attól, hogy mennyire volt jó üzleti döntés a támogatott beruházás megvalósítása. Javulnak a jövedelemtermelési és beruházási mutatók, és a költségvetés egyenlegére is jó hatással vannak a támogatások.

A támogatások üzleti hatásai - erkölcsi kockázat

A hosszú távú hatások nem ilyen egyértelműek.

Ha azt feltételezzük, hogy az állami támogatások célja a nemzetgazdasági jövedelemtermelés növelésének elősegítése, akkor megfogalmazhatjuk azokat a feltételeket, amelyeknek ehhez teljesülniük kell.

- A támogatott projektnek gazdaságilag életképesnek kell lennie, vagyis lennie kell egy olyan beruházási összegnek, amely mellett a projekt hozama magasabb, mint a pénz ügyi megtakarítások hozama.
- A beruházásra fordított összegnek akkorának kell lennie, hogy a projekt elérje ezt a hozamot. Nem lehet sem túl alacsony, amikor még befektetés nem produkál elég hozamot, és nem lehet túl magas sem, amikor már a piaci korlátok miatt a hozam ismét csökken.
- A projekt csak akkor kapjon támogatást, ha a vállalkozónak nincs elég saját tőkéje az optimális mértékű megvalósításhoz.
- A támogatás révén keletkező többletjövedelmet a vállalkozásnak „tőkésítenie” kell, vagyis nem veheti ki vállalkozói jövedelemként.

 

Teljesülhetnek-e ezek a feltételek a konkrét támogatási döntések során. Nem kizárt, hogy igen, de sok tényező hat abba az irányba, hogy a támogatás nyújtása ne érje el alapvető célját.

A közgazdasági szakirodalom erkölcsi kockázatnak hívja azt a problémát, amikor a szerződő felek egyike úgy tehet szert haszonra, hogy azzal sérti a másik érdekeit. Az állami támogatások egyik erkölcsi kockázata az, hogy a vállalkozók akkor is elfogadják a támogatást, ha a megvalósítandó projekt enélkül veszteséges lenne. Így a támogatások rövid távú hatása növelheti, de csökkentheti is a társadalmi jövedelemtermelést. Ez utóbbi úgy fordulhat elő, hogy a beruházási projekt veszteségét a támogatás formájában kapott többletbevétel kompenzálja.

Az állami támogatások erkölcsi kockázatának további eleme, hogy az állami segítséggel szerzett többletjövedelmet a vállalkozók nem tőkefelhalmozásra fordítják, hanem személyes tulajdonosi jövedelemmé konvertálják.

Az is gyakran előfordul, hogy a vállalkozó akkor is elfogadja a támogatás, ha van elég saját forrása a projekt megvalósítására, mert ezzel többletjövedelemre tesz szert.

 

Elkerülhetők-e a negatív hatások?

Nehéz minden programra érvényes, általános válasz adni erre a kérdésre, de azt elmondhatjuk, hogy a hazai gyakorlatban leggyakrabban a pályázatokon nyertes vállalkozóknak a beruházással megvalósított kapacitás működtetését, és néha foglalkoztatást kell vállalniuk. A támogató hatóságok nem alkalmaznak olyan kiválasztási kritériumokat, amelyek jelentősen csökkentenék a támogatások erkölcsi kockázatait. Így a jelenlegi feltételrendszer nem zárja ki sem a nemzetgazdasági szinten veszteséget termelő vállalkozások támogatását, sem a támogatások jövedelemmé konvertálását.

Másrészről az állami szervek valószínűleg nem tudnák megalapozottan elbírálni a projektek üzleti kockázatait, még akkor sem, ha a jelenleginél több időt és pénzt fordítanának a projektkiválasztásra. A támogatások erkölcsi kockázatát aligha lehet ésszerű költségek mellett jelentősen csökkenteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az állami támogatások rendszere alacsony hatékonyságú erőforrásallokáció.

Az európai uniós források bősége egy további tényezővel járul hozzá az a támogatások gyenge hasznosulásához. Először a 2007-2013-as uniós költségvetési időszak plusz két éves kifizetési szakaszában láttuk azt, hogy a kormányzat elsődleges, sőt kizárólagos szempontja a rendelkezésre álló források maradéktalan felhasználása volt, és mint láttuk ezt a célt el is érte. A 2014-2020-as ciklusban a kormány magát helyezte nyomás alá azzal, hogy a források gyorsított ütemű, a keretszabálynál korábbi elköltést eredményező program mellett döntött. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ha nő az abszorpciós nyomás, gyengül a hatékonysági kontroll. Számtalan példa mutatja azt, hogy a hazai hatóságok a formai szabályosságra törekszenek, fő céljuk, hogy megakadályozzák a forrásvesztést és emiatt alig törődnek a hasznosulás minőségével.

A közvetlen gazdaságfejlesztés növekedési kockázatai

Foglaljuk össze, milyen növekedési kockázatai vannak a közvetlen gazdaságfejlesztésnek. Egyáltalán lehet-e probléma az, hogy a vállalkozások fejlesztési célú forrásokat kapnak, melyeket az esetek többségében valóban beruházásokra, munkaerőre költenek?

Támogatás nélkül veszteséges projektek megvalósítása. Korábban láttuk, hogy a támogatás megváltoztatja a vállalkozók kalkulációját, így a társadalmilag veszteséges beruházási projekt egyéni szinten nyereségesnek mutatkozhat. Ez a hatás nem mindig jelenik meg a vállalatok beszámolóiban, mert más tevékenységeik elfedhetik a problémát, de ha érvényesül, akkor nemzetgazdasági szinten károkat okoz. Súlyosbíthatja a problémát az, amikor a kiírások valamilyen struktúrapolitikai preferenciát próbálnak érvényesítni. Ilyenkor a vállalkozók olyan fejlesztéseket is megvalósíthatnak, amelyeket üzleti megfontolások miatt nem éreznének indokoltnak, de támogatást csak arra a tevékenységre kapnak. A hazai vállalatvezetőkkel készített interjúk azt mutatják, hogy vannak olyan vállalkozások, amelyek fejlesztési terveiket a pályázati kiírásokhoz igazítják, céljuk a támogatások megszerzése, és saját üzleti stratégiájuk háttérbe szorul.

A támogatások a vállalatok egy részénél hozzászokást váltanak ki. Különösen a gazdaságpolitika által preferált területeken van lehetőség arra, hogy egy vállalkozás sorozatosan, több beruházásához is támogatást kapjon, és ezzel az eredményébe tartósan beépüljön a támogatások pozitív hatása. Annak ellenére, hogy a támogatások megszerzése, és kezelése szükségképpen adminisztratív terhekkel jár, lehetnek olyan vállalkozások, amelyek számára ez még mindig könnyebb, mint a piaci bevételek növelése. Ha egy cég hosszú időn keresztül számíthat a támogatásból származó többletjövedelemre, akkor kialakulhat a hozzászokás, kevésbé udvariasan ellustulás, ami éles versenyben komoly következményekkel járhat.

A hozzászokásnál is súlyosabb, ha függőség alakul ki az állami támogatásoktól. Ha egy vállalkozás támogatás nélkül már nem tudna a piacon maradni, és a beavatkozás nem egy egyszeri aktus, hanem az újabb beruházási ciklusokhoz is állami forrásokra van szükség, akkor a versenyképesség végleg megszűnik, a támogatások elapadásával a vállalkozás kikerül a piacról.

A nemzetgazdasági versenyképességet áttételesen veszélyezteti a kiszorító hatás, ami akkor lép fel, ha a támogatott vállalkozás más, nem támogatott szereplőket szorít ki a piacról. Elképzelhető, hogy a támogatások hatására kontraszelekció alakul ki a piacon, nem a piaci teljesítmény, hanem a támogatásokhoz való hozzáférés dönti el, ki marad versenyben.

Ugyancsak áttételes növekedési kockázat, ha a támogatások magánforrásokat szorítanak ki a piacról. A piacgazdaságok egyik növekedési tényezője a pénzügyi közvetítő rendszer működése, amely a megtakarításokat hatékonyság (jövedelemtermelési képesség) alapján allokálja újra. A támogatások kiszoríthatják ezt a finanszírozási mechanizmust, ami rontja a gazdaság egészének versenyképességét.

Milyen jelek mutatnak arra, hogy makrogazdasági szinten kétséges a közvetlen gazdaságfejlesztés pozitív hatása?

Ha a támogatások növekedési kockázatai csak elméletben állnának fenn nem lenn nagy probléma. Kérdés, hogy a magyar gazdaság folyamataiból milyen következtetéseket vonhatunk le. Jobban teljesített-e a hazai gazdaság, mint azok, amelyekben kisebb mértékben éltek a közvetlen gazdaságfejlesztés eszközeivel?

 

Versenyképesség, felzárkózás

A legfontosabb értékelési szempont a gazdasági teljesítmény egésze. Az objektív mutatókra alapozott elemzések kivétel nélkül azt mutatják, hogy a magyar gazdaság a velünk együtt, vagy utánunk csatlakozó tagországok között az egyik leggyengébb hosszú távú felzárkózási teljesítményt mutatja. A jelenlegi növekedési ütemek figyelembe vételével szinte beláthatatlanul távolra került a fejlett országok utolérése, sőt még a megközelítése is. Eközben Lengyelország, Szlovákia, sőt már Románia is nálunk gyorsabban fejlődik a csatlakozás utáni időszakban. Úgy tűnik tehát, hogy a közvetlen gazdaságfejlesztés ezen a téren nem hozott jó eredményeket.

Külső elemzői szemmel sem jó Magyarország gazdasági teljesítménye. A nemzetközi versenyképességi rangsorokban sok hellyel rontottuk a pozíciónkat, miközben régiós versenytársaink ennél jobban szerepeltek.

Nézzünk meg néhány részterületet, amelyeken a támogatási, gazdaságfejlesztési programoknak eredményeket kellet volna elérniük.

A vállalati beruházások növekménye elmarad a támogatások növekményétől (2014-2015)

A támogatási, fejlesztési programok túlnyomó többsége beruházásokat próbál ösztönözni vissza nem térítendő támogatásokkal vagy kedvezményes pénzügyi eszközökkel. Az uniós átlagnál jóval magasabb ráfordítások ellenére a beruházási ráta Magyarországon az évtizedben folyamatosan csökkent, égészen arra szintre, ami már a meglevő eszközállomány pótlását sem fedezte. Az elmúlt években megállt a csökkenő trend, de érdemes közelebbről megnézni, hogy ebben milyen szere volt a gazdaságfejlesztési eszközöknek.

A KSH adatai szerint a kis és középvállalkozások beruházásai 2013-ról 2015-re 266 milliárd forinttal nőttek, ami önmagában örvendetes fejlemény, ha azonba figyelembe vesszük, hogy ebben az időszakban a Növekedési Hitelprogram keretében közel 800 milliárd forint beruházási hitelt folyósítottak, és az uniós források többségének kifizetése is erre az időszakra esett.

 

A kis és középvállalkozások beruházásai 2013-2014 (milliárd forint)

Év Beruházások összege
2013 1147
2014 1387
2015 1413

A sok támogatás ellenére alacsony a tőkefelhalmozás

Az elmúlt másfél évtizedben a hazai vállalkozások mintegy négyezer milliárd forint támogatást kaptak, és ezt az összeget lehetőségük volt olyan módon felhasználni, hogy gyarapodjon cégeik tőkéje. E mellet egy növekvő piacgazdaságban a tőkefelhalmozás természetes folyamat, ami támogatások nélkül is megtörténhet. A magyar gazdaságban a kis- és középvállalkozások körében alig van tőkefelhalmozás, vagyis a közvetlen beavatkozás ezen a területen sem hozott érdemi eredményt.

 

A gazdaságfejlesztési intézkedések hatása a hitelezési folyamatokra

Talán a leglátványosabb ellentmondás az intézkedések tervezett hatása és az eredmények között a Növekedési Hitelprogram esetében látható. A program eredetileg meghirdetett célja a 2008-as pénzügyi válság után stagnáló, enyhén csökkenő kis- és középvállalkozói hitelállomány dinamikus növelése volt. A program működési ideje alatt azonban a kkv hitelállomány nemhogy az– újnak mondott – kihelyezésekkel nem nőtt, hanem 300 milliárd forinttal tovább csökkent. A Portfolio által összeállított ábra jól mutatja, hogy valójában mi történt a kkv hitelpiacon. A piaci forrásokat az MNB kamatmentes forrása váltotta ki. A tervekkel ellentétben nem az NHP kisebb része szolgált a deviza alapú hitelek kiváltására, hanem gyakorlatilag a teljes összeg, és emellett teljes hitelállomány is csökkent.

Ennek magyarázata abban keresendő, hogy az NHP azzal remélte kezelni az alacsony szintű hitelezés problémáját, hogy ingyenes forrást biztosított a bankoknak, miközben a probléma valódi okai komplexek (kkv-k versenyképességi problémái, gyenge banki portfoliók, üzleti bizalom hiánya, banki hitelezési képesség állami intézkedések miatt bekövetkező csökkenése). Az ingyenes forrás ezek egyikét sem oldotta meg, így a hitelállomány növelésére nem volt esély.

A vállalkozások hitelállománya a válság óta nem nő, a betéteik igen

 

A támogatási programok indítása mellett az egyik leggyakoribb érv, hogy a hazai vállalkozások „forráshiányosak”, illetve túl drágán jutnak piaci forrásokhoz, és emiatt nem tudják megvalósítani fejlesztés projektjeiket. Ha ez így lenne, akkor nehéz értelmezni azt a jelenséget, amit a Portfolio egy másik ábrája mutat. A magyar vállalkozások banki betétállománya tartósan és jelentősen növekszik, 2016-ra meghaladta a hiteleik állományát. A gyenge beruházási teljesítménynek aligha a forráshiány az oka, sokkal inkább a kockázatvállalási képesség és készség hiánya. Az állami források bővülése mellett a vállalkozások saját pénzügyi megtakarításaikat gyarapítják, ami a pénzügyi kiszorító hatás egyik eleme.

Az innovációs teljesítmény gyenge

A fejlesztési programok gyakori preferált célja az innováció előmozdítása, amire a hazai gyakorlatban szintén sok forrást fordítottunk. Az Európai Unió minden évben értékeli a tagországok innovációs teljesítményét, és az „European Innovation Scoreboard” című kiadványban foglalja össze. A legfrissebb, 2017-es jelentés szerint Magyarország a „mérsékelt innovátorok” közé tartozik, és a tavalyi helyezéséhez képest egyel több uniós tagország előzi meg.

Következtetés

Jelen cikknek nem célja, hogy elemezze az egyes konkrét intézkedéseket, és azok konkrét hatásait, inkább a gazdaságpolitika egészére vonatkozó megállapításokra törekszik. A legfontosabb tanulság talán az, hogy a szakmai konszenzussal összhangban a közvetlen állami beavatkozások valóban nem tudják kompenzálni a gazdasági környezet kedvezőtlen hatásait, így a nagy költségvetésű fejlesztési programok óriási pazarláshoz vezetnek.

 

Vissza a főoldalra