Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
National Association of Entrepreneurs and Employers
Landesverband Ungarischer Unternehmer und Arbeitsgeber
2018. 02. 24., szombat
VOSZ-tag leszek Miért érdemes VOSZ tagnak lenni? keresés Menü
A KÖZÉSZ és a VOSZ közös országjáró rendezvénysorozatára, a SZAKMAI NAPOKRA szeretettel várjuk! (részletek a "RENDEZVÉNYNAPTÁR"-ban)
Hírek
2018. február 09.

Egy igazán európai intézmény: a nyugdíjas-szövetkezet

Országjárásának győri állomására érkezett ma a Közérdekű Nyugdíjas-szövetkezek Országos Érdekképviseleti Szövetsége (Közész), valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) közös tájékoztató- és fórumsorozata, népszerűsítendő a jelenlegi kormányzat minden bizonnyal leginkább emberközpontú és nemzetközi figyelemre érdemes kezdeményezését, amellyel lehetőséget kínál a hivatásuk, szakmájuk folytatása mellett döntő nyugdíjasok újbóli, koruknak, fizikai állapotuknak, mi több, kedvüknek és kívánságaiknak megfelelő munkába állítására.

Dicséretes a végrehajtó hatalom kezdeményezése, amelyet a törvényhozás is rokonszenvvel és többséggel fogadott, elvégre egyre többen – de még mindig nagyon kevesen! – vannak itthon is olyanok, akik képtelenek félre állni az egész életen át végzett aktivitás után. Helyesen fogalmazott bevezetőjében Győr (ugyancsak jó ideje nyugdíjas!) orvos alpolgármestere, dr. Somogyi Tivadar: sokak önbecsülését, lelki-fizikai erejének karbantartását is szolgálja az újraaktivizálódás, a tudat, hogy reá még szüksége van a közösségnek. Továbbá: munkája révén újra közösségben, emberek között élhet, alkothat, ami a legjobb ellenszere a sokakat fenyegető elmagányosodásnak. Természetesen a szépkorban – heti néhányszor végzett 3–5 órai munkával – megszerezhető anyagiak sem megvetendők, elvégre itthon az átlagos nyugdíj jóval elmarad attól, mint amennyit földrészünk működőbb felében élvezhetnek a nyugdíjasok. Az Európai Unió átlagát tekintve a nyugdíjasok 5,6 százaléka dolgozik; Romániában az arány jó nyolc százalék körüli, a hozzánk képest szupergazdag Norvégiában 10,2 százalék! Nálunk viszont a 65 évesnél idősebb korosztálynak mindössze 2,4 százaléka dolgozik szervezett körülmények között, csak azért, mert a cégek, munkaadók sokáig idegenkedtek az „öregektől”, és ez a tapasztalat, tudat máig hat.

Mára viszont Győrött is alapvetően megváltoztak a körülmények: nagyon sok fiatal, ereje teljében lévő nő és férfi, szakember – közte rengeteg orvos és egészségügyi dolgozó – hagyta el (remélhetően csak átmenetileg) a várost, emiatt a pár évvel ezelőtt még létezett munkanélküliség a visszájára fordult: súlyos (szak)emberhiány alakult ki Északnyugat-Dunántúl leglendületesebben fejlődő városában és környékén.

A törvényi szabályozásnak köszönhetően rendkívül vonzó anyagi feltételeket is kínáló nyugdíjas-szövetkezeti forma különösen jó megoldás a még tetterős, ezüstkorú népesség (Győrött mintegy 30 ezer nyugdíjas él) számára. A győri városháza pompás dísztermében mintegy ötven részvevő (érdekesség: jó négyötödrészt nők foglalták el a székeket) előtt Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára a többi között elmondta: a lehetőség kihirdetése óta eltelt hét hónap alatt kereken száz nyugdíjas- szövetkezet alakult húszezer taggal – jó néhány száz szerződéssel és nagyjából egymilliárd forint éves szerződésállománnyal.

Ez a szövetkezeti forma nem csodaszer, nem tudja feloldani a foglalkoztatáspolitikai feszültségeket, csupán lehetőség a pillanatnyi foglalkoztatási gondok enyhítésére. Az igazi megoldás az lenne, ha a mainál sokkal népesebb lenne a 15–64 év közötti korosztály.

Az előadó nyomatékosan kifejtette, hogy a szövetkezet a lehető legdemokratikusabb formáció, nem kényszer, nem robot – önkéntes elhatározáson alapuló választási lehetőség, amely bármikor mindennemű hátrány nélkül felmondható. Hangoztatta, hogy a szövetkezet tagjaként bárki (anyagi) korlátozás nélkül dolgozhat, miközben a megérdemelt, megállapított nyugdíját nem veszíti el, továbbra is megkapja.

Nagy hiányosság viszont (és ezt az alpolgármester is szóvá tette), hogy továbbra sem engedi a törvény a közalkalmazottak visszafoglalkoztatását a közszférában, miközben óriási az orvos- és egészségügyidolgozó- meg pedagógushiány az országban. Természetesen ők is folytathatják hivatásukat, de csak a magászférában. A VOSZ továbbra is állhatatosan szorgalmazza a felsorolt szakmabeliekre vonatkozó tilalmak föloldását, mert igen nagy szükség van az ő szakértelmükre, újra munkába állításukra. (A két szövetség eddigi fórumain kivétel nélkül megfogalmazódott ez az igény, tehát országos gondról van szó.)

A nyugdíjas-szövetkezeti forma nem oldja meg és nem oldja föl a magyar nyugdíjrendszer ellentmondásait, mindenekelőtt a gyalázatosan csekély, az élet fenntartására egyáltalán nem elegendő 28 500 forintos nyugdíjminimumot. A közérdekű nyugdíjas-szövetkezet egy speciális foglalkoztatási (kenyérkereseti, nyugdíjkiegészítő) forma. A VOSZ és a Közész a magyar nyugdíjas társadalom mintegy tizedének az újra foglalkozatásával számol. Ne feledjük, hogy ma itthon 123 ezer forint az átlagnyugdíj és az összes nyugdíjasnak mintegy fele ennyiből él. Éppen ezért különösen hasznos lehet az, amit a nyugdíjas-szövetkezetek ajánlanak, nevezetesen: heti 15-20 órai munkával a szövetkezeti tag havi akár nyolcvanezer forinttal is növelheti anyagi mozgásterét.

Hazánkban az üzleti szférából (tehát nem a közszférából) 200 ezer ember hiányzik. Ennyit kellene be- és visszacsábítani a kereskedelembe, a vendéglátásba, a feldolgozóiparba, az adminisztratív ágazatokba akkor, amikor Magyarországon évente 40 ezerrel szűkül az aktív munkaerő-kínálat, ennyivel csökken a potenciális munkavállalónak számító 15-64 évesek tömege. Tehát a fentebb írt 200 ezres hiány évente további 40 ezerrel növekszik. A fő ok az elvándorlás – és ez Győrt, Győr-Moson-Sopron megyét a nyugati határ közelsége miatt különösen sújtja. Különféle módokon lehet szépítgetni a statisztikát, azonban a tény tény marad: máris legalább 400 ezer, nagy többségében munkaképes magyar állampolgár másutt keresi a boldogulását. A legképzettebbek, legkreatívabbak, legerősebbek, leginkább vállalkozó kedvűek – nagy többségében fiatalok – mentek el. Akik tartósan kint dolgoznak, azok a nyugdíjjárulékukat is külföldön fizetik! Miből lesz fedezete a 15-20 év múlva esedékes nyugdíjaknak? A gondokat tetézi az elszomorítóan gyatra születésszám; az 1950-es évek közepén 220 ezer gyerek született itthon, manapság még 90 ezer sem, ráadásul legalább ötöde már külföldön élő magyar szülők sarja.

Az előadó jogos bírálattal illette a magyarországi közfoglalkoztatási rendszert; a végzetes tévedést a kormányzat már kezdi belátni és igyekszik kihátrálni a zsákutcából. Mintegy 180 ezer (vagy több?!) emberről van szó, akinek kétötöde Borsodban, Szabolcs-Szatmárban, Hajdú-Biharban tömörül, és nem tudnak velük mit kezdeni. Raadásul többségében fiatalokról van szó. Életpályájukká vált a közfoglalkoztatás! Szörnyű belegondolni, hogy milyen nyugdíjuk lesz (ha lesz) ezeknek az embereknek.

Súlyosítják a gondokat a szakképzés ellentmondásai és baklövései a hozzá nem értés folytán, továbbá a „nők 40” rendszer bevezetése, ami ugyancsak meggondolatlanul lépés volt. Mintegy 150 ezer nőt abban tett érdekeltté a kormányzat, hogy 56–58 évesen nyugdíjba vonuljon. Ha ez nem történik meg, akkor csak az üzleti szférából ma hiányzó 200 ezernek jó részét, többségében életerős, tapasztalt dolgozót sikerült volna megtartani – a nyugdíjánál sokkal magasabb anyagi juttatásért…

Mindezeket figyelembe véve kiemelkedően jó döntés volt a nyugdíjas-szövetkezeti forma kidolgozása. Bővíthető általa a munkaerő-piaci kínálat, ráadásul hazai forrásból. Ha van itthon 180 ezer közfoglalkoztatott, 250 ezer álláskereső, munkanélküli segélyen tengődő és szép számmal magát aktívnak, cselekvőképesnek érző, szívesen ismét munkába álló nyugdíjas, akkor semmi szükség arra, hogy Ukrajnából, Kárpátaljáról, Szerbiából toborozzunk „humán erőforrást”, az itthoni tartalékokat kell mindenekelőtt mozgósítani.

A megoldás egyik fontos kulcsa a nyugdíjas-szövetkezet. Tagjai közreműködő, szövetkezeti tagként dolgozhatnak külső vállalatnál. A cég kifizeti a munka ellenértékét a szövetkezetnek, amelytől „közreműködő tagi jövedelemként” kapja meg szorgalma, tudása árát a tag. Ezt a nem munkabért csak személyi jövedelemadó terheli. (Munkabérként különféle járulékok levonása után 100 ezer forintból 70 ezret kap a dolgozó, szövetkezeti formában 85 ezer forintot.) Emellett a vállalkozás is jól jár, mert a szövetkezetnek fizetett pénz költségként elszámolható.

A közérdekű szövetkezet minden vonatkozásában európai intézménynek tekinthető, hiszen tagjainak munkát, biztonságot és nem utolsósorban jó közérzetet kínál. Érdemes élni a lehetőséggel – derült ki a mai fórumon, amelyen különféle részletekről a Szövetkezeti Kutatóintézet Nonprofit Kft. részéről dr. habil. Réti Mária PhD és dr. Bak Klára, valamint Dolgos Attila, az immár az egész országban működő Szomszédok Közérdekű Nyugdíjas-szövetkezetek vezető munkatársa válaszolt az érdeklődők kérdéseire.

 

forrás: http://ww2.infovilag.hu/2018/02/08/egy-igazan-europai-intezmeny-a-nyugdijas-szovetkezet

Vissza a főoldalra