Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
National Association of Entrepreneurs and Employers
Landesverband Ungarischer Unternehmer und Arbeitsgeber
2018. 10. 22., hétfő
VOSZ-tag leszek Miért érdemes VOSZ tagnak lenni? keresés Menü
Hírek
2017. december 29.

Az ördög a részletekben

Megint olvasgatok. Most éppen a december közepén véglegesített és közzétett szocialista választási programot. „Suszter, maradj a kaptafánál!”, szól a népi bölcsesség.

Ezt magamra nézve (is) kötelezőnek tartom, így a dokumentum II. fejezetével - „Az igazságos Magyarország feltétele a gazdasági növekedés és a közteherviselés” – részletesen foglalkozom, míg a nyugdíjasokra vonatkozó VII. fejezettel csak érintőlegesen. Összekötő szövegekre és jelszavakra nem térek ki, kizárólag azokra a felvetésekre reflektálok, amelyekhez konkrétumokat és bővebb magyarázatokat várok/várnék. Hangsúlyozom, hogy önkényesen szemezgettem az idevonatkozó programpontokból, mivel terjedelmi okok miatt nem reagálhatok minden gondolatra.

„Nem kereshet senki kevesebbet nettó 100 ezer forintnál” Dehogynem! Ezért gyorsan pontosítsunk: 100 százalékos teljesítmény és teljes munkaidő ledolgozása esetén lehet az ígéret igaz és érvényes a jövőben, hozzátéve, hogy ez az összeg 2017-ben már 84788 Ft/hó/fő, 2018-ban pedig 91770 Ft/hó/fő. De ha nettó 100 ezer forint lesz a legkisebb havi munkabér (minimális bér), mennyi lesz a közfoglalkoztatottak számára biztosított javadalmazás összege? A program azt ígéri, hogy „megszüntetjük a közmunkások kizsákmányolását és tisztességes bért adunk nekik”. Az állami (költségvetési) pénzből finanszírozott közfoglalkoztatottak is nettó százezret kapnak majd a választások után? Egalizálás esetén nem lesz érdekeltség a nyílt munkaerőpiacra történő visszatérésre! (Megjegyzés: a tavaszi Botka-dolgozat megfogalmazása szerint „a közmunka javadalmazását egyenlővé tesszük a minimálbérrel.”) Akkor most mi van?

„A munkanélküli támogatás jogosultsági idejét 9 hónapra növeljük (ma 3 hónap – D. F.), összegét az első hat hónapra a korábbi kereset 80 százalékára emeljük a jelenlegi 60 százalékról.” Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a viszonylag alacsony munkanélküliségi ráta mellett egy ilyen léptékű változás foglalkoztatáspolitikai szempontból indokolható, de hogy az álláskeresési támogatás (járadék és segély) jelenleg évi 55 milliárd forintos összege legalább megháromszorozódna (165 milliárd), az biztos. Krónikus munkaerőhiány esetén vajon miért kívánják drasztikusan meghosszabbítani az ellátás időtartamát?

"Bővíteni fogjuk a szakszervezetek döntéshozatali jogosítványait." Helyes! Milyen mértékben és melyik irányba? Számunkra, számomra ez egyáltalán nem mindegy. Amennyiben vállalati, ágazati és makrogazdasági szinten a szakszervezeti jelenlét erősödik, és a konföderációk határozottan, tiszta erkölccsel képviselik és védik a munkavállalókat, azt teljes szívvel tudom támogatni. De ha csak pozíciószerzést, politikai játszmákban való részvételt és demagóg kezdeményezések (újabb munkaszüneti nap bevezetése, állami vezetők fizetésének korlátozása stb.) felkarolását eredményezi a jogosítványbővülés, akkor el tudok tekinteni a változtatásoktól. Az MSZP jelenlegi dokumentuma nem segít az eligazodásban.

„Ösztönözzük a dolgozói tulajdonszerzést, a munkavállalói részvényprogramokat.” Közismert, hogy a fejlett világban több ilyen jellegű projektet megvalósítottak, magyarországi sikertörténetekre – néhány kivételtől eltekintve - viszont nem nagyon emlékszem. Számomra kétséges, hogy a munkavállalók tömegeinek ilyen irányú elvárásai lennének.

„Állami mikrohitel programot indítunk a mikro és kisvállalkozások számára.” Tisztelem a szándékot, de mégis inkább arra kérem a dokumentum szerzőit, hogy a jelenlegi sikeres programokat favorizálják és támogassák. Nem tagadom, kicsit „hazabeszélek”, hiszen a VOSZ – az iparkamarával közösen - 15 éve gondozza a rendkívül sikeres Széchenyi Kártya Programot. Az elmúlt másfél évtizedben 250 ezer vállalkozó ismerkedhetett meg ezzel a pénzügyi termékcsoporttal, és ma is tömegesen igénylik a mikro és kisvállalkozók a nem nagy összegű kölcsönöket. A szerteágazó és rugalmas hitelkonstrukció teljes egészében a kkv-szektorra lett kitalálva. Őrizzék a projekt értékeit és segítsék további fejlesztését!

„Az a célunk, hogy minél előbb megközelítsük az uniós bérek átlagát.” Szimpatikus gondolat, csak ehhez előbb el kell(ene) érni az uniós teljesítmények átlagát is, mivel a teljesítmények és a bérek kapcsolata – normális esetben – függvényszerű. Úgy tudom, hogy hatékonyság és versenyképesség vonatkozásában még elég messze vagyunk az európai középértékektől. „Az önkormányzati köztisztviselők, a közoktatásban, a felsőoktatásban, a közművelődésben dolgozók bérét átlagosan 35 százalékkal emeljük.” Egy vagy négy év alatt? Teljesítmény-követelmény meghatározás, intézményi reform, racionális létszám- és bértömeg-gazdálkodás érvényesítése nélkül?! Ennyire elfelejtődött a tizenöt évvel előtti „száznapos” programok nem kívánt hatása?

A közbeszerzési eljárások és az állami pénzköltések átláthatóvá tételét természetesen támogatom, minthogy azt is, hogy technológiai és innovációs központok létrehozását tervezik. Kíváncsian várom a „jelenleginél egyszerűbb és könnyebben működtethető egyéni vállalkozói státusz”-ra vonatkozó elképzelést, és annak alapvető paramétereit.

A program kidolgozói az átlagjövedelem mértékéig (ma kb. bruttó 300 ezer Ft/fő/hó) adó-visszatérítéssel számolnak, majd a nyugdíjjárulék felső korlátját 700 ezer forintban állapítanák meg. „Az e feletti jövedelemhányadra a megszűnő nyugdíjjárulékkal azonos, 10 százalékos, az 1 millió forint feletti jövedelemrészre 20 százalékos szolidaritási hozzájárulást vetünk ki.” Kérdés, hogy ez a – gondolom, tudatosan nem adónak nevezett - tétel hová, melyik kasszába érkezik: a kieső nyugdíjjárulék helyébe a Nyugdíjbiztosítási Alapba, vagy a központi költségvetésbe? Nagyon nem mindegy! A szándékot érteni vélem, a vázlatosan leírt elgondolás azonban félreértésekre adhat okot. Világos magyarázatot igényelne.

A dokumentum VII. fejezete („Biztonságos időskort! Igazságot a nyugdíjasoknak!”) számokkal nem megtámasztott ígérethalmaz, amely mérlegelés nélkül osztja az államháztartás részét képező nyugdíjkassza százmilliárdjait. Csak példaként: megdupláznák az öregségi nyugdíjminimum összegét (ez talán rendben is van), visszaállítanák a korengedményes és korkedvezményes nyugdíjak rendszerét (ez már nem olcsó játék). Minden évben az átlagnyugdíj havi összegének megfelelő (jelenleg 120 ezer forint) nyugdíj-kiegészítés járna az alacsony nyugdíjak felzárkóztatására (ez a változat a csúfosan elbukott és igazoltan finanszírozhatatlan 13. havi nyugdíj 2017. évi mutációja, amely azonnal megborítaná a nyugdíjkassza egyensúlyát). És akkor még nem szóltam az időskorúak járadékának 50 százalékos emeléséről, az ingyenes gyógyszerellátás bővítésére vonatkozó és a rokkantellátás átalakítását célzó elképzelésről. Hatáselemzés nincs, az egyensúlyi alapkövetelmények meghatározása és a forrás megjelölése egyaránt hiányzik. Az előrehozott öregségi nyugdíj bevezetésének gondolata támogatható abban az esetben, ha az nem ösztönöz nyugállományba vonulásra, de nehéz élethelyzetekben választási lehetőséget kínál 62 és 65 év között. Illett volna feltüntetni az anyagban, hogy milyen mértékű nyugdíjcsökkentéssel kell számolniuk a lehetőséget igénybevevőknek. (pl: évenként 6-8 % induló nyugdíjveszteség). A „Nők40” néven ismert kedvezményes nyugdíjszisztéma jövőbeni sorsáról nem szól az anyag. Megtartják, korrigálják, megszüntetik?

Elfogadom, hogy egy 25 oldalas választási program minden részletkérdésre nem adhat választ. Az viszont joggal elvárható, hogy az egyes ígéretek, illetve a tervezett intézkedések közgazdasági megalapozottságát igazoló háttérszámításokat – akár melléklet formájában, de - még időben megismerhesse a választó.

Dávid Ferenc főtitkár, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége

 

forrás: http://nepszava.hu/

 

Vissza a főoldalra