Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
National Association of Entrepreneurs and Employers
Landesverband Ungarischer Unternehmer und Arbeitsgeber
2017. 08. 20., vasárnap
VOSZ-tag leszek Miért érdemes VOSZ tagnak lenni? keresés Menü
Üdvözöljük a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének megújult honlapján! ______ A naprakész adózási információkat keresse a Vállalkozó Információs Portálon! ______
Az év vállalkozója 2016.
A vállalkozó neve
Szentendrei Zoltán
Megye jelöltje
Veszprém megye
Cégnév
Prospektus Nyomda
Nyomdászat
Szentendrei Zoltán, a Prospektus Nyomda tulajdonosa 30 éve indította el vállalkozását, amely a hazai nyomdaipar egyik legkiemelkedőbb vállalatának tekinthető. A hosszú évek tapasztalatairól, munkafilozófiáról, szenvedélyességről, régmúltról és újabb tervekről beszélgettünk.

Ahogy beléptünk a nyomda épületébe, a recepcióval szemben, közvetlenül a főbejárattól balra találtuk az Ön üvegfalú irodáját, nem pedig az épület valamelyik elszeparált szegletében. Mi ennek az oka?
Meglátásom szerint a céggel csak úgy lehet együtt élni, ha az ember benne van a vérkeringésében. Előző épületünkben például a termékmenedzserek mellett, a „folyosón” dolgoztam, az irodát csak tárgyalásokra használtam. Most is sokszor kilépek, ha elkapok egy-egy olyan beszélgetésfoszlányt, amely felkelti az érdeklődésemet. Egy család esetében is azt a típusú lakást kedvelem, ahol a gyerekek nem különülnek el a szülőktől, hanem együtt élnek velük. És mivel a Prospektus Nyomda számomra az ötödik gyermekemet jelenti, úgy is bánok vele.

Folyamatosan van energiája, hogy lereagálja a beszélgetéseket, helyzeteket?
Régebben mindig volt, ám most már kopik. Az évek nem múlnak el nyomtalanul. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy végre kell hajtani a cégnél a „rendszerváltást”.

Mit ért valójában rendszerváltás alatt?
Egész életemet a nyomdára, a vállalkozásra tettem fel, hosszú éveken keresztül ügyvezető tulajdonosként dolgoztam benne, ám ötvenöt éves korom körül elkezdtem érezni, hogy már nem tudok annyit hozzátenni, amennyit korábban. Tudatosult bennem, hogy szükségem van segítségre, mert már magam kezdek akadálya lenni a cég fejlődésének. Ez több dologból adódik. A nyomda fokozatosan egyre nagyobb lett, tíz évvel ezelőtt 35 emberrel dolgoztunk, és 800 milliós forgalmat bonyolítottunk le, ma 55 ember hozza létre az egymilliárd fölötti forgalmat. Emellett megváltozott a világ. Jómagam mérnök vagyok, és mindig mérnöki gondolkodással fejlesztettem a céget – olyan technikákat vezettünk be, amelyek Magyarországon addig elérhetetlenek voltak –, ám egyszer csak már nem tudtam az új technológiák élén állni. Egyszerűen elért az érzés, hogy segítségre szorulok, ám mivel utálom a kapkodást, öt esztendőt hagytam arra, hogy megtaláljam a megfelelő embert, aki átveheti a cég irányítását. És úgy érzem, sikerült: kollégám három éven keresztül mellettem dolgozva megismerte a cég sajátosságait, a vállalat irányításának szokásait, és idéntől önállóan, ügyvezetőként irányítja a cég ügyeit.

Akkor most milyen teendők hárulnak Önre?
Megpróbálom megtanulni, milyen feladatokkal is jár tulajdonosnak lenni, és rendszerezni, hogy ezt miként tanítsam meg a gyerekeimnek. Az bizonyos, hogy nem a családtagjaim viszik tovább a céget, de szeretném, ha önszántukból részt vennének a működésében. A világ gazdaságának fele családi vállalatok kezében van, így aztán példák bőven akadnak. Mindenképpen létre kell hoznunk a tulajdonosok alkotta igazgatótanácsot, amely meghatározza a fejlődés irányát, a beruházásokat, a működést, a tőke felhasználását. Emellett meg kell alapítanunk a felügyelőbizottságot, amelynek a vagyon védelme, a könyvelés, a pénzáramlás átvizsgálása lesz a feladata. Amíg a tulajdonos töltötte be az ügyvezetői posztot, nem volt erre szükség, de a későbbiekben érvényesíteni kell a tulajdonosok érdekeit. Négy gyerekem van (egy lányom és három fiam), a feladatokat szét is oszthatják maguk között, majd saját maguk eldöntik, ki szeretne benne részt venni.

Jelenleg mi az Ön titulusa?
Papíron még mindig ügyvezető vagyok, így két „főnökkel” működik a cég, de a napi döntésektől direkt távol tartom magam, és teret engedek ifjú kollégámnak. Felügyelem a produktumot, nyomon követem a termékek minőségét; valamint a papír és a nyomólemezek beszerzésének tárgyalásait bonyolítom le. Ezzel segítem az ügyvezető munkáját.

Kanyarodjunk vissza az időben, és pillantsunk vissza a kezdetekre! Mi vitte erre a pályára? Hogyan került kapcsolatba a nyomdászattal?
Családi hagyomány révén, hiszen édesapám fényképészként a régi veszprémi nyomdában a nyomdaipari fényképezést vezette. Persze kanyargós volt az út, merthogy középiskolás koromban válogatott kerettag hármasugróként sportolónak készültem. A veszprémi Vegyipari Szakközépiskolában letett érettségi után Budapesten folytattam sportolói pályafutásomat, és olyan tanulási lehetőséget kellett választanom, amely hagyott időt a sok edzésre. Ekkor döntöttem el, hogy ipari tanulóként elsajátítom az ofszet gépmesteri szakmát. Az életem úgy alakult, hogy egy maradandó Achilles-ín sérülés elvágta a sportkarrieremet. Ott álltam, és nem tudtam, mit is kezdjek a hihetetlen mennyiségű szabadidőmmel. Végül úgy határoztam, ha már nyomdásznak mentem, akkor megcsinálom a nyomdaipari felsőfokú képzést. A felvételihez a fizikát és a matematikát egy év alatt bevágtam – és fölvettek a Könnyűipari Műszaki Főiskola nyomdaipari tanszékére, ahol nyomdaipari üzemmérnöki diplomát szereztem.

A főiskola után egyből hazatért?
Igen, nyolc évet dolgoztam művezetőként a Veszprémi Pannon Nyomdában. Ám a '80-as években már nem bírtam az állami vállalat légkörét, munkarendszerét, és mindenképpen valami saját „cég” megalapításán gondolkoztam.

Mit nem tudott elviselni az állami vállalat üzemelésében?
Katasztrofálisan működött tulajdonos nélkül a szocializmusban egy állami cég. Akadtak olyan munkák, amelyek egy év alatt nem futottak át a nyomdán. Akkoriban a szolgáltató diktált, hihetetlen hosszú határidőkkel dolgozott, a megrendelő meg ügyeskedett.

Hogyan tudott kilépni az állami közegből?
A '80-as években már lazult a rendszer, így három munkatársammal másodállásban szerettünk volna létrehozni egy önálló nyomdaipari GMK-t, de ehhez az igazgatóm beleegyezése is szükségeltetett, ő viszont ehhez nem járult hozzá. Két lehetőség előtt álltam: vagy beletörődöm a sorsomba, vagy felmondok. Mivel négyünk közül én voltam az egyetlen egyedülálló személy, be mertem vállalni a lépést – elköszöntem a nyomdától. Amerikában élő két bátyám segítségével tudtam megvenni Németországban azt a nyomdai szöveget előállító gépet, amellyel elindítottuk a GMK-t. Mivel a szocializmusban a sokszorosítás állami monopólium volt, mi nyomóformát készítettünk, ezt elvittük egy nyomdához, és megrendeltük a nyomtatást.

És volt erre kereslet?
Akkora, hogy azt előre nem is gondoltam volna. Hihetetlen könnyű helyzetbe kerültünk: a megrendelők – általában cégek – könyörögtek azért, hogy készítsük el a kiadványukat. Akkoriban a vevők szinte bármennyit hajlandók voltak fizetni azért, hogy rövid határidőre megcsináljunk például egy prospektust.

Gondolom ehhez a tevékenységhez nagy üzem nem szükségeltetett...
Szüleim házának tetőterében dolgoztam, később kisebb műhelyt építettem a kertben. Aztán pedig abban a pillanatban, amikor kikiáltották a köztársaságot, kibéreltük a Moziüzemi Vállalat nyomdáját, és fölvettük tevékenységünkbe a sokszorosítást is, annak ellenére, hogy törvényileg még mindig tilos volt – de akkor már nem törődött vele senki.

"Az, hogy valaki milyen gyorsan halad előre, a konkurencia függvénye."

A kilencvenes éveket hogyan tudná jellemezni?
Akkor adódott a legtöbb lehetőség. Az, hogy valaki milyen gyorsan halad előre, a konkurencia függvénye. Tekintettel arra, hogy korábban a teljes nyomdaipar csak állami vagy szövetkezeti tulajdonban lehetett, szinte egyedül voltunk magánvállalkozásként a piacon. Szolgáltatásunk a gyorsaságra és megbízhatóságra épült: amit mi két hét alatt végeztünk el, azt az állami nyomda fél év alatt. A '90-es évek elején eszközileg hátrányban voltam, de kicsiként mégis túléltem a hatalmas „állami nyomda dinoszauruszokat”, amelyek sorra bezártak. Mire bekeményedett a történet, és megjelent a konkurencia, addigra tőkét kellett fölhalmozni, hogy fejlődhessen a cég, és most itt tarthassunk.

Mikor történt meg a nagy váltás a technológiában és a cég életében?
Amikor felszámolták a Moziüzemet, megvásároltam az ingatlant. Addigra már több nyomdaipari magáncég jelent meg a piacon, és nem voltunk egyedülállók a gyorsasággal – ezért újabb irányt kellett meghatároznunk. Ekkor a vezérelv a kiváló minőségű munka lett. Jobbat kellett csinálnunk, mint a többiek. Erre tettem fel a cég életét, és hosszú éveken keresztül ezen a vonalon haladtunk: hat olyan munkafolyamattal, géppel rendelkezünk, amelyet mi vezettünk be Magyarországon. Nem másoltunk, hanem mi álltunk az élen. A digitális montírozáshoz a világon négyen értettek, amikor mi elindítottuk hazánkban, a hibrides nyomógép meghonosítása esetében a világon az első tízben voltunk. A minőség, a különlegesség, a hírnév ezekre a fejlesztésekre alapult – és hosszú ideig ebből éltünk. Először utol kellett érni a Nyugatot, azután lehagyni, de végül elértük a csúcsot, ahonnan már nem volt tovább – emellett mások is fölértek mellénk. Ekkor kristályosodott ki az új vezérelv: a hatékonyság és a szolgáltatás különlegessége.

A „szolgáltatás különlegessége” kifejezés mit takar?
Kétféle gondolkodásmód létezik manapság a nyomdaiparban. Az egyik a teljes hatékonyságra való törekvés, amely azt jelenti, hogy éjjel-nappal három műszakban zajlik a termelés. Ez azt eredményezi, hogy hosszabb határidővel lehet csak dolgozni. Mi a logikát megfordítottuk: nálunk a vevő mondja meg, mikorra szeretné kézbe kapni a terméket. Ennek viszont nagyon nagy ára van: termelési kapacitásunknak csak 40%-át használjuk, a 60%-ot fenntartjuk a sürgős megrendeléseknek. Ezért persze többet kell fizetni, de a sürgősség nagy hajtóerő, a megrendelők pedig megértik, hogy mi drágábban dolgozunk, ám cserébe a kapacitást fenntartjuk a vevő számára. Emellett személyes kapcsolatban állunk a megrendelőinkkel, szakmailag segítjük őket, figyelünk az előkészítés során elkövetett esetleges hibákra.

Gondolom a válság érintette a nyomdaipart is. Elég volt az előbb megfogalmazott filozófia a zökkenőmentes túléléshez?
A 2000-es évek elején a nyomdaipar két válságot élt át egyszerre. A globális gazdasági válság következményeként 30%-kal visszaesett a forgalmunk. Emellett annyira olcsón kellett dolgozni, hogy az totális csődöt jelentett volna hosszú távon. Ekkor nyitottunk a külföldi piacok felé, és elkezdtünk exportálni, külföldre dolgozni. Ennek eredménye, hogy jelenleg a forgalmunk több mint fele export. A másik probléma a Guttenberg-galaxis válsága. Ez idáig az információközlésnek és -tárolásnak egyetlen kizárólagos módja volt: a nyomtatott szöveg és a kép. Ezt a monopóliumát a nyomdaipar az internet, a számítógépek megjelenésével elveszítette. A fejlett világban zuhanórepülést végez a hagyományos (magazinok, katalógusok) nyomdaipar – hála Istennek ez a könyvekre nem igaz. Ehhez is alkalmazkodni kellett, ezért két évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy új lábat kell ereszteni, így csomagolóanyagok gyártásával kezdtünk foglalkozni. Jelenleg forgalmunk 15%-át adja a nyomtatott dobozok készítése, és vélhetően öt év múlva a forgalmunk felét fogja kitenni. Ezen a területen is kimagasló színvonalon, különleges minőséggel, kiszolgálással dolgozunk. Összességében tényleg időben kellett észrevenni a problémát, és utána előre tervezve, nem kapkodva megvalósítani a szükséges lépéseket – így lehetett túlélni a válságot.

Mi volt a szép 30 évvel ezelőtt a nyomdászatban, és mi szép benne ma?
Nekem sokkal jobban tetszett régebben. Valószínűleg, mert egy fiatalnak minden jobban tetszik... De komolyra fordítva a szót: akkoriban számított, hogy ki milyen szaktudással rendelkezett. Ha ma valaki meg tudja venni a legmodernebb eszközöket, képes lesz arra, hogy szép munkát végezzen. A mi esetünkben persze akad még olyan munkaterület, amelyhez 5-10 éves gyakorlat szükségeltetik: egy gépmestert csak ennyi idő után lehet odaengedni egy 32 oldalt egyszerre nyomtató géphez – de zömében már ki lehet váltani szoftverekkel, eszközökkel azt a szaktudást, amely annak idején teljesen meghatározta a nyomdai munkák minőségét.

Itt bent mennyire feszített a munkatempó?
Speciális szolgáltatásunk következményeképpen hatalmas gépi kapacitásunkon fele létszámmal dolgozunk. Néha kevesebbet kell bent lenni, de megesik, hogy három napon keresztül muszáj 12 órázni. És mindezt két-három nappal előtte tudja meg a munkatárs – tehát nálunk olyan kollégák dolgoznak, akik hajlandók a rugalmasságra.

"...a tulajdonosi elvárásom pedig nem a forgalom növekedésében mérhető, hanem akkor leszek elégedett, ha büszke lehetek a cégemre..."

És mit tud ezért a rugalmasságért cserébe kínálni a dolgozóinak?
Az év végi bulin bejelentettem, hogy még kevesebbet folyok bele az operatív munkába, a tulajdonosi elvárásom pedig nem a forgalom növekedésében mérhető, hanem akkor leszek elégedett, ha büszke lehetek a cégemre, és akkor leszek büszke a cégemre, ha a vevőim büszkék, hogy itt készülnek a kiadványaik, az alkalmazottaim büszkék arra, hogy a Prospektus Nyomdában dolgozhatnak, és az ügyvezető pedig büszke a cég eredményeire. Természetesen megfizetjük a piaci bért a munkatársaknak, és olyan munkakörülményeket biztosítunk, amelyeket a világ bármely pontján büszkén mutatna bárki. Az csak egy dolog, hogy billiárd- és pingpongasztal áll az étkezőben, vagy hogy egy olimpiai döntőt meg lehet nézni, és akkor le lehet állni a termeléssel – itt bárkit bármikor eleresztünk, ha intéznie kell valamit a városban, van egy tartalék autónk, ezt használhatják a munkatársak abban az esetben, ha bedöglik a sajátjuk. Kölcsönös dologról van szó: adunk, amit adhatunk, és cserébe elvárjuk az alkalmazottaktól a rugalmasságot, a magas minőségi színvonalat, és az önálló gondolkodást is. Ez a cég stílusa.

És milyen az Ön vezetői stílusa?
Nos, nem a „nagy könyv” szerint működik. Zsigerből, szenvedélyből irányítok. Képes vagyok verni az asztalt, viszont ha kell, letérdelek és könyörgök. Vélhetően ez magával ragadja az erre fogékony embereket. Annak idején, ha kellett, éjfélig ott álltam a gépmester mellett, és beszéltem neki a helyzetről, az elvégzendő munka fontosságáról.

Mekkora céget irányított, illetve irányít?
Az eszközérték kb. 2 milliárd forint, ezen 55 fő dolgozik, a forgalmunk 2015-ben pedig 1,2 milliárd forint volt.

Mivel töltődik, mi a hobbija?
Hobbija annak van, akinek van szabadideje. Nekem sosem volt. Az elmúlt 30 évben minden energiámat a cégbe fektettem, most kell kitalálnom, hogy ha „elmegyek nyugdíjba”, akkor mivel foglalom le magam. Leányom Pesten él, és jön az unoka, ezért aztán vettünk egy lakást a fővárosban, és azt találtuk ki feleségemmel, hogy szabadidőnket Pesten töltjük, és segítünk neki. A sport mindig fontos szerepet töltött be az életemben, pár évvel ezelőttig teniszeztem, fallabdáztam – de abba kellett hagynom, mert a testem „elhasználódott”, így most már csak nézem a sportot a tv-ben. A pingpongasztal mellé azért még beállok. Felmerült bennem, hogy talán részt veszek a családi vállalkozások szövetségének munkájában, és lehet, hogy az egyetemen is elvállalok előadásokat. Majd meglátjuk.

Nem érzi magát munkamániásnak?
Nem. A munkamánia sajátossága, hogy az ember eleve szeret dolgozni. Nekem azok a tevékenységek okoznak örömet, amelyek révén érzem, hogy a cég praktikusabb, sikeres lesz. Ha ilyet tudok végezni, akkor az élvezetet okoz, de a munka nagyobbik része nem ez. Rengeteg „meló” is van – és ahhoz nincs kedvem.

A cégen keresztül támogatja környezetét, szűkebb, tágabb közösségét?
Született veszprémiként szenvedélyesen szeretem városomat, és büszke is vagyok rá. Igyekszem adni a településnek – különböző alapítványoknak, veszprémi cégeknek, egyesületeknek, vállalásoknak, projekteknek segítünk, ha tudunk.

Ön szerint van jövője a nyomdának, a nyomdászatnak?
A nyomdaipar legkisebb része a könyv és az újság nyomtatása. Éppen ezért feltétlenül van jövője a nyomdászatnak, amely hatalmas torta: nyomtatják a laminált parkettát, a bútorlapok laminált felületét, az áruházak csomagolóanyagait, a dobozokat, a címkéket, a függönyöket... Mi sem véletlenül léptünk a csomagolóanyag-gyártás irányába.

"Van egy elvem: ha valamit a pénzért csinálsz, akkor hagyd abba! Csak az sikerül, amit nem pénzért végzel, hanem szenvedélyből!"

Végül is mi a jövőképe? A gördülékeny feladatátadás?
Igen. A cég vezetésének átadása, és a család bevonása a tulajdonosi működtetésbe. Ha valaki ide állítana, hogy hatalmas összegért megvásárolná a nyomdát, biztosan nem adnám el. Nekem nem kell a pénz, ugyanis ha az lenne a fontos, akkor 15 évvel ezelőtt eladtam volna az egészet, és boldogan megélnék a kamatokból. Van egy elvem: ha valamit a pénzért csinálsz, akkor hagyd abba! Csak az sikerül, amit nem pénzért végzel, hanem szenvedélyből! Számomra a nyomda sikere a legfontosabb, a nyereség helye pedig a cégben van: kétévente el kell költenünk 600 millió forintot, hogy szinten tartsuk a vállalkozást. A továbbiakban is azt szeretném látni, amit eddig végeztem: legyen a nyomda prosperáló, és büszke lehessek rá tulajdonosként. Ez sikerélményt jelent. És az embert a sikerélmény élteti, a csúcsra való feljutás. Pedig a csúcson nincsen semmi, csak az oda vezető út számít. És amikor felértél, körül kell nézni, hol van az újabb csúcs, mert ha nem találod meg, akkor céltalanná válsz. Az az ember lesz boldog, aki képes az optimális célok megfogalmazására, és azokat zömében meg is tudja valósítani.

forrás: ecoport magazin

 

 

ÉLETÚT:

1973-ban érettségizett Veszprémben, a Vegyipari Szakközépiskolában.
1973-75. Ofszet gépmester szakmunkástanuló a Zrínyi Nyomda Tervtelepén.
1975-78. Könnyűipari Műszaki Főiskola, Nyomdaipari Tanszék, Formakészítő Szakon, a Veszprémi Pannon Nyomda ösztöndíjas, nappali tagozatos hallgatója. (Többször évfolyamelső tanulmányi eredménnyel.) Diplomamunkáját az ofszet lakkozás témakörben írta.
1978-86. Veszprémi Pannon Nyomdában (a katonaidő letöltése után) először a rotációs gépterem művezetője, majd az íves gépteremé is, ezek mellé az ofszet formakészítő művezetésével is megbízzák. Ekkor kb. 100 ember szakmai munkájáért felelt.

1986-ban megalapítja a Prospektus Kiadványszerkesztő és Kivitelező Gazdasági Munkaközösséget, mely ofszet formakészítéssel és teljes nyomdai kivitelezés lebonyolításával foglalkozott. 1990-től bővíti a tevékenységét, teljes nyomdai kivitelezéssel. (Ekkor volt a rendszerváltás, és már nem tiltották a sokszorosítást.) Időközben a GMK formát Kft-re változtatta. Jelenleg is a Prospektus Nyomda tulajdonosa és ügyvezetője.

A Prospektus Gmk/Kft egyszemélyes cégként indult, 5000 USA $ rokoni segítséggel, külföldről behozott szedőírógéppel felszerelve. Mára 2500 MFt épület ill. eszközparkkal, 50 embert foglalkoztat és Európa egyik legkorszerűbb kis-közép nyomdája.

A Prospektus Nyomda 1996-ban Veszprém Város Arany Emlékérmét kapta.

Szentendrei Zoltán 1999-ben Veszprém Várostól Gizella Díjat kapott.

A Magyar Nyomdaipari és Papíripari Szakmai Szövetség elnökségi tagja és a Magyar Grafika szerkesztőbizottságának tagja.

2014-ben a megkapta a Magyar Nyomdászat legmagasabb elismerését a „Magyar Nyomdászatért” kitüntetést.

Szakmai fejlesztési lehetőségek a Prospektus Nyomda keretein belül, 1992-től adódtak. Innentől számítható a cég minőség iránti elkötelezettsége. 1992-ben megvalósítják, az akkoriban az egész iparágban hatalmas változásokat okozó, számítógépes (DTP) fényszedést. (Ez a technológia okozta a hagyományos ólomszedés végét!) Eszközei: 286 és 386-os számítógépek és Linotype 200 levilágító berendezés, síkszkenner, Ventura szoftver. Ez a rendszer adott lehetőséget a szöveg és a fekete-fehér képek egy oldalba történő integrálására és egy filmre történő levilágítására.

1993-ban, az országban elsőként üzembe helyeztek egy kis formátumú, 4 színes, alkoholos nedvesítésű, Heidelberg GTO típusú ofszet nyomógépet, ezzel lehetőséget teremtve a minőségi színes prospektusok gyártásának. 1994-1998-ig a számítógépes formakészítés folyamatos fejlesztése, DTP alapú színbontás bevezetése, tökéletesítése, képfeldolgozás és a szöveggel történő összeintegrálás végleges kialakítása.

A következő nagy áttörés az 1999-es év. Ekkor helyezik rendszerbe nem csak Magyarországon, de az egész világon újdonságnak számító, Heidelbergi Delta Technológiát. Ezzel hazánkban elsőként digitalizálják az addigi kézi montírozást ezzel megalapozva a tökéletes színilleszkedés lehetőségét. Végeredmény, egy teljes nyomóforma egy filmemre került. Ezzel párhuzamosan beüzemelésre került az akkori idők legmodernebb íves nyomógépe, egy Heidelberg SM 74-6 LX, hatszínes lakkozó művel, temperált festékező és alkoholos nedvesítő művel felszerelt berendezése. A nyomógép felszereltsége folytán, fényképek minőségére emlékeztető színintenzitással volt képes dolgozni. Ennek a gépnek és a fent említett Delta technológiás formakészítésnek köszönhetően, az addig szokásos 60 v/cm-es durva nyomdai rácsképzéshez képest, Magyarországon elsőként nyomtathatóvá vált a fénykép minőséget biztosító 120 v/cm rácssűrűségű nyomóforma sokszorosítása. A technológia, a Prospektus Nyomdában, még ebben az évben az egész magyar nyomdász szakma részére bemutatásra került.

Újabb jelentős állomás, 2001.év. A nyomtatás minőségének további tökéletesítése érdekében, Magyarországon elsőként, és világviszonylatban is az elsők között számon tartva, megvalósították a nyomtatás közbeni színellenőrzés eddigi legtökéletesebb eljárását, a Heidelbergi Nyomdagépgyár által kifejlesztett ImageControll (CPC-24) eszköz és technológia beállításával. Ezzel biztosítható, hogy a teljes gyártás során, ellenőrizhető módon azonos színterheléssel lehessen nyomtani. E beruházással párhuzamosan beüzemelésre kerül, szintén az országban elsők között egy CTP nyomólemez készítő berendezés (Heigelberg Topsetter). Ezzel az megszűnt a nyomdai film használata, ezzel elkerülhetővé vált az analóg lemezkészítés, tovább javítva a nyomóforma, és egyben a nyomtatás minőségét. Még ebben az évben a Heidelbergi szakemberek segítségével, szintén az első hazai nyomdaként, bevezetésre került a Color Menedzsment technológia, amely a nyomda teljes vertikumában biztosította a nyomtatott színek állandóságát. Innentől gyakorlatilag a Prospektus Nyomda a világ legnagyobb nyomdagépgyártójának, a Német Heidelbergi Nyomdagépgyárnak a referenciahelyévé vált.

2003. évben Magyarországon elsőként meghonosításra került a minőségi ragasztókötést biztosító Poliuretános (PUR) kötési eljárás. Eszköze: Wohlemberg Quickbinder. Az eljárás tapasztalatairól 2004-ben egy MTESZ kötészeti színpózium keretében tartott előadást. Mára több kötészet is sikeresen alkalmazza az eljárást.

2004. év fejlesztése az egész világon újdonságnak számító hibrid technológiás effekt-lakkozás meghonosítása. Berendezése: Heidelberg CD 74-6 LX UV nyomógép. Az eljárással egy menetben lehet a színfestékeket nyomtatni és speciális fényeffektes formalakkozást létrehozni. Az eljárásról tapasztalatairól a MTESZ nyomtató színpóziumán, 2006-ban tart előadást.

2006. évben a hatékonyság, versenyképesség érdekében beruházásra kerül, Közép- és Kelet-Európa leghatékonyabbnak számító íves ofszet nyomógépe, a hozzá tartozó extra méretű CTP nyomóforma készítő és hajtogató gépével együtt. A beruházás fő berendezése: KBA Rapida 130/a 8 SW nyomógép, mely egyszerre 32 A/4 méretű oldal nyomtatására képes, a papír ív két oldalára, egyszerre. A gépi beruházások mellett megépítették „zöldmezőn” egy teljesen új 4000 nm-es nyomdaépületet. A teljes beruházás értéke 1.500.000.000 Ft.

2009-től a válság rákényszerítette a Prospektus Nyomdát az export piacok felé történő nyitásra. Mára a forgalom fele Nyugat Európa irányába realizálódik.

Szakmai publikációk, előadások.
A Prospektus Nyomdában bevezetett technológiák tapasztalatairól tart előadásokat MTESZ rendezvények keretein belül, rendszeres nyomdai bemutatók alkalmával. Jelent meg írása a Magyar Grafikában (hat színnyomás) és a Magyar Reklám szakmai lapokban. (hibrid technológiás effekt-lakkozás a csomagolóanyagokon).