Az Egyensúly Intézet 2025. májusi gyorsjelentésének témája a fiskális politika, a költségvetés és az államadósság helyzetét és kilátásait mutatja be. Költségvetési egyenleg alatt az állam bevételeinek és kiadásainak különbségét értjük; költségvetési hiányról beszélünk akkor, ha az állam többet költ, mint amennyi bevétele van. A 2024-ben elfogadott költségvetési törvény 3,7 százalékos GDP-arányos hiányt tervezett 2025-re vonatkozóan, ugyanakkor nem kellett sok időnek eltelnie az évből, hogy a hiánycélt 4,1 százalékra növelje a kormány. Egyrészt a 2025-ös költségvetési hiány orrnehéz pályát követ, azaz a kormány az éves költségvetés jelentős részét már az első négy hónapban felhasználta: április végéig a központi költségvetés pénzforgalmi hiánya elérte a 2851,5 milliárd forintot, az éves terv közel 71 százalékát négy hónap alatt. Bár a kiadások gyakran összpontosulnak az év első felére, az idei évben a korábbi évek átlagánál többet költött az állam. Másrészt 2025. első negyedévben a kormányzat várakozásait jelentősen alulmúlva 0,4 százalékkal csökkent a magyar GDP. A deficit historikus alakulását áttekintve (1. ábra) két lényeges tanulság vonható le.
1. ábra. Költségvetési hiány a GDP arányában (%, négy negyedéves mozgóátlag)
Egyrészt az, hogy a hiány (COVID-válság hatásait enyhítő) elengedése után a magyar költségvetés stabilizálódni látszik, és a járvány előtti 2-3 százalékos szint felé látszik visszatérni. A kormány hangsúlyozni szeretné, hogy kitart a fegyelmezett költségvetés mellett: a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára 2025-ben a főbb bevételi tételek stabil alakulása ellenére jelentős zárolásokat jelentett be, aminek pontos számadatai egyelőre nem ismertek. A hiánycél megemelése, valamint az extraprofitadókból származó többletbevételen keresztül a kormány emellett 1200–1500 milliárd forintos fiskális védőhálót hozott létre. Ez akár egyfajta, a választások előtti gazdaságpolitikai mozgástérként is értelmezhető. Ennek a puffernek a létrejöttére reagált a Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő, amikor Magyarország hitelminősítését negatívra rontotta áprilisban, és a 2026-os választások előtti költekezés kockázatát nevezte meg egyik indokául.
Másrészt az, hogy az immár 2022 óta rendre a tervezettnél alacsonyabb GDP-növekedés nem akadályozta meg a deficit csökkentését. Azok a makrogazdasági mutatók ugyanis, amelyek jelentős adóalapokat jelentenek a magyar költségvetésben, nem feltétlenül követik szorosan a GDP alakulását. A magyar adórendszer különösen erősen támaszkodik a fogyasztás megadóztatására: az általános forgalmi adóból származó bevételek aránya továbbra is az egyik legmagasabb az EU-ban, illetve a fogyasztás továbbra is a gazdaság elsőszámú motorja. 2025 első negyedévében az állam adó- és járulékbevételei így 5,8 százalékkal haladták meg az előző évi szintet, ez nominális értékben 640 milliárd forint többletet jelent.
A közgazdászok szerint a fiskális politika helyzetének leírására a költségvetési egyenlegnél jobb mutató az úgynevezett elsődleges egyenleg. Az elsődleges egyenleg az államadósságra fizetett kamatkiadások nélkül számított költségvetési egyenleg. Az indokolja a számítását, hogy a kamatkiadásokat rövid távon nem (vagy csak nagyon korlátozott mértékben) képes befolyásolni a kormányzat.
2. ábra: Elsődleges egyenleg a GDP arányában (%, négy negyedéves mozgóátlag)
A kamatkiadásokat a fennálló államadósság, a piaci hozamok, illetve a múltban már kibocsátott állampapírok befolyásolják. Rövid távon csak kismértékben befolyásolható az adósságmenedzsment által (például hazai vagy külföldi devizában történő eladósodás, rövid vagy hosszú futamidejű kibocsátások, fix vagy változó kamat). Az elsődleges egyenleg ezzel szemben azoknak a tételeknek az egyenlegét mutatja, amelyre a fiskális politikának közvetlen hatása van. Ha az elsődleges egyenleg negatív, akkor az államadósság kamatait is hitelfelvételből kénytelen fizetni a költségvetés. Az egyenleg dinamikáján (2. ábra) is szembetűnő, hogy a költségvetési politika jelenlegi szigorúsága a járvány előtti szinteknek felel meg. 2024 két egymást követő negyedévében pozitív volt az elsődleges egyenleg, azaz a kamatfizetésektől eltekintve „pluszos” volt a költségvetés. 2024 óta átlagosan is nulla körülire zár az egyenleg, tehát a költségvetési politika szigorúnak mondható.
3. ábra: Államadósság a GDP arányában (%, négy negyedéves mozgóátlag)
A költségvetési hiányt az állam adósságból finanszírozza. A költségvetési hiány mérséklődő pályája azonban nem bizonyult elegendőnek az államadósság tartós csökkenéséhez. A COVID-válság előtti, a GDP 67 százalékát kitevő szintről 2020-ban 80 százalék közelébe emelkedett az államadósság, majd 2023 óta a 75 százalékos szint körül stagnál, 2025 első negyedévében a GDP 75,5 százalékát tette ki. A csökkenés elmaradásával három éves csökkenési trend zárul le, annak ellenére, hogy az egymást követő éves államadósság-mutatóknak legalább 0,1 százalékpontos csökkenését írja elő a 2016-tól hatályos stabilitási törvény. Az első negyedéves adósságnövekedésben jelentős szerepet játszott a csökkenő GDP, de mérsékelte a forint erősödése.
Az adósság szintjéből önmagában nem vonhatunk le egyértelmű következtetéseket egy ország gazdaságpolitikájáról. Hazánkban az államadósság szintje uniós viszonylatban nem tekinthető magasnak, a 27 EU-tagállamban az államadósság átlagosan a GDP 82 százalékát teszi ki. A régió (V4 és Románia) GDP-arányos 58 százalékos átlagánál ugyanakkor jóval magasabb a magyar államadósság szintje (4. ábra).
4. ábra: Államadósság a GDP arányában az EU-ban (%, 2024Q4)
Az államadósság szintje helyett a lényeges, rövidtávon is húsbavágó mutató a költségvetést minden évben terhelő, az államadósság után fizetendő kamatteher. 2025-ben a költségvetési kiadásokon belül továbbra is jelentős tétel az államadósság finanszírozása: az év első négy hónapjában az állam 1916,5 milliárd forintot költött kamatfizetésre. Ebben a mutatóban tehát kifejezetten rosszul áll Magyarország (5. ábra).
5. ábra: Államadósság kamatterhei a GDP arányában (%, négy negyedéves mozgóátlag)
A tartósan a GDP 2 százaléka körülire szorított kamatkiadások figyelemre méltó időszaka 2022 eleje óta jelentősen megnőtt, és ugyanazon év végére már 4 százalékon álltak a GDP-arányos kiadások. 2025 első hónapjaiban további jelentős kamatfizetések terhelték a kincstárt: 1700 milliárd forint kamat érkezett az állampapírok után a megtakarítók számlájára, ebből 1300 milliárd forintnyi kamat a Prémium Magyar Állampapír (PMÁP) kifizetése. A lakosság kezében lévő állampapírok állománya azonban piaci értéken csak 700 milliárd forinttal csökkent: a kifizetések kétharmadának megfelelő összeget gyorsan vissza is forgattak az állampapír-piacba.
A kormány 2025-ben is a korai, tavaszi elfogadása mellett döntött a 2026-os költségvetésnek. A Költségvetési Tanács 2026-ban a GDP 4,1 százalékos bővülésével, 3,6 százalékos inflációval és 3,7 százalékos költségvetési hiánnyal tervez. Piaci elemzők ennél átlagosan magasabb hiánycélt prognosztizálnak: az OTP elemzői 5,2, a Standard & Poor’s 4,5 százalékos hiánnyal számol, míg a jegybank predikciója a 3,2-4,2 százalékos intervallumba esik. Különös jelentőségű többek között a háromgyerekes anyák SZJA mentességéből származó 270 milliárdos tétel, illetve egy újonnan tervezetbe került védelmi tartalék, ami a 2 százalékos védelmi kiadások további 1,5 százalékpontnyi növelését teszi lehetővé, amennyiben az EU kiveszi a védelmi kiadásokat a költségvetési szabályozás alól.
