Az elmúlt évek gazdaságpolitikai vitáiban visszatérő kérdés, hogy a magyar gazdaság versenyképessége érdemben javult-e, és ez ténylegesen közelebb hozta-e az országot az EU fejlettebb gazdaságaihoz, vagy a lemaradás továbbra is fennmaradt. Magyarország gazdasági teljesítménye az elmúlt 15 évben több ágazatban is érdemben javult. Ugyanakkor ez a fejlődés – ahol az uniós átlagnál gyorsabb volt – nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy széles körű felzárkózás történjen az EU-hoz képest.
Ágazati termelékenység Magyarországon az uniós átlaghoz képest, 2025 (százalék)
(Forrás: Eurostat: bruttó hozzáadott érték, foglalkoztatottság, GKI számítás)
A 2025-ös adatok alapján a mezőgazdaság emelhető ki, ahol a hazai termelékenység kissé meghaladja az EU átlagát (104 százalék). Ennek oka, hogy sokan vállalkozóként dolgoznak, így a vállalkozói jövedelmek is növelik az egy főre jutó termelékenységet. Emellett a nagy táblás, kevésbé intenzív termelés alacsony munkaerőigényű, miközben az uniós támogatások az alacsonyabb keresetek miatt arányaiban nagyobb súlyt képviselnek a bevételekben. Az „egyéb szolgáltatások” (pl. javítás, háztartási és kisebb személyi szolgáltatások) közepes szinten teljesítenek (EU átlag 60 százalékán). A legnagyobb lemaradás az ingatlanügyletekben látszik (az EU átlag 36 százaléka). A feldolgozóipar és az információs-kommunikációs szektor is gyenge pozícióban van (az EU átlag 40–42 százaléka), ami különösen fontos, mivel ezek a magasabb súlyú ágazatok közé tartoznak.
A 2010 és 2025 közötti időszakban több ágazatban is érdemi előrelépés történt. A legerősebb javulás a pénzügyi szektorban látszik, ahol a termelékenység 46 százalékkal nőtt (az EU átlag +8 százalék), ezt követte a kereskedelem és turizmus (+42 százalék, szemben az EU +11 százalékával), a szakmai szolgáltatások (+33 százalék, EU átlag: +11 százalék) és az információ és kommunikáció (+32 százalék, EU átlag: +37 százalék). A szolgáltató szektor egyes részei azért tudtak gyorsabban növekedni, mert rugalmasabban alkalmazkodtak a változásokhoz (pl. internetes megoldások, újabban AI alkalmazása), így csökkenő létszám mellett is növelték a hozzáadott értéket. A mezőgazdaságban is volt fejlődés (+19 százalék, EU átlag: +50 százalék), de jóval visszafogottabb ütemben. Ezzel szemben az iparban és más tőkeigényes ágazatokban gyakorlatilag nem történt érdemi változás (-0,4 százalék, EU átlag: +16 százalék), az építőiparban pedig csak mérsékelt növekedés látszik (+4 százalék, EU átlag: -10 százalék).
Termelékenység növekedése ágazatonként Magyarországon és az EU-ban (százalék),
2010-2025
(Forrás: Eurostat)
A számokból az is látszik, hogy a magasabb növekedés önmagában nem garancia a jobb pozícióra. Magyarország több ágazatban is gyors fejlődést mutatott, mégis csupán csak közelíteni tudta az EU-átlagot. Ennek oka részben az alacsony bázis. Ez azt jelenti, hogy a felzárkózáshoz tartósan magasabb termelékenység növekedési ütemre van szükség. S az is látszik, hogy a kiemelkedő állami támogatást kapó szektorok termelékenysége nőtt a legkevésbé, ami erős piactorzulást jelez (ipar, építőipar). Miközben az autó- és akkumulátoripar közel ezermilliárd forint állami támogatásban részesült 2020 óta, az ipari termelékenység az elmúlt 15 évben visszaesett.
Magyarországon egy célzott szektoriális politika lenne indokolt: ott érdemes beavatkozni, ahol egy ágazatnak van felzárkózási esélye, de a piac önmagában nem oldja meg a beruházási, technológiai vagy munkaerőpiaci akadályokat. Ilyen lehet például a tudásintenzív szolgáltatások, az ipari modernizáció vagy az exportképes hazai feldolgozóipari területek célzott, ellenőrzött és visszamért támogatása.
Összességében Magyarország több területen is érdemi fejlődést ért el 2010 óta a termelékenységben, ugyanakkor közel sem sikerült még felzárkóznia az EU-s átlaghoz. A hazai gazdaság egyes ágazatai képesek voltak gyorsabban nőni az uniós átlagnál, de továbbra is jelentős a lemaradás. A következő időszak legfontosabb kérdése ezért az lesz, hogy ez a fejlődés képes-e tartósan megmaradni, és közelebb vinni Magyarországot az uniós szinthez.
