Mi akadályozza a termelékenységi fordulatot?

Az elmúlt két évtizedben Magyarország ugyan közelebb került a nyugat-európai gazdaságok fejlettségi szintjéhez, azonban a régió többi országához képest lassabb növekedési pályán haladt. A korábbi növekedési modell – amely elsősorban az olcsó munkaerőre, a külföldi működőtőke-beáramlásra és a foglalkoztatás bővítésére épült – mára elérte korlátait. A kedvező külső környezet gyengült, miközben a munkaerőtartalékok fokozatosan kimerültek. A magyar gazdaság különösen sérülékeny abból a szempontból, hogy a GDP-bővülés fő forrása hosszú ideig nem a termelékenység növekedése, hanem a foglalkoztatás emelkedése volt. Miközben a magyar munkaerő termelékenysége 2004. és 2025. között mintegy 40 százalékkal nőtt, addig a visegrádi régió más országaiban ez átlagosan 58 százalék, a balti országokban pedig 71 százalék volt. Ez arra utal, hogy a magyar gazdaság szerkezeti megújulása elmaradt a régiós versenytársakétól.

A vállalkozói szektor problémái különösen élesen jelennek meg a hazai kkv-k esetében. A magyar vállalatok termelékenysége erősen összefügg a méretükkel: a mikrovállalkozások teljesítménye jelentősen elmarad az uniós átlagtól, és a kis- és középvállalkozások termelékenysége is jóval alacsonyabb az európai szintnél. A magyar gazdaságban túl kevés a versenyképes közepes és nagyvállalat, miközben a munkaerő nagy része alacsonyabb termelékenységű cégeknél koncentrálódik.

A vállalatok termelékenysége az EU átlaghoz képest vállalatméret szerint (százalék, 2021)

(Forrás: az Eurostat adatai alapján az Egyensúly Intézet számításai)

Bár Magyarországon európai összevetésben is kiemelkedően magas az állami beruházások GDP-arányos szintje, az oktatásra és egészségügyre fordított kiadások az uniós rangsor végén helyezkednek el. A vállalati támogatások jelentős része ráadásul nem teljesítményhez kötött, így gyakran torzítja a versenyt és nem ösztönzi megfelelően az innovációt vagy a termelékenység javítását. A nemzetközi tapasztalatok szerint a Magyarországhoz hasonló kis, nyitott gazdaságok hosszú távú fejlődése már nem elsősorban a fizikai beruházásokra, hanem az emberi erőforrásokba, a kutatás-fejlesztésbe és a jó szabályozási környezetbe történő befektetésekre épül. A fenntarthatóság és az erőforrás-hatékonyság ezért egyre fontosabb versenyképességi tényezővé válik a vállalatok számára is.

Állami beruházások a GDP arányában (százalék, 2013–2024)

(Forrás: az Eurostat adatai alapján az Egyensúly Intézet számításai Javaslatok és megoldások)

A növekedést támogató gazdaságpolitika

A szakpolitika szerint a magyar költségvetési szerkezetet hosszú távon át kell alakítani annak érdekében, hogy nagyobb hangsúly kerüljön az emberi erőforrások fejlesztésére. Az oktatás és az egészségügy stabil, kiszámítható finanszírozása nemcsak társadalompolitikai kérdés, hanem a vállalatok versenyképességének egyik alapfeltétele is. A magasabb tudásszintű és egészségesebb munkaerő közvetlenül javíthatja a termelékenységet és az innovációs képességet. A javaslatok között szerepel az anticiklikus gazdaságpolitika fontossága is. Ennek lényege, hogy gazdasági fellendülés idején az állam tartalékokat képezzen és csökkentse az adósságot, míg válsághelyzetben nagyobb mozgástere legyen a gazdaság élénkítésére. Ez stabilabb és kiszámíthatóbb üzleti környezetet teremthet a vállalkozások számára, mérsékelve a hirtelen gazdaságpolitikai kiigazítások kockázatát.

A szakpolitika emellett a stabil forint politikáját is fontos versenyképességi tényezőként azonosítja. A trendszerű forint-leértékelődés rövid távon segítheti ugyan az exportot, hosszabb távon azonban növeli a bizonytalanságot, drágítja a finanszírozást és visszafoghatja a beruházásokat, különösen a hazai tulajdonú vállalkozások esetében. A kiszámítható árfolyamkörnyezet ezért a beruházási hajlandóság és a hosszú távú üzleti tervezés szempontjából is kiemelten fontos.

Nagyobb, hatékonyabb és innovatívabb vállalatok

A szakpolitika egyik legfontosabb vállalkozásfejlesztési javaslata, hogy a vállalati támogatásokat teljesítményalapúvá kell tenni. Gazdasági növekedés időszakában a támogatások GDP-arányos mértékét korlátozni kellene, miközben a források elosztását objektív versenyképességi mutatókhoz – például exportteljesítményhez, kutatás-fejlesztési ráfordításokhoz vagy munkahelyteremtéshez – kötnék. Ez a megközelítés ösztönözheti a vállalatokat a hatékonyság és az innováció javítására.

A javaslatok közül kiemelt hangsúlyt kap a piaci verseny erősítése is. A Gazdasági Versenyhivatal aktívabb fellépése a versenyt torzító piaci és állami gyakorlatokkal szemben hozzájárulhatna a termelékenység növekedéséhez és az innováció gyorsulásához. Az elemzés szerint a hatékonyabb versenypolitika hosszú távon kedvezőbb üzleti környezetet teremthet a fejlődni képes vállalkozások számára. A hazai kkv-szektor megerősítése érdekében a szakpolitika támogatná a vállalati fúziókat és felvásárlásokat is. A cél olyan közepes méretű vállalatok kialakulása, amelyek már képesek mérethatékony működésre, exportpiaci jelenlétre és technológiai fejlesztések megvalósítására. Az állam kedvezményes hitelprogramokkal, integrációs támogatásokkal és tanácsadói hálózat kiépítésével segíthetné az összeolvadásokat és vállalatfelvásárlásokat.

Kiemelt javaslat a magyar tulajdonú közepes és nagyvállalatok stratégiai támogatása is. A szakpolitika szerint a gazdaságpolitika fókuszát a gyors növekedésre és exportképességre képes hazai cégek irányába kellene eltolni. Ehhez célzott mentorprogramokra, vezetőfejlesztésre, technológiai beruházási ösztönzőkre, exporttámogatásokra és növekedési tőkeprogramokra van szükség. Az elemzés hangsúlyozza: a vállalkozásindítás ösztönzése mellett legalább ennyire fontos a vállalkozások növekedésének támogatása is.

A szakpolitika foglalkozik a családi vállalkozások generációváltásának kérdésével is. A következő években több ezer magyar vállalkozásnál válik aktuálissá az alapító tulajdonosok visszavonulása, ami komoly gazdasági kockázatot jelenthet. Az öröklési és ajándékozási illetékek csökkentése, valamint regionális tanácsadó központok létrehozása segíthetné a családi vállalkozások stabil tovább működését és a hazai tulajdonú cégek fennmaradását.