Gazsi Attila: Célunk, hogy a VOSZ a gazdaságpolitikai döntéshozatal megkerülhetetlen szereplőjévé váljon

Magyarországon termelékenységi, technológiai és szerkezeti fordulatra van szükség: a kormányzatnak kiszámítható pályát kell adnia, a vállalkozásoknak fejlesztési bátorságra van szükségük, a VOSZ-nak pedig széleskörű érdekképviseleti erőt kell felmutatnia – mondta a Portfolio-nak Gazsi Attila, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) 2026. május 28-án megválasztott elnöke.

– Az új ciklus elején milyen elnöki programot és milyen VOSZ-szerepfelfogást tesz le az asztalra? Miben lesz folytatás, és miben lesz látható hangsúlyváltás?

– A VOSZ-t a stabilitás jellemzi, és a megújulást is úgy képzeljük el, hogy az a meglévő értékekre és eredményekre épül. Ezzel egyben tiszteletemet kívánom kifejezni Demján Sándor öröksége előtt is, aki a szervezet alapgondolatát és szellemiségét meghatározta. Nagy tisztelettel tekintek ugyanakkor Eppel János munkájára, aki az elmúlt időszakban szakmai hitelességet és építkező szemléletet adott a VOSZ-nak. Egy ilyen közösség vezetése megtiszteltetés és felelősség, a vállalásom pedig az, hogy erre az örökségre építve kezdeményezőbb, erősebb és láthatóbb érdekképviseletet építsünk.

Nemzetgazdasági érdek, hogy több erős, magyar tulajdonú középvállalat működjön, a kisebbek pedig erősebbek, versenyképesebbek, válságállóbbak és növekedésképesebbek legyenek. Mindehhez pedig kiemelten kell foglalkozni a digitalizációval, ami ma már növekedési, hatékonysági és sok esetben túlélési kérdés is egyben. Más helyzetből indul egy budapesti, egy győri és egy szabolcsi vállalkozás, országos szervezetként pedig a területi és ágazati különbségeket is pontosan kell látnunk.

A magyar gazdaság jelentős részét azok a vállalkozók tartják mozgásban, akik nem reflektorfényben dolgoznak, mégis naponta viselik a működés, a foglalkoztatás és a fejlesztés kockázatát. A VOSZ feladata a következő időszakban ezért az lesz, hogy ezt a vállalkozói valóságot ne csak képviselje, hanem szervezett formában láthatóvá és alakíthatóvá is tegye. Olyan érdekképviseletet szeretnénk építeni, amely egyszerre érti a vállalkozások mindennapi működését, és képes azt strukturált javaslatokká formálva a gazdaságpolitika szintjére emelni. 

– Hogyan erősíthetők meg a magyar kkv-k, mit kell ennek érdekében tennie a kormányzatnak, mit a cégeknek, és mi a VOSZ hozzáadott értéke?

– Magyarországon termelékenységi, technológiai és szerkezeti fordulatra van szükség: a kormányzatnak kiszámítható pályát kell adnia, a vállalkozásoknak fejlesztési bátorságra van szükségük, a VOSZ-nak pedig széleskörű érdekképviseleti erőt kell felmutatnia. Elnökként azon fogok dolgozni, hogy ez a három elem egyszerre álljon össze a növekedés érdekében. Emellett a szolgáltatási területen is erősíteni akarunk, olyan támogatást adva a kkv-knak, amely a mindennapi fejlődési kérdéseikre válaszol: hogyan digitalizáljanak, hogyan használják az AI-t, hogyan csökkentsék az energiaköltségeiket, hogyan találjanak fejlesztési forrást és hogyan lépjenek magasabb hozzáadott értékű működés felé. Ehhez már formálódik egy erős, diverzifikált, a ma és a jövő kihívásaira egyaránt választ adni képes programunk és az azt megvalósító, egyben folyamatosan erősödő tanácsadói hálózatunk.

– Hogyan érvényesíthetők a vállalkozók szempontjai a gazdaságpolitikai döntéshozatalban?

– Az új ciklus célja, hogy a VOSZ nélkülözhetetlen szereplő legyen a gazdaságpolitikai gondolkodásban és ne csak formális konzultációs pontként jelenjen meg. Olyan működést szeretnék tovább erősíteni, amely már a döntések előkészítési szakaszában jelen van, és konkrét, mérhető, vállalkozói tapasztalatokon alapuló javaslatokat visz a döntéshozók elé azért, hogy a szabályozás ne okozzon felesleges károkat a vállalkozásoknak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy időben hozzuk be a vállalkozói szempontokat. Egy adóváltozásnál, munkaerőpiaci szabályozásnál vagy uniós kötelezettségnél nem elég utólag véleményt mondani; az a feladatunk, hogy adatokkal, vállalkozói visszajelzésekkel és működő alternatívákkal érkezzünk.  

– Hogyan lehet elérni, hogy a vállalkozói szempontok már a döntés-előkészítés korai szakaszában megjelenjenek?

– Ez az egyik legfontosabb dolog, amin változtatni akarok. A konzultációs folyamatok sokszor formálisak: a tervezet elkészül, majd véleményt kérnek, miközben az érdemi mozgástér már szűk. Ahhoz, hogy valóban döntés előtt legyünk jelen, két feltétel kell: az egyik a bizalmi kapcsolat a tárcákkal. Erre most különösen jó lehetőség nyílik, hiszen formálódik az új kormányzati szerkezet, és tiszta lappal lehet új együttműködéseket indítani.  Ennek fényében az első 30 napban személyes egyeztetéssorozatot kezdeményezek, konkrét együttműködési javaslatokkal.

A másik feltétel a szakmai anyag: ha a VOSZ rendszeresen valós vállalkozói tapasztalatokra épülő, hivatkozható elemzésekkel jelenik meg, azt nehéz figyelmen kívül hagyni. Jelenleg a vállalkozói visszajelzések beérkeznek, de nem épülnek be elég rendszeresen és strukturáltan a döntéshozatali folyamatokba. A következő időszak feladata az, hogy a vállalkozói visszajelzések ne csak beérkezzenek, hanem rendszeresen és érdemben be is épüljenek a döntésekbe.

– Hogyan tudnak egyszerre a kormányzat konstruktív partnereként megjelenni és valódi érdekképviselet lenni?

– Számunkra a kormányzati partnerség alapja mindig a vállalkozói érdek. Ahol van közös megoldási tér, ott együttműködünk, viszont ahol egy döntés sérti a vállalkozók érdekeit, ott határozottan jelezzük a problémát. A hiteles érdekképviselet egyensúlyt jelent, a folyamatos bólogatás a tagság bizalmát gyengíti, az állandó konfrontáció pedig a tárgyalási pozíciót rontja. A feladat az, hogy mindig a megfelelő eszközt használjuk, fegyelmezett, szakmai és következetes szemlélettel. Ezt a következetes és felelős érdekképviseleti szemléletet fogom elnökként képviselni.

– Az új kormányzati ciklus elején milyen konkrét gazdaságpolitikai fordulatokat vár a VOSZ, és melyek azok az első intézkedések, amelyek érdemben javíthatnák a magyar kkv-k működési környezetét?

– A VOSZ szerint az új kormányzati ciklus legfontosabb gazdaságpolitikai fordulata az lenne, ha a szakpolitikai gondolkodás középpontjába a termelékenység, a kiszámíthatóság és a magasabb hozzáadott érték kerülne. Ezek mind kellenek a gazdasági növekedés beindításához. Első lépésként olyan beruházásösztönzési, finanszírozási és szabályozási környezetre van szükség, amely nem pusztán a beruházások mennyiségét, hanem azok hatékonysági, digitalizációs, energiahatékonysági és technológiai hatását méri és ösztönzi. Emellett kulcskérdés az uniós források mielőbbi hazahozatala és olyan célzott felhasználása, amely nem rövid távú keresletélénkítést, hanem a hazai kkv-k termelékenységi, technológiai és versenyképességi fordulatát szolgálja.

– A kkv-k visszajelzései alapján melyek jelenleg a legégetőbb problémák a magyar vállalkozások életében?

– A vállalkozók három nagy területen jeleznek vissza egyre erősebb nyomást. Az első nagy probléma a kiszámíthatóság hiánya, ami ma már jóval többet jelent a klasszikus adó- és szabályozási bizonytalanságnál. A vállalkozások egyszerre alkalmazkodnak gyors jogszabályi változásokhoz, digitális átálláshoz, energiaár-kockázatokhoz és fenntarthatósági elvárásokhoz. Egy cégvezető ma azt is mérlegeli, milyen technológiába, energiahatékonysági fejlesztésbe vagy digitális rendszerbe érdemes beruháznia úgy, hogy annak legyen megtérülése, és közben ne változzon meg fél év alatt a környezet.

A második nagy terület a munkaerő és a tudás szerkezeti átalakulása. A probléma már nem egyszerűen az, hogy kevés az ember, hanem hogy megvan-e a megfelelő tudás: AI-t használni képes munkatársak, digitálisan érettebb szervezet, gyorsabban alkalmazkodó vezetők, korszerűbb technológiai és szakmai kompetenciák. Sok kkv nem a piac hiánya miatt kerül nehéz helyzetbe, hanem azért, mert nincs meg a kellő emberi, vezetői és szervezeti kapacitása a technológiaváltáshoz.

A harmadik nagy probléma a fejlesztési forrásokhoz való hozzáférés. A vállalkozások jelentős része pontosan tudja, hogy lépnie kellene: digitalizálnia, energiahatékonysági beruházást indítania, fenntarthatóbb működést kialakítania, új technológiát bevezetnie vagy AI-alapú megoldásokat használnia.  A kihívás az, hogy ezek a fejlesztési szándékok sok esetben nem találkoznak megfelelő, elérhető finanszírozási eszközökkel. Ennek megoldásában kulcsszerepe van a Széchenyi Kártya Programnak, amely ma is a vállalkozói finanszírozás egyik legfontosabb eszköze. A feladatunk az, hogy ezt a rendszert folyamatosan a gazdasági és vállalkozói igényekhez igazítsuk, és olyan irányba fejlesszük, amely valóban támogatja a termelékenységi és technológiai fordulatot. Ezen most is dolgozunk. 

– Említette, hogy a vállalkozások túléléséhez kiemelten fontos a termelékenység javítása. Mi áll ennek a hátterében és milyen kockázatot jelenthet, ha a kkv-szektor lemaradása tartóssá válik?

– A fenntartható gazdasági növekedést – leegyszerűsítve – két tényező határozza meg: a foglalkoztatottak száma és a termelékenység. Foglalkoztatottság terén a magyar gazdaság már évek óta csúcsközelben jár, ugyanakkor van még mozgósítható munkaerő-tartalék Magyarországon, de ezt aktivizálni kell, ami idő kérdése. Emiatt viszont nem érdemes a 3. országbeliek foglalkoztatási jogszabályi környezetét kapkodva megváltoztatni. A termelékenység javítása viszont sokkal összetettebb feladat, amely tudatos gazdaságpolitikai és vállalati alkalmazkodás eredménye.

A kérdés azért is különösen fontos, mert hosszú ideje folyamatos lassulás figyelhető meg az egy főre jutó termelékenység növekedési ütemében. A kis- és középvállalkozások termelékenysége érdemben elmarad a nagyvállalati szinttől, és ez tartós versenyképességi hátrányt okoz. Ez nem adottság, hanem kezelhető gazdaságpolitikai és vállalati működési probléma, amin változtatnunk kell, mert különben tovább nőhet a különbség a fejlettebb vállalati kör és a hazai kkv-szektor jelentős része között. 

– Önök szerint hogyan kezelhető a kis - és középvállalatok lemaradása ezen a téren?

– A vállalkozásoknak a túlélési üzemmódot komolyan kell venni, nem elvont fejlesztési programokra van szükség, hanem azonnal használható, vállalati közegben is kipróbált és működő eszközökre – a VOSZ pont ilyen megoldásokon dolgozik. Egyik ilyen eszközünk a Hatékonysági Önteszt, amely 15-20 perc alatt képet adhat arról, hol vannak a szűk keresztmetszetek. A hamarosan megjelenő Hatékonysági Receptkönyv gyakorlati lépéseket mutathat meg: mit lehet megtenni hétfő reggel, milyen költséggel és milyen várható eredménnyel. A túlélési logikából úgy lehet kilépni, ha a vállalkozó konkrét, belátható és mérhető fejlesztési utat lát maga előtt.

Kormányzati szinten a sikeres felzárkózás alapja a költség helyett minőség alapú versenyképesség erősítése. Ehhez magas arányú hozzáadott értékre, diverzifikált, tudásalapúgazdasági szerkezetre, az innováció támogatására, a humán vagyon fejlesztésére, kiszámítható intézményrendszerre, valamint jó minőségű oktatási és egészségügyi rendszerre van szükség. Jelenleg a VOSZ-nál azon dolgozunk, hogy egy termelékenységi és szerkezetváltási gazdaságpolitikai csomagot állítsunk össze, amely ezekre a témakörökre fókuszál. 

– Sok szervezetnek van hálózata, de kevés tud ebből tárgyalási erőt csinálni. Hogyan lehet az országos VOSZ-hálózatot valódi érdekérvényesítő szervvé alakítani?

– Egy adatot termelő, aktivált országos hálózat egészen más tárgyalási pozíciót jelent, mint egy pusztán szervezeti értelemben létező struktúra. Ennek érdekében, országos szinten bevezetjük a Vállalkozói Pulzuspontokat: egységes logikával működő digitális visszajelzési pontokat alakítunk ki a területi jelenlétünkre építve. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy tablet-alapú kérdőíves rendszeren keresztül folyamatosan mérjük a vállalkozások aktuális helyzetét, igényeit, problémáit és kihívásait, így valós idejű, strukturált visszajelzést kapunk a gazdaság működéséről.

Emellett a „100 nap – 100 vállalkozás” program keretében az elnöki ciklus első száz napjában száz vállalkozást keresünk fel az ország különböző pontjain. A június közepén induló eseménysorozat egy tudatosan felépített adatgyűjtés lesz, amely közvetlen betekintést ad a vállalkozások mindennapi működésébe, kihívásaiba és fejlesztési igényeibe. A program tapasztalataira építve a VOSZ már az elnöki ciklus első időszakában egy olyan javaslatcsomagot állít össze, amely a hazai kis- és középvállalkozások valós problémáira ad konkrét, végrehajtható válaszokat. 

– Sokan attól tartanak, hogy a magyar kkv-szektor egy része lemaradhat az AI- és technológiavezérelt gazdasági átállásban. Hogyan lehetne elkerülni, hogy emiatt kettészakadjon a hazai vállalkozói réteg?

– Ez valós kockázat. Azok a vállalkozások, amelyek képesek adatot használni, folyamatokat automatizálni, gyorsabban ajánlatot adni, pontosabban készletet kezelni, hatékonyabban értékesíteni vagy ügyfelet kiszolgálni, érezhető előnybe kerülnek. Akik viszont kimaradnak ebből, azok technológiailag, jövedelmezőségben, munkaerő-megtartásban és piaci alkalmazkodóképességben is lemaradhatnak.

A VOSZ szerint három dologra van szükség. Először is, egyszerű technológiai diagnózisokra: minden vállalkozásnak látnia kell, hol tart, és melyik 2-3 területen hozhatna gyors eredményt a digitalizáció vagy az AI használata. Másodszor, célzott technológiai adaptációs programokra, például olyan voucher-jellegű támogatásokra, amelyek nem általános eszközbeszerzést finanszíroznak, hanem konkrét bevezetést, oktatást és mérhető hatékonyságjavulást. Harmadszor, erős mentorálásra és gyakorlati tudásmegosztásra, mert a kkv-knál sok fejlesztés nem a szoftver megvásárlásán, hanem a bevezetésen, a munkatársak felkészítésén és a vezetői használaton múlik.

A kettészakadás elkerüléséhez az is kell, hogy ne csak a legfejlettebb cégek jussanak hozzá ezekhez az eszközökhöz.  Ebben a VOSZ-nak komoly szerepe lehet. A „100 nap – 100 vállalkozás” program, az országos hálózat aktivitása, és a készülő hatékonysági eszközök mind azt szolgálják, hogy a technológiai átállás ne csak néhány élenjáró vállalkozás ügye legyen. A cél az, hogy a magyar kkv-k széles köre kapjon gyakorlati kapaszkodót. Ha ezt jól csináljuk, akkor az AI a felzárkózás eszköze lehet a hazai vállalkozások számára. 

– Milyen együttműködést tervez a VOSZ a kamarákkal és a többi érdekvédelmi szervezettel?

– A VOSZ-nak nem elszigetelt érdekképviseletként kell működnie, hanem olyan szervezetként, amely képes együttműködni mindazokkal, akik a magyar vállalkozások erősítésében érdekeltek. Ennek már vannak jó alapjai. Több helyen kifejezetten erős és bizalmi kapcsolatunk van a helyi kamarákkal. Veszprém vármegyében például olyan együttműködési gyakorlat alakult ki, amelyre országosan is lehet építeni. Ezt a szemléletet szeretném tovább vinni: ahol a vállalkozói érdek közös, ott nem intézményi versengésre, hanem gyakorlati együttműködésre van szükség.

Ugyanez igaz az országos érdekvédelmi térre is. Nagyon jó a kapcsolatunk a VKF-ben részt vevő szervezetekkel, és ezt tovább akarjuk erősíteni. Ennek egyik látható eleme, hogy idén második alkalommal is megrendezzük az Érdekvédelmi Pikniket a Business Festen. Ez nem protokolláris esemény, hanem annak jelzése, hogy a gazdasági érdekképviseletek között lehet és kell is szakmai párbeszédet, bizalmat és közös gondolkodást építeni.

– Összefoglalva, mit tart a legfontosabb fejlesztésre szoruló területnek és miből fog látszani két-három év múlva, hogy sikeres volt a most felvázolt irány?

– A VOSZ eddigi erőssége a kapcsolatrendszer, az országos jelenlét és a vállalkozások számára nyújtott fontos szolgáltatások köre volt, mára a súlypont az érdekképviseleti karakter erősebb megmutatása. Ma is sok vállalkozó elsősorban a Széchenyi Kártyával azonosítja a VOSZ-t, ami fontos és sikeres program, de a szervezet szerepe ennél szélesebb: kezdeményező, országosan aktivált érdekképviseleti erőként kell működnie erős szakpolitikai jelenléttel, saját vállalkozói adatokra épülő működéssel és még aktívabb országos hálózattal.

Az új program sikeressége véleményem szerint három mérőszámban mutatkozhat meg. Az első, hogy a VOSZ-t rendszeresen döntés előtt kérdezik meg gazdaságpolitikai ügyekben. Ez mérhető: hány előkészítési folyamatban vettünk részt, hány javaslatunk épült be a végső szabályozásba. A második, hogy aktívabb a tagság: több visszajelzés érkezik a területi hálózatból, és nagyobb a részvétel a programokban. A harmadik, hogy a VOSZ-nak még több saját, hivatkozott vállalkozói adatai vannak, amelyekre a döntéshozók, más szervezetek és a sajtó is támaszkodnak. Ha ez a három feltétel teljesül, a szervezet pozíciója érdemben megerősödik.

(Fotó: VOSZ)