A GKI Gazdaságkutató Zrt. cikksorozatában az új magyar kormány előtt álló rövid- és hosszútávú gazdasági kihívásokat mutatja be, ezúttal a hazai szolgáltató ágazatok helyzetét vizsgálták.
A magyar szolgáltató szektor látványosan bővült 2010 óta (+60 százalék, miközben a többi ágazat mindössze 20 százalékkal), ezen belül minden ágazat növekedett, azonban eltérő mértékben: a piaci szolgáltatások közül az infokommunikáció bővült a legnagyobb mértékben (+156 százalék), ezzel párhuzamosan pedig az SSC-ket is magába foglaló üzleti szolgáltatás is +127 százalékkal növekedett. Ez részben a digitalizáció és a felhőalapú szolgáltatások elterjedésének köszönhető.
A kereskedelem volumene 2021-ig 75 százalékos növekedést ért el, azóta lassult a növekedés (+5 százalék), itt a (az EU bírósága által „elmeszelt”) kormányzati árstop és kötelező akciózás, illetve a jelenleg is per alatt álló árrésstop vetette vissza a volumennövekedést, de a plázastop sem segítette az ágazatot. Külön problémát okoz a külföldi verseny élesedése (például Temu, Shein) az ágazatban. A forint erősödése azonban a hazai termelésnél olcsóbb import miatt az ágazatnak kedvező.
A turisztikai szektorban (+81 százalék 2010 óta) a Covid-járvány következtében lelassult a 2019 előtt tapasztalt dinamikus növekedési trend, ugyanakkor a bővülést támogatja a SZÉP-kártya rendszer és a növekvő reálkeresetek. Az erős forint azonban fékezi (többen utaznak külföldre, illetve kevesebben jönnek hazánkba).
Az egyéb piaci szolgáltatások csak mérsékelt, 35-50 százalék körüli volumenbővülést mutattak. A logisztikát az ellátási láncokat sújtó külső sokkok korlátozzák, míg a pénzügyi szektor növekedését az erős adóztatás vetette vissza.
A szolgáltató ágazatok egy része „államfüggő”, ami azt jelenti, hogy a legfontosabb megrendelője a központi költségvetés, az önkormányzatok vagy az EU. Ezen belül kiemelkedik a szakmai, tudományos és műszaki tevékenység növekedése (+127 százalék), ami az Európai Uniós és a hazai forrásoknak köszönhető. A szórakoztató ipar szintén jelentősen, 131 százalékkal emelkedett, amiben a sporttámogatások játszottak kiemelkedő szerepet.
Az oktatási szolgáltatások volumene vizsgált időszakban stagnált (+1 százalék). Ennek oka részben a népességcsökkenés, részben az alacsony költségvetési finanszírozás, részben a korábbi EU források elapadása. Ezzel szemben az egészségügy teljesítménye 40 százalékkal emelkedett, amiben a magánegészségügy térnyerése, az orvosi fizetések rendezése és a szakdolgozói béremelések játszottak fontos szerepet. A közigazgatás, védelem és kötelező társadalombiztosítás volumene 10 százalékkal, az egyéb szolgáltatásoké pedig 30 százalékkal bővült 16 év alatt.
A fenti folyamatok rávilágítanak a hazai szolgáltató szektor legfőbb strukturális kihívására. Míg a technológia-vezérelt piaci ágazatok (például az infokommunikáció) volumennövekedése az árcsökkenés és a méretgazdaságosság révén skálázható, addig a közszolgáltatások – kiemelten az oktatás és az egészségügy – volumenét a demográfiai folyamatok erősebben határozzák meg. A csökkenő népesség következtében a kibocsátás mennyiségi alapon nem tud egyes piaci szektorokhoz hasonló ütemben bővülni. További bővülés itt a közszolgáltatások minőségének és hatékonyságának javításával érhető el, tehát elsősorban az oktatás és az egészségügy fejlesztésével.
A kormányzat előtt álló hosszútávú gazdaságpolitikai feladat tehát a szűkülő demográfiai bázis mellett a „humántőke” maximalizálása, amely nélkül a tudásintenzív piaci szolgáltatások növekedési potenciálja is korlátokba ütközik.