Év Vállalkozója Díj 2026 jelölési lap
Payload Logo

Krisán László: Az erős forint esete a hazai kkv-szektorral

A magyar kkv-k legnagyobb problémája nem a forintárfolyam, hanem az alkalmazkodási képesség hiánya – írja vitaindító elemzésében Krisán László, a VOSZ társelnöke.

Mindig vita van arról, hogy milyen árfolyam mit okoz a gazdaságban a makropályán, de a kisvállalkozások szempontjából mélységi elemzések nem nagyon születtek. Egy ilyen vita elindítása viszont rávilágíthat az árfolyamhatásokra és egyben a hazai kkv-szektor valódi strukturális gyengeségeire is. A kisvállalkozások oldaláról történő elemzésről szól Krisán László írása.

1. Bevezetés – Ez már nem csak árfolyamkérdés

Az elmúlt időszakban a közbeszéd egyik központi témájává vált a forint árfolyama és annak hatása a magyar gazdaságra. A vita azonban sokszor leegyszerűsödik arra a kérdésre, hogy az erős vagy a gyenge forint kedvezőbb-e Magyarország számára. Ez a megközelítés azonban félrevezető. A magyar nano-, mikro-, kis- és középvállalkozói szektor problémája ma már nem egyszerűen az, hogy hol áll az euró árfolyama – olvasható a Portfolio-n.

A valódi kérdés az, hogy a hazai vállalkozások mennyire képesek alkalmazkodni egy gyorsan változó, bizonytalan és magas költségű gazdasági környezethez.

A mostani árfolyamvita valójában egy mélyebb problémát hozott felszínre: a magyar kkv-k jelentős része ugyanabban a globális versenyben működik, mint a multinacionális vállalatok, de lényegesen kisebb tőkével, gyengébb alkuerővel, drágább finanszírozással és minimális hibalehetőséggel. Ezért ez az anyag sem pusztán egy árfolyam-elemzés, hanem vitaindító:

  • a magyar kkv-rendszer állapotáról,
  • annak sérülékenységéről,
  • a túlélési és alkalmazkodási képességéről,
  • valamint arról, hogy az árfolyam miért nem önmagában probléma, hanem egy sokkal mélyebb kiszámíthatósági kérdés tünete.

2. A régi exportdogma vége

Hosszú évekig a gazdaságpolitikai gondolkodás egyik alapállítása volt:

  • gyenge forint = jó export,
  • erős forint = rossz export.

Makroszinten ez részben igaz lehetett, a magyar kkv viszont nem így működik. Az exportáló magyar kisvállalkozások jelentős része:

  • euróban értékesít,
  • de forintban bérez,
  • import alapanyaggal dolgozik,
  • de forintban adózik,
  • forintban finanszíroz,
  • de magas forintkamaton dolgozik,
  • vegyes beszállítói láncban működik,
  • és emellett csak minimális pénzügyi védelemmel rendelkezik.

Ez egy „hibrid kkv-modell”, és teljesen új helyzetet teremtett.

Egy vállalkozás exportvolumene ma akár változatlan maradhat úgy is, hogy közben:

  • a forintban számolt bevétele csökken,
  • a költségei nőnek,
  • az árrése eltűnik,
  • és a profitabilitása összeomlik.

Ezért az árfolyamhatást nem lehet csak makrogazdasági szemüvegen keresztül nézni.  A mikro- és kisvállalkozói valóságban az árfolyam nem grafikon, hanem havi pénzáram, bérfizetés, alapanyagár, hiteltörlesztés és családi megélhetés.

3. A valódi probléma nem az árfolyam szintje, hanem a kiszámíthatatlansága

A magyar gazdaságnak nem egy „jó euróárfolyamra” van szüksége. Mert olyan, hogy jó árfolyam önmagában nincs. Hanem egy gördülő, kiszámítható, nem szélsőséges árfolyamsávra. A kkv-k számára ugyanis nem az a legnagyobb probléma, hogy az euró 350 vagy 390 forint. Hanem az, hogy:

  • nem tudnak hosszú távra árazni,
  • nem tudják, milyen árfolyamra kössenek szerződést,
  • bizonytalan a beruházás,
  • bizonytalan a tervezés,
  • bizonytalan a finanszírozás.

Ezért a legfontosabb: a kkv-nak nem erős, nem gyenge, hanem tervezhető forint kell. A magyar gazdaság számára ezért egy:

  • lassan mozgó,
  • nem sokkoló,
  • nem szélsőséges,
  • körülbelül 370–390 közötti gördülő eurósáv lehetne hosszabb távon kezelhetőbb környezet.

Nem azért, mert ez „tökéletes árfolyam”, hanem mert ezen a szinten:

  • az exportáló kkv-k nem veszítik el drasztikusan a forintbevételeiket,
  • az importköltségek még kezelhetők maradhatnak,
  • és az inflációs sokk sem válik extrémmé.

Beszélhetnénk még itt persze egy potenciális későbbi euróbevezetés miatti ERM II. rendszerhez szükséges stabil sávról is, de ez legyen egy másik tanulmány tárgya.

4. Méret szerinti sérülékenység

A kkv-definíció helyett érdemes az NMKKKV-megközelítést használni, mert a hazai vállalkozói világ rendkívül heterogén, és teljesen más problémákkal szembesül:

  • egy nano,
  • egy mikro,
  • egy kis,
  • egy kis-közép,
  • és egy középvállalkozás.

nano-vállalkozások esetében az árfolyam inkább áttételesen jelenik meg:

  • inflációban,
  • fogyasztáscsökkenésben,
  • energiaárakban,
  • megélhetési költségekben.

Itt a magán- és cégvagyon sokszor teljesen összefolyik, ezért a gazdasági bizonytalanság közvetlenül családi kérdéssé válik.

mikrovállalkozásoknál már megjelenik:

  • a bérköltség,
  • a készletfinanszírozás,
  • a likviditási nyomás,
  • az importanyag-drágulás,
  • és az árfolyam áttételes vagy közvetlen hatása.

kisvállalkozások sokszor már exportálnak vagy beszállítói láncok részei, de gyakran túl nagyok ahhoz, hogy „kicsiben túléljenek”, és még túl kicsik ahhoz, hogy valódi középvállalati stabilitásuk legyen.

kis-közép és középvállalkozások pedig már:

  • exportképesek,
  • beruházni tudnak,
  • automatizálnak,
  • regionális szereplők lehetnek,
  • de továbbra is érzékenyek:
  • az árfolyamra,
  • a kamatkörnyezetre,
  • és a nemzetközi versenyre.

És itt jelenik meg igazán az egyik legfontosabb társadalmi felismerés: a magyar nano-, mikro- és kisvállalkozó nappal kkv, este pedig lakosság. A mögöttük lévő emberek ugyanazok, csak másik kasszából fizetnek.

5. Az árfolyam csak tünet – a valódi probléma az alkalmazkodási képesség

Lehet, hogy a 350-es euróárfolyam néhány hónap múlva már nem lesz központi kérdés. De ettől még a magyar kkv-k valódi problémái megmaradnak:

  • alultőkésítettség,
  • drága finanszírozás,
  • alacsony tartalék,
  • gyenge alkuerő,
  • adminisztratív túlterhelés,
  • digitalizációs lemaradás,
  • lassú alkalmazkodási sebesség.

Ezért az az állításom, hogy a magyar kkv-k legnagyobb problémája nem az árfolyam, hanem az alkalmazkodási képesség hiánya.

6. A termelékenység nem hit kérdése

A „Kkv-k legyenek termelékenyebbek” típusú mondatok önmagukban értelmetlenek. A multi nem azért termelékenyebb, mert jobb, hanem mert van:

  • tőkéje,
  • technológiája,
  • automatizációja,
  • menedzsmentrendszere,
  • olcsó finanszírozása,
  • és méretgazdaságossága.

A magyar kkv-k valódi kriptonitja: az eszközhiányos alkalmazkodás.

7. Árfolyamvédelmi és beszállítói stabilitási logikák

A magyar exportáló és importkitettségű kkv-k jelentős része úgy visel devizakockázatot, hogy közben nincs valódi pénzügyi védelme. Egy gyors árfolyamsokk ezért nem könyvelési kérdés, hanem azonnali profitabilitási probléma. Ezért szükség lenne:

  • egyszerűen hozzáférhető árfolyamvédelmi garanciaeszközökre,
  • beszállítói stabilitási mechanizmusokra,
  • és olyan szerződéses modellekre, amelyek nem engedik, hogy minden költség- és árfolyamkockázat lefelé tolódjon a magyar kkv-kra.

8. Fiskális és monetáris kérdés

A jegybank elsődleges feladata legitim módon az infláció kezelése és az árstabilitás biztosítása. Ugyanakkor:

  • a túl magas kamatkörnyezet,
  • a drága finanszírozás,
  • és a túl gyors árfolyammozgások a kkv-k alkalmazkodási képességét is gyengítik.

A KKV-k szempontjából ugyanis nem az a jó világ, ahol külön-külön ideális a kamat vagy az árfolyam, hanem az, ahol együtt: tervezhető működési környezetet biztosítanak.

9. Összefoglalás

A következő időszakban nem csak az lesz kérdés, hogy az euró éppen 350 vagy 390 forint. Hanem az, hogy képes-e a gazdaságban olyan környezet kialakulni, ahol a hazai vállalkozások nem napi túlélésben, hanem tervezhető fejlődésben gondolkodhatnak.

Mert a magyar mikro- és kisvállalkozó nappal kkv, este pedig család. És ha az egyik meginog, előbb-utóbb a másik is megérzi.

Széchenyi Terv Plusz banner
Széchenyi investment banner