Valóban minden vendéglátóhely jogosult a felszolgálási díj felszámítására?Az első – logikusnak tűnő – gondolatunk az lenne, hogy igen. Miért is korlátoznák a különdíj felszámításának lehetőségét, amikor minden „kiülős” helyen van kiszolgálás? A helyzet korántsem ennyire egyszerű. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy milyen vendéglátóhelyen fogyasztunk, és hogy ott a kiszolgálás asztaloknál vagy a pultnál történik.
A felszolgálási díj fogalmát a 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet („GKM rendelet”) rögzíti. Eszerint a felszolgálási díj „a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. §-ának 30. pontja szerinti vendéglátás keretében a vendégek felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásáért felszámított külön díj”.
A vendéglátóhelyek általában megfelelnek a vendéglátás törvényi fogalmának, amikor tevékenységük során kész- vagy helyben készített ételek, italok jellemzően helyben fogyasztás céljából történő forgalmazását végzik, megvalósítva ezzel a felszolgálási díj felszámítására vonatkozó első jogszabályi feltételt. Ahhoz azonban, hogy a vendéglátóhely az általa nyújtott vendéglátó-ipari szolgáltatás során jogosult legyen a felszolgálási díj felszámítására, meg kell felelnie „a felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálás” fogalmának is. Ezt pedig nem könnyű eldönteni – mondja dr. Deák Ivett, a K-X Consulting adómenedzsere. Sem a GKM rendelet, sem pedig a kereskedelemről szóló törvény nem részletezi ugyanis, hogy mit kell értenünk „felszolgálói közreműködés” alatt. Vajon a pultnál történő kiszolgálás is „felszolgálói közreműködés”? Ha egy vendéglátóhelyen van ugyan kihelyezett asztal és szék, amely lehetővé teszi a helyben fogyasztást, azonban nincs pincér általi kiszolgálás – mert az ital-és étlapról való kiszolgálás és fizetés is kizárólag a pultnál történik –, akkor vajon jogosan számolja-e fel a felszolgálási díjat?
A felszolgálási díjra vonatkozó jogszabályok sehol sem írják elő, hogy a felszolgálói közreműködésnek pincérszolgáltatással kell megvalósulnia. Olyan rendelkezéseket sem tartalmaznak, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a vendégeket a bárpultnál kiszolgáló pultos, mixer vagy barista által végzett szolgáltatás nem tekinthető „felszolgáló általi kiszolgálásnak”.
A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) sem tartalmaz egységes, egyetlen FEOR szám alá tartozó „felszolgáló” besorolást. A pincér (5132) és a pultos (5133) besorolása elkülönül ugyan egymástól, a hozzájuk tartozó feladat-meghatározások azonban alapvető egyezéseket tartalmaznak.
A „felszolgálói közreműködés” fogalma tehát nincs pontosan körülhatárolva, ez pedig joggal töltheti el aggodalommal a vendéglátóhelyek üzemeltetőit, hiszen nem tudhatják, hogy egy esetleges ellenőrzés során az illetékes hatóság milyen jogértelmezésből indul ki.
A vendéglátást felügyelő Miniszterelnöki Kabinetiroda (MK) és a területért szakmailag felelős Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) szerint a pultos és a felszolgáló munkakör a gyakorlatban elkülönül egymástól (bár a pontos jogi háttérszabályozás hiányát ők is elismerik). Véleményük szerint a GKM rendelet hatálybalépésekor a felszolgálási díj felszámolásának lehetőségét egy – 2009-ben hatályon kívül helyezett – rendelet jogalkotói szándéka a hagyományos vendéglátó üzletekhez kötötte. Emiatt, a K-X Consulting kérdésére kiadott állásfoglalásuk szerint felszolgálási díjat csak azokban a vendéglátó üzletekben lehetséges felszámolni, ahol a vendéget asztalnál ülve, felszolgáló közreműködésével szolgálják ki.
Ez pedig azt jelenti, hogy azok a vendéglátóhelyek, ahol eddig – például – pultnál történt a kiszolgálás és a szolgáltatás után (számlán, nyugtán elkülönített soron) felszámították a felszolgálási díjat, nem jártak el szabályosan. Ez a mulasztás egy ellenőrzés során önmagában is bírságalapul szolgálhat, azonban ennél nagyobb adókockázatot hordoz a vendéglátóhely üzemeltetője által – jogalap nélkül – felszámított felszolgálási díj adómentes kifizetése a vendéglátásban közvetlenül közreműködők részére. Amennyiben ugyanis a vendéglátóhely nem jogosult a különdíj felszámítására, úgy azt az üzemeltető nem oszthatja szét munkavállalói között „felszolgálási díj” jogcímen kedvezményes adóteherrel. Ez a figyelmetlenség pedig akár egy egyszerű operatív ellenőrzés során is – a több adónemet érintő megállapítás miatt – súlyos következményekkel járhat.
A kockázat jelentős, miközben a jelenlegi szabályozásból nem vezethető le egyértelműen a felügyeleti szerv álláspontja. Ezért minden olyan esetben érdemes a felszolgálási díj felszámításának jogszerűségét megvizsgálni, ahol nem vagy nem kizárólag asztaloknál, pincér közreműködésével történik a kiszolgálás. Ha pedig a jogszerűség igazolható, még mindig kérdés, hogy annak összegét mely munkavállalók között és milyen módon lehet szétosztani.
A jelenlegi jogalkalmazás tehát több kérdést is felvet, amelyre hamarosan választ kaphatunk. A hatáskörrel rendelkező minisztérium (MK) ugyanis arról tájékoztatta a K-X Consultingot, hogy felülvizsgálja a vonatkozó jogszabályi hátteret, így a közeljövőben a jelenlegi jogértelmezés módosítása várható – mondta dr. Deák Ivett.
