Október közepén rendezték meg – a Budapest Design Week programsorozatához kapcsolódva – a 7. Globális Fenntarthatósági Divathetet, amely idén a SynArFash, azaz szinergia az építészet/művészet és a divat között koncepcióra épült.

Az eseménysorozat mottója összecseng az Új Európai Bauhaus kezdeményezésével is: „Jól érzem magam a ruhámban és a körülöttem lévő térben”. „Igazán jól érezni akkor fogjuk magunkat, ha a textil-, ruha-, dizájn termékeket, a körülöttünk lévő tárgyakat, épületeket egyre inkább fenntartható, környezetkímélő, értékmegőrző vagy akár újrahasznosító módon hozzák létre” – mondta a womagic.hu-nak az esemény kapcsán Mányiné dr. Walek Gabriella, a Nemzeti Divatliga Magyarország Egyesület, valamint a #GSFW alapítója és szervezője.

A többnapos és több helyszínen megtartott rendezvényen nemzetközileg is jegyzett divattervezők ruháiból tartottak bemutatót, miközben fontos üzleti üzeneteket is megfogalmaztak. – A textilgyártás sajnos rendkívül károsítja a környezetet, hiszen nemcsak magas a hulladéktartalma, de a gyapottermelés és a pamut előállítása során rendkívül magas a környezeti terhelés is – mondta Hannauerné Szabó Anna, a VOSZ Textil és Ruhaipari Szekciójának elnöke, amely szervezet egyébként az esemény kiemelt támogatója is volt. – A szállítás, a víz-, vagy éppen az energiafelhasználás egyre drágább és sokszor elérhetetlenebb, miközben a poliészteralapú, mesterséges szálak nem, vagy csak nagyon hosszú idő alatt bomlanak le.

A végfelhasználó nyomás alatt tartja a textilipart?

A vásárlók eközben pedig egyre tudatosabbá válnak, különösen a fiatalabb generáció, és keresik azokat a megoldásokat, amelyek csökkentik a textilgyártás öko lábnyomát. Ilyenek a fast fashion elleni mozgalmak, amelyek arra próbálják sarkallni a tudatos vásárlókat, hogy észszerű mennyiségű ruhát használjanak, és az újrahasznosítás napi gyakorlattá váljon, és megjelentek a multinacionális cégeknél azok a lehetőségek is, amikor régebbi ruhákat vesznek vissza a felhasználótól.

„Több kutatás is zajlik a téma kapcsán, többek között az Európai Ruházati és Textil Szövetségnél is, amelynek célja, hogy megvizsgálja, a textilipar milyen módon lehet egyre inkább fenntarthatóbb – emelte ki Hannauerné Szabó Anna, aki öt éve a GSFW vezetőségi tagja, ipari összekötője is. – A kutatásoknak és az azokból levonható következtetéseknek pedig nagyon fontos üzenetértéke, hogy már a tervezőknél is elinduljon egy újfajta gondolkodás, amelyre már a rendezvényen megvalósuló divatbemutatókon is láthattunk üdítő példákat.”

A próbálkozások folyamatosak, mint az olaszoknál, ahol a PET-palackokat újra polimerizálják, és ezeket a szálak építik be fürdőruhákba.

A hazai textiliparban nagy lehetőség van, de észre kellene venni

A VOSZ szekciójának elnöke szerint bár Magyarországon nincsen alapanyaggyártás, nyilvánvalóan a hazai textilipari ágazat is nyitott lenne a fenntartható innovációkra. „Jelenleg mintegy 44 ezer, főként női munkavállalót foglalkoztat, valamint több mint 400 milliárd forintos árbevételt realizál a hazai ágazat, és a magyaros, kreatív gondolkodás sok lehetőséget tartogat a globális piac számára is – hangsúlyozta Hannauerné Szabó Anna. – Például a 3D-s nyomtatás mellett több magyar vállalkozás is bekerült a hazai autóipar beszállítói közé, ugyanis a műszaki textilgyártásban kifejezetten erősek vagyunk. Talán kevesen tudják, de egy személyautóban akár 20 kilogramm textil van beépítve!”

Összefogtak

A hazai fenntartható textil és ruházatipar, a divatipar fejlesztésén a Nemzeti Divat Liga, a Magyar Könnyűipari Szövetség, a Textipari Műszaki és Tudományos Egyesület, valamint a VOSZ Textil és Ruházatipari Szekciója mint szakmai érdekképviselet dolgozik, és tartják a kapcsolatot az Európai Ruházati és Textil Szövetséggel, az EURATEX-szel.

ZBT