A téma nemcsak a vállalkozások és munkavállalók mindennapjait, hanem a családok, a közösségek, sőt, az egész társadalom jövőjét is meghatározza.A beszélgetés résztvevői különböző szemszögből közelítették meg ezt a rendkívül aktuális kérdést:

Révész Máriusz, az Aktív Magyarországért felelős államtitkár, aki évek óta dolgozik azon, hogy a mozgás, az egészséges életmód és az aktív kikapcsolódás minél több ember számára váljon elérhetővé.

Gazsi Attila, a VOSZ országos elnökhelyettese elismert foglalkoztatási szakértő és vállalkozó: alapító tulajdonosa az 1998 óta töretlen sikerrel működő Man at Work Humánszolgáltató és Személyzeti Tanácsadó Kft.-nek, amely az észak-dunántúli régió vezető humánszolgáltatója.

Bartos Andrea Katalin, a Családbarát Magyarország Központ ügyvezetője, aki nap mint nap azért dolgozik, hogy a családbarát munkahelyek ne csak kivételnek, hanem egyre inkább szabálynak számítsanak hazánkban.

Holecz Edina Márta, az ISO-LINE Szigetelőanyag Gyártó Zrt. vezérigazgatója, aki vállalatvezetőként és gyakorlati példákon keresztül mutatta be a munka-magánélet egyensúlyának kihívásait és lehetőségeit.

A beszélgetést Krug Emília műsorvezető, médiakommunikációs tréner moderálta.

Krug Emília: Életkortól, munkától, helytől is függ az egyensúly, és attól is, hogy nőről vagy férfiról van szó. Észrevehető-e, ha felborul az egyensúly, és visszafordítható-e?

Bartos Andrea Katalin: Első lépésként saját magunkkal kell tisztában lennünk, az önismeret nagyon fontos. Ha tudjuk, hogy mikor vagyunk egyensúlyban, jöhet a partnerség, a munkahelyen a kollégákkal a kapcsolatunk. Jó esetben az egyensúly megtalálásában és fenntartásában segíthet a munkáltatónk. Nekem a gyerekeim adták a visszacsatolást, amikor elmondták, hogy mennyire jó volt például, amikor közösen tudtunk leülni vacsorázni. Változtatni csak akkor lehet, ha annak igénye belülről fakad. Fontos, hogy az egyensúly helyreállítását ne lemondásként éljük meg!

Holecz Edina Márta: Nagyon hosszú út vezet az önismeret megtalálásáig, főleg egy férfiak dominálta munkakörnyezetben, mint amilyen a mienk. Nagy szükség van a család, a barátok, munkatársak visszajelzéseire. Az odafigyelés sokat számít, nekem néha annyi is elég, ha azt mondják a kollégák, látják, valami nincs rendben, és hoznak egy kávét. A család akkor működik jól, ha elmondjuk egymásnak, hogy min kell változtatni. Ilyenkor néha kompromisszumokat kell kötnünk, elsősorban saját magunkkal. Nem tudunk minden területen száz százalékot nyújtani, és ezt el kell fogadnunk.

Révész Máriusz: Az ókori bölcs, Seneca mondása szerint legyen az a munkád, ami a hobbid, amit szeretsz, és akkor soha nem kell dolgoznod. Én ebben a helyzetben vagyok, hiszen ha a hétvégén elmegyek egy kerékpáros vagy evezős programra a családommal, ilyenkor egy időben vagyok velük és dolgozom is, népszerűsítem a mozgalmunkat. Igaz, néha azt érzem, hogy nagy rajtam és a kollégáimon a nyomás a rengeteg tennivaló miatt, de ha az országot járva látjuk a munkánk értelmét, könnyebben folytatjuk. Az Egyesült Államokban készült egy felmérés, hogy melyik foglalkozási ágban dolgozók a legboldogabbak. A tűzoltók lettek a nyertesek: látják a munkájuk értelmét, jó közösségben vannak és társadalmilag megbecsültek. Ha ez a három tényező együtt van, akkor sokkal könnyebb mindannyiunknak dolgozni. Tegyük hozzá: az egyensúlyt megtalálni a nőknek sokkal nagyobb kihívás, mint a férfiaknak, ebben kell őket segíteni otthon és a munkahelyen is.

Gazsi Attila: Rengeteget dolgozom, a saját vállalkozásaim mellett szerencsére a VOSZ is bőven ad feladatot, s bár olykor érzem, hogy ez már sok, de szeretem, amit csinálok, a kollégák között sok barátom van, így már szinte észrevehetetlen a terhelés. A két fiammal igyekszem minél több időt tölteni, szerintem az Év apukája még lehetek, de az Év férje már nem annyira. Tudom, hogy kellene változtatnom, a mikéntjére azonban még keresem a választ. Fontosnak tartom, hogy a munka mellett sportoljak és együtt legyek a családommal – a 24 órát azonban kevés mindehhez.

Krug Emília: Létezik-e folyamatos egyensúly vagy ez egyfajta libikóka?

Holecz Edina Márta: Folyamatosan nem tudjuk tartani az egyensúlyt, jó ha legalább egy átlagot teljesítünk. Munkáltatóként tudnunk kell figyelni az emberekre, a cégünknél 25 éve dolgozóval például más a kapcsolat, mint egy ifjú titánnal, aki másképp látja a világot, mások az elvárásai, mások a prioritásai. A magánéletben viszont már nehezebb az egyensúly fenntartása, hiszen a nők otthon kötetlen munkaidőben kötetlenül hosszan dolgoznak tovább.

Révész Máriusz: Fiatalabb koromban önkormányzati képviselőként dolgoztam, a testületben ott volt egy vezérigazgató is, ő sokszor mondta nekünk: teljes tévedés, hogy az olcsó munkaerő a jó munkaerő. Hogy akkor ki az? Az elégedett dolgozó! Ehhez kollektívát kell építeni, amihez akár a közös munkahelyi ebédelés is hozzájárulhat, ahol a főnök és a beosztottak egy asztalnál ülnek. Az államtitkárságon olyan munkakultúrát teremtettem/teremtettünk, hogy rugalmasan, nagy szabadságot és önállóságot élvezve dolgozzanak a kollégák. Minden évben tartunk például Aktív Magyarország pikniket, ahol jól érezzük magunkat a kollégákkal és családjaikkal.

Gazsi Attila: A munka és a magánélet egyensúlya inkább ideális irány, nem hiszem, hogy lenne száz százalékban elérhető állapot. Naponta összességében 5 ezer embert indítok munkába a különböző cégeimnél, jól ismerem már a különböző attitűdöket. Vannak, akik berendezkedtek a fix idejű munkavégzésre, és vannak, akik teljesítmény orientáltak, ők a több hozzáadott értékért cserébe érthetően többet szeretnének kapni. Nagyon fontos, hogy ismerjük a munkavállalóinkat. Mondjuk, egy ügyfélszolgálatosnak nyilván más az attitűdje, mint egy projektvezetőnek. A generációk között is hatalmas a különbség. Úgy látom, egyre inkább az atipikus munkavállalás lesz a tipikus, mert valaki számára a munka csak egy lesz a sok közül, több figyelmet kíván fordítani a családjára, a hobbijára, a világ dolgaira. A VOSZ-nak ezért az is a feladata, hogy olyan új munkaerőpiacot alakítsunk ki, ahol mindenki megtalálja a számítását.

Bartos Andrea Katalin: Első helyre teszem a vezető példamutatását. Főnökként tudnunk kell aktív szabadidőt biztosítani a kollégáknak. Ha a heti munkát elvégeztük, péntek délután csukjuk le a laptopunk fedelét, s hétvégén már ne bombázzuk e-mailekkel a kollégákat, mert a digitalizáció jótékony hatása nem ebben rejlik. Hosszú távon ez a hozzáállás kifizetődő, a munkatárs nem fog kiégni, nem gyomorgörccsel megy majd be reggelente dolgozni. Otthon pedig boldogan nyitja ki az ajtót, mert tudja, hogy szerető emberek várják, s ugyanezzel a lendülettel fogja majd kezdeni másnap a munkanapot.

Krug Emília: A mentális egészséghez az „Én időm” is szükséges. Hogyan áll ehhez a munkáltató?

Révész Máriusz: Kismamáknál nagyon gyakori a szülés utáni depresszió, amikor valaki azt érzi, hogy a babával „egyedül marad”. Négy gyerekünk van, és a feleségem például a negyedik baba után alig várta, hogy újra dolgozhasson, mert erre is szüksége volt. Kevés olyan férfi és nő van, aki csak a családban meg tudja valósítani magát. Néha meg kell állnunk, mást kell csinálnunk, „meg kell éleznünk a fejszénket”, mert rámegy az életünk, ha nem tudunk kiszállni a napi taposómalomból. Mindehhez nagyon jól jön a mozgás, a sport. Egy felmérés szerint Magyarországon naponta 37-en (!) a mozgásszegény életmód miatt halnak meg, ez a halálesetek 9,5 százaléka! Az életminőségünk múlik azon, hogy megtaláljuk az egyensúlyt és többet mozogjunk. A WHO szerint az egészségünket csak 11 százalékban határozza meg az egészségügyi ellátórendszer működése, az életmódunk viszont 43 százalékban. Vagyis: meg kell találnunk az időt az „Én időnkre”!

Gazsi Attila: Egyértelműen támogatjuk a kollégáinkat, anyagilag is, ha tanulni, sportolni akarnak, tovább akarják képezni magukat. Ezzel is hozzá lehet járulni, hogy egy cégnél ne legyen nagy a fluktuáció. A sok és feszített munkában is megvannak a boldog pillanatok, ezeket értékelnünk kell, s figyelnünk kell rá, hogy a munka ne menjen a családi élet rovására.

Holecz Edina Márta: Cégünknél prioritás a továbbképzés és a sportolás támogatása, akár annak ösztönzésével, hogy valaki ne autóval, hanem kerékpárral járjon dolgozni. Számomra az az „Én idő”, ami feltölt, s ezek nemcsak a családdal eltöltött órák lehetnek, hanem valami új feladat a munkában. Ide tartozik az az inspiráló közeg is, amit most a VOSZ Női Vállalkozói Szekciójának rendezvényein érzek – hasonló problémákkal és örömökkel találkozom mind magánemberként, mind szakmailag.

Bartos Andrea Katalin: Az egész életünk egy nagy kompromisszum! Szinte mindig versenyhelyzetben vagyunk, alternatívák közül kell választanunk. A jólét megteremtéséhez anyagi pluszt kell hozzátenni, amire nem mindenki tud áldozni. Figyelnünk kell arra, hogy a munkáltató ebben hogyan tud segíteni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hogy mi kapcsolhat ki. Én például imádok kézimunkázni: amikor a színes fonalak rengetegében merülök el, csak arra figyelek – ez az „Én időm” fontos része.

(A fotón balról: Gazsi Attila, a VOSZ elnökhelyettese, Révész Máriusz, az Aktív Magyarországért felelős államtitkára, Holecz Edina Márta, az ISO-LINE Szigetelőanyag Gyártó Zrt. vezérigazgatója, Bartos Andrea Katalin, a Családbarát Magyarország Központ ügyvezetője és Krug Emília műsorvezető, médiakommunikációs tréner.)