A HVG szervezésében, 2026. május 14-én Budapesten megrendezett New World Talks konferencia egyik központi témája a magyar gazdaság versenyképessége, a vállalati hatékonyság és a következő évek növekedési lehetősége volt. A rendezvényen Gazsi Attila, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnökhelyettese a magyar gazdaság termelékenységi kihívásairól és a hazai kkv-k fejlesztési lehetőségeiről tartott előadást.
Gazsi Attila szerint ma már nem az a fő kérdés, hogy Magyarország képes-e növekedni. Az elmúlt másfél évtizedben nőtt az export, magas volt a beruházási ráta, bővült a foglalkoztatás, és sok magyar vállalkozás tudott előrelépni. A versenyképességi kérdés azonban ennél mélyebb: milyen minőségű ez a növekedés, és egységnyi munkából, tőkéből, energiából mennyi hozzáadott értéket tud előállítani a gazdaság.
„A magyar gazdaság következő versenyképességi tartaléka nem az olcsóbb munka, hanem az okosabb munka” – fogalmazott a VOSZ elnökhelyettese.
A növekedés minősége került a középpontba
Az előadás alapját a VOSZ és az Egyensúly Intézet termelékenységi kutatásának fő megállapításai adták. A kutatás szerint Magyarország nem leszakadó gazdaság, de nem is áttörő felzárkózó gazdaság. A GDP/fő vásárlóerő-paritáson 2013 és 2024 között az EU-átlag 68 százalékáról 76 százalékára emelkedett. Ez javulás, ugyanakkor 2020 után a magyar gazdaság lényegében 75–76 százalék körül beragadt.
Gazsi Attila szerint ez azt jelzi, hogy a korábbi növekedési modell – beruházás, export, munkaerőpiaci bővülés – már nem adja ugyanazt a lendületet. A mennyiségi növekedés helyett egyre inkább a minőségi növekedés kerül előtérbe.
A kutatás egyik forgatókönyve szerint már évi 1 százalékponttal magasabb termelékenységi pálya is 15–20 százalékkal magasabb vállalati hozzáadott értéket eredményezhetett volna. Ez a VOSZ elnökhelyettese szerint nem apró technikai eltérés, hanem nemzetgazdasági léptékű tartalék.
Két gazdaság él egymás mellett
Gazsi Attila előadásában kiemelte: a magyar gazdaság egyik legfontosabb szerkezeti problémája a kettősség. A külföldi irányítású vállalatok a cégek kevesebb mint 2 százalékát adják, mégis a hozzáadott érték több mint 40 százalékát állítják elő. Ez önmagában nem baj, hiszen a külföldi nagyvállalatok technológiát, exportpiacot, munkahelyeket és menedzsmentkultúrát hoznak Magyarországra.
A gond az, hogy a hazai vállalati szektor jelentős része nem tud elég gyorsan felzárkózni hozzájuk. Egy külföldi vállalatnál dolgozó munkavállalóra átlagosan 115 ezer euró feletti hozzáadott érték jut, míg egy hazai vállalatnál nagyjából 26 ezer euró. Ez körülbelül 4,5-szeres különbség.
„A kérdés nem az, hogy legyenek-e erős multinacionális vállalatok Magyarországon. Legyenek. A kérdés az, hogyan tudjuk a hazai kkv-kat úgy megerősíteni, hogy nagyobb arányban kapcsolódjanak magasabb hozzáadott értékű tevékenységekhez” – mondta Gazsi Attila.
Ehhez szerinte hidakra van szükség: beszállítói felkészítésre, minősítési rendszerekre, menedzsmentfejlesztésre, közös képzésekre, exportfelkészítésre és technológiai mentorálásra.
A beruházás nem cél, hanem eszköz
A VOSZ elnökhelyettese szerint Magyarországon az elmúlt években magas volt a beruházási ráta. 2019-ben 27 százalék felett volt, 2024-ben is 23 százalék körül alakult, ami még mindig meghaladta az uniós átlagot. Ez első ránézésre kedvező adat, mégis van egy fontos paradoxon: a magas beruházási ráta nem hozott arányos termelékenységi áttörést.
Lengyelország példája azt mutatja, hogy nem pusztán a beruházások mennyisége számít. A lengyel GDP/fő pozíció 2013 és 2024 között mintegy 10 százalékponttal javult az EU-átlaghoz képest, miközben a beruházási ráta végig mérsékeltebb, 17–20 százalék körüli volt.
Gazsi Attila szerint ezért kell kimondani: a beruházás önmagában nem cél, hanem eszköz. Az a kérdés, hogy mit javít a vállalat működésén. Növeli-e az automatizáltságot, javítja-e az energiahatékonyságot, erősíti-e az exportképességet, jobbá teszi-e a menedzsmentet, és magasabb hozzáadott értékű termékhez vagy szolgáltatáshoz vezet-e.
Ha nem, akkor lehet, hogy nő a beruházási volumen, de nem történik valódi versenyképességi fordulat.
A finanszírozás versenyképességi kérdés
A kkv-k esetében a termelékenységjavítás egyik legnagyobb akadálya a finanszírozás. Egy nagyvállalat könnyebben jut forráshoz, jobban tud tervezni és olcsóbban finanszíroz. Egy kkv-nál viszont a kamatszint, a fedezet, a likviditás és a banki hozzáférés gyakran eldönti, hogy lesz-e fejlesztés vagy nem.
Gazsi Attila ezért nevezte kulcsfontosságúnak a Széchenyi Kártya Program logikáját. A program szerinte nem csupán hiteltermék, hanem bizalmi és disztribúciós infrastruktúra: ismert márka, egységes feltételek, banki partnerség és vállalkozói érdekképviseleti hálózat.
A tanulság világos: ha a forrás érthető, kiszámítható és széles körben hozzáférhető, akkor a kkv-k mozdulnak. A következő lépés az, hogy a finanszírozás ne csak likviditást adjon, hanem célzottan segítse a technológiai, energetikai, digitalizációs és szervezeti fejlesztéseket is.
A szoftver nem stratégia
Az Egyensúly Intézet vállalati interjúi alapján Gazsi Attila az előadásban hangsúlyozta: a szoftver önmagában nem stratégia.
Egy vállalat nem attól lesz hatékonyabb, hogy vesz egy új rendszert. Attól lesz hatékonyabb, ha tudja, milyen folyamatot akar javítani, milyen adat alapján akar dönteni, ki a felelős, és hogyan változik meg a napi működés.
A VOSZ elnökhelyettese szerint négy dolognak kell együtt megjelennie: folyamatnak, adatnak, középvezetői felelősségnek és technológiának. Amit nem írunk le, azt nehéz javítani. Amit nem mérünk, arról nem tudunk jól dönteni. Ha pedig minden döntés a tulajdonosnál vagy az ügyvezetőnél áll meg, akkor maga a vezető lesz a szűk keresztmetszet.
Ezért a kkv-k digitalizációját nem informatikai projektként, hanem vezetési és működésfejlesztési projektként kell kezelni.
Az AI nem sci-fi a kkv-knak
A konferencián szó esett arról is, hogy a mesterséges intelligencia sok vállalkozó számára még távoli, drága és bonyolult technológiának tűnik. Gazsi Attila szerint azonban a kkv-k számára az első hasznos lépések jóval egyszerűbbek.
Gyorsabb ajánlatadás, jobb értékesítési fókusz, leadminősítés, ügyfélszolgálati válaszok előkészítése, készlet- és logisztikai tervezés, vezetői riportok – ezek már ma is elérhető üzleti megoldások.
„A vállalkozót nem önmagában az AI érdekli. Az érdekli, hogyan lesz több ügyfele, gyorsabb adminisztrációja, kevesebb hibája, jobb készletgazdálkodása és pontosabb döntése” – mondta Gazsi Attila.
A VOSZ-nak szerinte fontos szerepe lehet abban, hogy az AI-t lefordítsa a kkv-k nyelvére, és ne technológiai divatszóként, hanem konkrét üzleti problémák megoldásaként mutassa be.
A termelékenység vezetési kérdés is
Gazsi Attila kiemelte: a technológia önmagában nem old meg semmit, ha nincs mögötte megfelelő humántőke. Magyarország K+F-intenzitása 2023-ban 1,38 százalék volt, miközben az EU-átlag 2,26 százalék. Ez azt jelenti, hogy az EU-átlag arányosan mintegy 64 százalékkal magasabb K+F-ráfordítást jelent.
A probléma azonban nem csak K+F-kérdés. A kkv-k szintjén gyakran három képesség hiányzik: a digitális és adatkezelési készség, a középvezetői és változásmenedzsment-képesség, valamint az innovációs és piaci alkalmazkodási kultúra.
A növekedő vállalkozás nem működhet örökké „hősalapú” vezetéssel. A vállalatnak képesnek kell lennie tanulni, módosítani, kipróbálni, mérni és újratervezni.
„A termelékenység ezért nem csak gép, nem csak szoftver és nem csak pénz. Vezetési minőség is” – fogalmazott.
Öt lépés a termelékenységi fordulathoz
Az előadás végén Gazsi Attila öt irányt jelölt meg a termelékenységi fordulathoz.
Az első a humántőke és a vezetői képességek fejlesztése: felnőttképzés, digitális készségek, menedzsment és középvezetői fejlesztés. A második a teljesítményalapú támogatási rendszer: ne az legyen a siker, hogy elköltöttünk egy keretet, hanem az, hogy nőtt a termelékenység, az export, az energiahatékonyság és a hozzáadott érték.
A harmadik a digitalizációs és AI-voucher, vagyis egy egyszerű, gyors, alacsony adminisztrációjú fejlesztési kupon, amelyet a vállalkozások jóváhagyott szolgáltatóknál, konkrét termelékenységjavító célokra használhatnak fel.
A negyedik a hazai beszállítói felkészítés. Nem kényszerrel, nem adminisztratív helyi tartalommal, hanem minősítéssel, technológiai és menedzsmenttranszferrel. Ebbe az irányba mutat a VOSZ MultiMentor Program is, amelynek célja, hogy fejlessze a kkv-k versenyképességét, minősítse a felkészült vállalkozásokat, és összekösse őket azokkal a nagyvállalatokkal, amelyek Magyarországon keresnek beszállító partnereket.
Az ötödik az energiahatékonyság és a kiszámítható finanszírozás. A versenyképességhez alacsonyabb költségszint és beruházási mozgástér kell.
A VOSZ híd lehet a vállalkozások és a megoldások között
Gazsi Attila szerint a VOSZ feladata nem az, hogy minden vállalkozásnak megmondja, mit kell csinálnia. A VOSZ szerepe inkább az, hogy hidat építsen a jó példák, a finanszírozás, a technológia, a képzés, a beszállítói kapcsolatok és a vállalkozói visszacsatolás között.
Rövid távon elindítható egy jógyakorlat-platform terve, AI- és ERP-bemutató tematikákkal, valódi vállalkozói esettanulmányokkal. Fél éven belül ebből workshop-sorozat, a VOSZ MultiMentor Program továbbfejlesztése és működésdiagnosztikai program lehet. Egy éven belül országos kkv-termelékenységi program építhető, finanszírozási és képzési partnerekkel, mérhető vállalati visszacsatolással.
A VOSZ nem hatóság, és nem is tanácsadó cég – hangsúlyozta. A VOSZ hálózat, legitimáció és gyakorlati belépési pont a kkv-k felé.
A kormányzati oldal feladata ezzel párhuzamosan az intézményi minőség javítása. A kiszámítható, átlátható és versenybarát szabályozási környezet, valamint az uniós források helyreállított beáramlása a tartós felzárkózás alapfeltétele. A gyakori, rövid határidejű vagy visszamenőleges szabályváltozások, valamint az egyedi mérlegelésen alapuló forráselosztás növelik a vállalati kockázatokat, rontják a beruházási ösztönzőket és fékezik a termelékenységi fordulatot.
Nem többet, hanem okosabban kell dolgozni
Gazsi Attila zárásként arról beszélt: a magyar gazdaság előtt nem az a választás áll, hogy legyen-e növekedés vagy ne legyen. A valódi kérdés az, hogy milyen szerkezetben, milyen hozzáadott értékkel és milyen termelékenységi szinten növekedünk.
Az olcsó munka modellje kimerült. A következő versenyképességi tartalék az okosabb munka: jobb szervezettség, jobb technológia, jobb vezetés, jobb adat és erősebb hazai vállalati hálózat.
„A magyar kkv-k felhúzása nem szociális ügy és nem másodlagos vállalkozásfejlesztési program. Nemzeti versenyképességi kérdés. Ha a hazai vállalatok szélesebb köre tud magasabb hozzáadott értéket előállítani, akkor lesz tartós bérfelzárkózás, erősebb növekedés és ellenállóbb magyar gazdaság” – fogalmazott a VOSZ elnökhelyettese.
A konferencián elhangzott előadás fő üzenete szerint a magyar gazdaság következő nagy tartaléka nem az, hogy többet dolgozunk, hanem az, hogy jobban szervezzük, jobban mérjük, jobban vezetjük és okosabb technológiával támogatjuk a munkát.
