A kormányváltás után arra számítunk, hogy nagyobb hangsúlyt kaphatnak az új programok és az eddig elutasított reformkezdeményezéseink, mivel számos olyan szakpolitikai terület van, ahol a vállalkozói szféra aktív és konstruktív szerepvállalása jelentős pozitív eredményekkel járhat– mondja a HVG-nek Gazsi Attila, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) elnökhelyettese.

A vállalkozók érdekeit képviselő szervezetnél úgy vélik: az előző kormány alatt – uniós nyomásra – elindult a jogszabálytervezetek társadalmi egyeztetése, ám ez a legtöbb esetben felszínes volt. A Tisza-kormánytól azt kérnék tehát, hogy ezeket időben tegye közzé, hogy a szakemberek érdemben tudják azokat véleményezni, és olyan javaslatokat tehessenek, amelyektől működőképesek lehetnek.Korábban ugyanis sokszor azt tapasztalták, hogy a jogszabályok életszerűtlenek voltak, amiről már előre tudni lehetett, hogy a vállalkozások nem fogják tudni betartani. „Időtálló szabályozásban gondolkodunk, ehhez pedig szükséges a szakértői tudásunk” – fogalmazott.

Mindez azért fontos, mert az adózási, ágazati vagy versenyszabályok előre nehezen jelezhető változása (amelyre az előző kormányok alatt sűrűn volt példa) beépül a beruházási döntésekbe: a vállalatok magasabb kockázati prémium mellett kalkulálnak, ami különösen a hazai tulajdonú, tőkeszegényebb kkv-k esetében fékezi a kapacitásbővítést és a technológiai fejlesztéseket.

Hasonlóan fontos, hogy ne legyenek se visszamenőleges hatályú, se év közben változó rendelkezések, mert ezek a legnehezebben betarthatóak – ilyen volt Gazsi Attila szerint például a kata évközbeni eltörlése 2022 nyarán, vagy az alkalmai és idénymunkát is magába foglaló egyszerűsített foglalkoztatás átalakítása, amely 2025 júliusában lépett hatályba.

Az át nem vett, vagy rosszul alkalmazott EU-s irányelvek is problémát okoznak a vállalati szektornak, hiszen a jogállami aggályok miatt jelenleg közel 17 milliárd eurónyi, Magyarországnak járó forrás van zár alatt, amely jelentős része a kkv-k versenyképességét növelhetné.

„Fontos azonban, hogy ennek elosztása legyen transzparens és tényleges társadalmi egyeztetésen megvitatott” – mondja a szakember, magyarán a vállalati ösztönzők ne torzuljanak el a „diszkrecionális állami döntések, támogatások vagy egyedi kedvezmények” miatt.

Vannak olyan jogszabályok (mint a NIS2-höz kapcsolódó kibervédelmi megfelelés, vagy a fenntarthatóságot és a beszállítói láncok tisztaságát célzó ESG-szabályok) ahol a főszabály, a részletszabály és az auditkötelezettség több lépcsőben, külön jogszabályokban érkezett meg. „Amikor egy cégnek azt kell egyszerre kibogoznia, hogy rá kiterjed-e a szabály, milyen biztonsági osztályba tartozik, mikor auditálják, és ennek mi lesz a költsége, az már nemcsak biztonsági, hanem versenyképességi kérdés is” – magyarázza Gazsi Attila.

Ide sorolja az EPR-rendszer bevezetését is, ami a környezetvédelmi szempontból kiemelt termékek gyártóit és első forgalomba hozóit hulladékkezelési díj megfizetésére kötelezi. Ez – nagyon rövid felkészülési idő mellett – jelentős adminisztrációs többletterhet rótt az érintettekre, ráadásul utólag többször pontosított kötelezettségeket kellett kezelniük.

A régiók közötti fejlettségi szakadék szélsőséges: több hazai térség az EU-s fejlettségi szint felét sem éri el, miközben Budapest kiugróan jól teljesít. A foglalkoztatás, munkanélküliség és bérek terén is markánsan nyílik az olló.

A problémát a VOSZ szerint az okozza, hogy bár nagy a vidék és az iparosodott régiók közti fejlettségi különbség, a bérekben jóval kisebb az eltérés, mint a lakhatás és a szolgáltatások árában. „Emiatt röghöz kötés alakult ki Magyarországon” – mondja a szakértő.

A VOSZ-nak rengeteg javaslata volt a problémák enyhítésére az előző kormánynál, de ezeket sokszor nem hallgatták meg – ezeket most újra előveszik, és beterjesztik az új kormánynak. Ilyen volt például a reintegráció, ami a hátrányos helyzetű munkavállalók részére nyitotta volna meg, illetve tette volna vonzóbbá a munkaerőpiacot. „Ehhez többek között a felhalmozott köztartozásokra vonatkozó könnyítéseket kértük, hogy érdemes legyen újra a fehér zónában munkát vállalni” – teszi hozzá Gazsi Attila.

Javasolták azt is, hogy egyes leszakadó régiókban a munkáltatók a fizetendő közterheik egy részét a munkaerő bevonására és a munkavállalási körülmények biztosítására fordíthassák. Számos megoldásuk porosodik az atipikus foglalkoztatás gyorsabb terjedésének elősegítése terén is, például a részmunkaidős és egyszerűsített foglalkoztatáson, a nyugdíjas- és kismama szövetkezeteken, az 55 év felettiek megnyerésén és a távmunka és munkaerő-kölcsönzési rendszer elérhetőbbé tételén keresztül.

Magyarországon a vállalatméret szerinti termelékenységi rés tartós, és uniós összevetésben is kiemelkedően nagy. Egy 10 fő alatti kisvállalkozás egy multinacionális cég hatékonyságának legfeljebb 30 százalékát éri el Magyarországon, miközben az uniós átlag 50 százalék körül alakul. 10-49 főt alkalmazó cégnél az arány sokkal jobb, 58 százalék, de ez még mindig elmarad a 65 százalékos EU-s átlagtól, van tehát min javítani.

A lemaradás mögött technológiai és digitális hiányosságok, menedzsment- és szervezési problémák, készségkorlátok, valamint gyengébb üzleti kapcsolatok állnak, ezért indokolt az állam szerepének újragondolása ezen a területen. A VOSZ a maga részéről egy komplex kkv-fejlesztési csomagban gondolkodik, a termelékenységet ugyanis nem egy intézkedés javítja érdemben, hanem az, ha a vállalkozások működéséből egyszerre veszik le az adminisztrációs, finanszírozási és szabályozási terheket.

Az első és talán legegyszerűbb lépés a papírmentes, digitális állam irányába vezet. Amit elektronikusan el lehet intézni, azt ne kelljen papíron, személyesen és több körben beadni. A VOSZ régóta azt képviseli, hogy a bürokrácia csökkentése és az állami ügyintézés automatizálása önmagában is termelékenységnövelő tényező.

A másik nagy terület a beruházási képesség erősítése. A kkv-k hatékonyságjavításához több fejlesztésre, több technológiai megújulásra, több korszerűsítésre van szükség. Ehhez viszont forrás kell. Ebben sokat segítene, ha a fizetési fegyelem erősebb jogi védelmet kapna, különösen az állam és a nagyvállalatok felől a kkv-k irányába – a fizetési határidőket például 30 napban maximálnák.

Fontos volna a célzott finanszírozási eszközök bővítése is, például a Széchenyi Kártya programra építve indokoltnak látnak egy olyan energiahatékonysági konstrukciót, amely kifejezetten a vállalkozások energiahatékonysági beruházásait, korszerűsítéseit és költségcsökkentő fejlesztéseit segíti – mondja Gazsi Attila.

Ugyanilyen fontos elem a gyorsabb és kiszámíthatóbb engedélyezés, valamint a hatósági ügyintézés egyszerűsítése, a bizonytalan és elhúzódó eljárás ugyanis nemcsak kényelmetlenség, hanem konkrét versenyképességi hátrány is.

A VOSZ szerint szükség van olyan beruházási adóösztönzők erősítésére is, amelyek ténylegesen a magasabb hozzáadott érték irányába terelik a kkv-kat: automatizálásra, energiahatékonyságra, vállalatirányítási rendszerekre, exportképességre és technológiai megújulásra.

A VOSZ alapvető versenyképességi kockázatnak értékeli, hogy az oktatás a minőségi szemlélettől elfordult a mennyiségi felé, márpedig a vállalatoknak jól hasznosítható készségekre és alkalmazkodóképességre van szüksége a dolgozók részéről. „Nem a reáltárgyakban látjuk a jövőt, hanem abban, hogy az alaptantárgyakra kell jobban fókuszálni, mert az alapkompetenciákat tette kevésbé rugalmassá” – magyarázza a VOSZ elnökhelyettese.

Az alapfokú oktatás hiányosságai mellett az is probléma, hogy a diplomások aránya az unión belül egyedül Romániában alacsonyabb a 25-34 éves korosztályban – ennek növeléséhez meg kell erősíteni az élethosszig tartó tanulás feltételeit. Mindez „a hazai versenyképesség legnagyobb fékezőereje: minél változatosabb kompetenciákkal rendelkezik valaki, annál versenyképesebb ő is és a vállalkozó is, mert gyorsabban betanítja, hamarabb átteheti más gépekre, ez pedig magasabb GDP-t eredményez” – vallja Gazsi Attila.