Orbán Viktor miniszterelnök, illetve a munkaadói és a munkavállalói oldal képviselői 2025. december 4-én aláírták a jövő évi minimálbérről, illetve garantált bérminimumról szóló, a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) ülésein kitárgyalt megállapodást. 

A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) keretében tavaly ősszel, minden részt vevő szervezet által aláírt hároméves bérmegállapodás arról a törekvésről szól, hogy a minimálbér 2027-re elérje a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát. Ennek az EU-s irányelvnek való megfeleléshez – a közösen elfogadott modellbecslések szerint – a 2025-ös 9 százalék után 2026-ban 13 százalékkal, 2027-ben pedig 14 százalékkal kellett volna emelni a legkisebb keresetet. A bérmegállapodás alapjául a szerződő felek a dinamikus gazdasági növekedést és a vállalati hatékonyság és termelékenység növekedést jelölték meg.

Ahogy az idei évben hónapról hónapra megismertük a számokat, egyre világosabbá vált, hogy a 2025. évben megvalósuló gazdasági növekedés – amelyre az egész megállapodás épült – messze elmarad a tervezett 3,4 százaléktól: ma egy 0,5 százalék körüli érték lehet reális 2025-re. Ezért a bértárgyalások megkezdése – nyár vége – óta egyértelműen az volt a véleményünk, hogy elkerülhetetlen az újratárgyalás. Az infláció érezhetően felülteljesít (3,2 százalék helyett 4,5 százalék felett alakulhat idén) és az átlagkereset is kissé magasabb lehet a vártnál. Októberre kiderült, hogy összességében az eltérés nagyobb lesz 1 százalékpontnál, vagyis a minimálbér emelési tételek újratárgyalása a megállapodás alapján is elkerülhetetlen.

A tárgyalások során mindenkinek be kellett látnia, hogy a tervezett növekedési pálya messze van attól, ami megvalósult. Amikor megszületett a hároméves bérmegállapodás, még bíztunk az ukrán–orosz háború 2025. első negyedévi befejezésében, de legalább egy tűzszünetben. Nem tépázta még meg a világpiacot a vámháború sem, és nem volt irreális várakozás, hogy talán a német gazdaság is magára talál. A 3 százalék feletti növekedési prognózis ugyan optimista, de reálisnak látszó cél volt tavaly novemberben. De, sajnos, a kilátások folyamatosan romlottak.

A tárgyalásokon mindvégig azt hangsúlyoztuk: nem mondunk le a bérfelzárkóztatásról és a kijelölt cél eléréséről, de azt tudomásul kell venni, hogy egy erőltetett emelésnek is megvannak a határai. Ráadásul, ha túlfeszítjük a húrt, az a munkaerőpiacon is kedvezőtlenül csapódhat le. Még nincsenek csoportos létszámleépítések, de a munkaerőpiac feszessége lazul, s bizony akadnak már elbocsátások is. Ha az elviselhetőnél nagyobb minimálbér-növelést hajtunk végre, akkor egyes területeken és régiókban a munkanélküliség ismételt, jelentősebb növekedését kockáztatjuk. Továbbá, a gazdálkodási adatok által indokolttól és a fogyasztói árak alakulásától messze elszakadó bérkiáramlás tovább fokozná az inflációt, amely már így is a tervezett felett – és Európában a magas értékek között – alakul. A végeredmény a fogyasztói árak gyorsuló emelkedése és a munkanélküliség növekedése lenne, amit feltétlenül el kell kerülni!

A VOSZ induló álláspontja a tavalyi bérnövelési ütem tartása volt, hiszen a gazdaság teljesítménye is a tavalyit közelíti. Az infláció azonban másfél százalékkal meghaladhatja a tervezettet és az átlagkeresetek szintje is enyhén felülteljesíthet. Ilyen körülmények között a bérfelzárkóztatás folytatásához – legalább a minimálbér esetén, amely inkább szociális jellegű – tartani kellett egy kissé erősebb, még elfogadható ütemet. A garantált bérminimum sem szakadhatott nagyon el a minimálbértől, de itt a cégek teljesítőképességére még inkább ügyelni kellett, így az ütem növelésének nem láttuk realitását.

A bértárgyalások vége felé sajnos azt is tudomásul kellett vegyük, hogy a szociális hozzájárulási adó általános csökkentése az idei költségvetés kereteit már szétfeszítette volna, ugyanakkor természetesen figyelembe vettük a vállalkozások jelentős csoportjai pozitívan érintő kedvezményeket és támogatási lehetőségeket is. Az élőmunka-terhek csökkentéséről a következő időszakban sem mondtunk le (ez a kormányzati vállalás továbbra is szerepel a bérmegállapodásban), tehát ebben a következő években látunk még csökkentési potenciált. A magyar adóék bár mérséklődik, de még mindig túl magas, így ennek mérséklése is a következő időszakok feladata lesz, amint a dinamizálódó gazdaság minderre lehetőséget ad.

A tárgyalásokon képviselt álláspontunkat idén is a vállalkozói közösségekkel és a VOSZ tagsággal folytatott egyeztetések alapozták meg. A VOSZ Barométer aktuális felmérése alapján az alábbiak derültek ki:

• Tagjaink az alacsony béreket és az „elszegényedést” a 3. legnagyobb országproblémának tartják hazánkban és a válaszadók közel 2/3-a fontosnak tartja a bérek felzárkózását az EU-s átlaghoz.
• A mindennapos üzletmenettel kapcsolatos problémák és kockázatok között a csökkenő vásárlóerő fontosságban nagyon elöl, a 2-4. helyen szerepel.
• A jövőre 13 százalékos és 2027-re 14 százalékos minimálbér emelési ütemterven a válaszadók 43 százaléka változtatna, tehát nagyon sokan tartották indokoltnak a korrekciót.
• A minimálbér gyors ütemű (a tavalyi megállapodásban szereplő mértékek szerinti) növelése a válaszadók 39 százalékának versenyképességi romlást okozott volna, ugyanakkor a válaszadók felénél – saját megítélésük szerint – nem jelentett volna érdemi hatást és 8 százalékuk még javulásra is számított (indokokat lásd alább!).
• A gyors bérelemelési ütem (13 és 14 százalék) mellett is jelentős előnyökről számoltak be a cégek: munkaerő-megtartás és -bevonzás, vásárlóerő növekedése, tisztább bérverseny voltak a jellemző válaszok. Ezzel szemben a hátrányok – inflációs veszély, költség növekedéssel párhuzamosan a beruházások, fejlesztések elmaradása és elbocsájtások emelkedése – az eredeti bérnövelési ütemterv esetén túlsúlyban voltak.

A fentiek alapján megszületett megállapodásról elmondható, hogy a tervezettnél alacsonyabb mértékű, de feltétlenül elismerésre méltó, munkaadók által vállalt bérnövelés a kötelező legkisebb keresetek esetén megfelelő lehet a megújulásra, technológiai fejlesztésre és a kedvezmények, lehetőségek igénybe vételére képes és kész cégek túlnyomó többségének. A magasabb bérkategóriákban különös figyelemmel kell lenni a vállalkozások gazdasági lehetőségeire és az ehhez igazodó bérfejlesztésre, hogy a munkahelyek ne kerüljenek veszélybe! Az időben megszületett kompromisszum erősíti a gazdasági környezet kiszámíthatóságát és támogatja a tervezési folyamatot a vállalkozásokban, továbbá előmozdítja a vállalkozói közösség érdekegyeztetési és érdekérvényesítési lehetőségeit.

Perlusz László

főtitkár, VOSZ