Arra a kérdésre, hogy jó-e ez a bérmegállapodás, azt mondhatjuk, hogy igen, összességében jónak tartjuk, különben nyilván nem írtuk volna alá. Sokat tárgyaltunk tagokkal és szociális partnereinkkel – szakszervezetekkel, kormányzati képviselőkkel – egyaránt, felmértük a lehetőségeket és szándékokat és ezek alapján egyeztünk meg. Hogy mennyire lehetünk elégedettek vele, arra már inkább azt válaszolhatnánk – a kérdőívek feleletválasztási stílusában – hogy: „inkább elégedettek” lehetünk, de nem teljesen. Szerintem egyik fél sem lehet teljesen elégedett. Pont ezért tekinthető jó kompromisszumnak, mert minden félnek engednie kellett, figyelembe kellett venni a többiek szempontjait, érveit, érdekeit.

Ez a bérmegállapodás olyan, mint egy jó üzleti terv: ambíciózus, ugyanakkor nem szakad el a realitásoktól, így motiválja is a résztvevőket, hogy mindent kövessenek el a megvalósításáért.

Azzal nehéz lenne vitatkozni, hogy a bérmegállapodásból hiányozna az optimizmus: a 2023. év gazdasági visszaesése, vágtató inflációja és az idei év várható nagyon szerény eredménye – különösen a 3. negyedéves recessziós adat – után kellett egy jó adag pozitív jövőkép ahhoz, hogy a 3 és 4 százalék feletti mértékű gazdasági növekedést, meg 7-8 százalékos átlagkereset növekedéseket jelentő dinamikát – párosulva egy megszelidített, egészséges inflációval – el tudjuk fogadni az elkövetkező 3 év makrogazdasági pályájaként. De ha megnézzük, hogy milyen gyorsan sikerült a hangulatnak elromlania az utóbbi években, akkor miért ne bízhatnánk abban, hogy jövő év elején mindez fordítva is megtörténhet? Vagyis: létrejön egy tűzszünet az ukrán fronton és elérhető közelségbe kerül a béketárgyalások megkezdése. Ezzel egycsapásra zuhanni kezdene a kockázati felár, amely a kamatszintet rövid távon leverné és az árfolyamokat stabilizálná. Következményként megélénkülne a már hazánkba érkezett külföldi működő tőke aktivitása, felpörögnének a takaréklángon működő beruházások és újak is érkeznének. A hazai cégek is elérkezettnek látnák az időt arra, hogy végre bepótolják a növekedési és fejlődési lemaradásukat és a kedvező kamatkörnyezetben a hitelfelvétel is fokozódna. A lakossági fogyasztás – a boldog békeévek visszatérésének reményében – ismét szárnyalna, az elhalasztott vásárlások és privát beruházások elindulnának, ezzel a kereslet és a vállalati megrendelések is növekvő pályára kerülnének. Mindezen költések az adó- és járulékbevételeken keresztül felduzzasztanák a leapadt kormányzati-államháztartási számlákat, amely az állami aktivitást fokozná és az állami beruházások újra indulásának is alapjául szolgálna.

De persze nem elég a konjunktúra kedvező alakulása, a piacokat és a versenyt meg is kell nyerni és ezt vállalat, sőt, munkavállaló szinten kell elvégezni! Ehhez munkaadóknak, vállalkozóknak fokozniuk kell a versenyképességüket, termelékenységüket, alkalmazva a legmodernebb management tudást és módszereket, a legkorszerűbb technológiákat, a digitalizációt és automatizációt, és mindezt integrálni kell a teljes termelési folyamatba! Együttműködésekkel, tőke- és finanszírozási források bevonásával szintet kell lépni méretben és aktivitásban is és meg kell vetni a lábunkat nemzetközi piacokon is. Az erőltetett bérnövekedés is az automatizáció és a mesterséges intelligencia alkalmazások felé tolja a vállalatokat, hiszen az egyre dráguló munkaerő egy részét ezekkel a technológiákkal ki lehet váltani, hogy a kieső, automatizálható munkafolyamatok nagyobb hozzáadott értéket termelő munkaköröknek adják át a helyüket. A fejlesztést kikényszerítő költségtényező így a fejlődés – és versenyképesség növekedés, vagy akár a nagyságrendi ugrás – motorjává válik!

Munkavállalóként nyitottnak és késznek kell lenni a legkorszerűbb tudás elsajátítására, a kornak megfelelő munkamorálra és a modernizálódó vállalkozásban való értékes – egyre nagyobb hozzáadott érték elérését lehetővé tevő – munkavégzésre, képzéseken való részvétel és élethosszig tanulás által. A kormányzat kedvező – a tőkét vonzó – vállalkozói környezettel, korrekt adó- és járulékrendszerrel és célzott fejlesztési támogatásokkal kell, hogy segítse a gazdaságfejlesztési folyamatot – ilyenné válhat kis- és középvállalati körben a Demján Sándor Program, de a nagyvállalatok igényeit és elvárásait is ki kell elégíteni, hogy működésükkel felvirágoztathassák a hazai gazdaságot és társadalmat. Tudnunk, látnunk kellett azt is, hogy a kormányzat valóban komolyan gondolja az adó- és járulékterhek csökkentését, számol ezzel, ezért határozottan kértük, hogy már a jövő évi minimálbér-emeléshez is kapjunk anyagi segítséget. Ezt a tárgyalások elindulásakor sokan kilátástalannak tartották, ehhez képest egy gesztusnál nagyobb mértékű szocho támogatást mégis sikerült elérnünk, amely a jelenlegi költségvetési helyzetben nem kis erőfeszítés. Továbbá, a bérmegállapodás tartalmazza, hogy a kormányzat vizsgálja az élőmunka terhek további mérséklésének a lehetőségét, hogy a bérköltségeket tovább csökkentsék. Ez elemi érdekünk, de a munkavállalóknak és a kormánynak is fontos, hiszen ha eltűnnek a munkaadók, akkor eltűnnek a munkahelyek is és adó- és járulékbevétel helyett munkanélküli támogatást kell adni – mert az elveszett munkahelyeket többszörösen nehezebb újra létrehozni, mint a meglévőket megőrizni!

Igen ám, de mi van, ha valami balul sikerül? Ebben a bérmegállapodásban erre is gondoltunk, hiszen a bevállalt kétszámjegyű minimálbér- és garantált bérminimum-fejlesztések az előre lefektetett, optimista gazdaság növekedési pályájához vannak kötve, vagyis ha megvalósul a fenti konjunktúra, akkor lesz tere a vállalt mértékű bérfejlesztéseknek. Ha véletlenül nem úgy sikerül a gazdasági fejlődés, ahogy várjuk, akkor a terveket újratárgyaljuk, aktualizáljuk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle – ami ismét minden félnek elfogadható. Ha a gazdasági növekedés, az infláció és az átlagkereseti dinamika összességében legalább 1 százalékponttal eltér a kitűzött tervtől, akkor újratárgyaljuk a programot. Abban a nem várt esetben, ha nem tudnánk megállapodni, akkor az eltérés mértékével automatikusan korrigálásra kerülnek a bérfejlesztés most vállalt számai.

Miért volt egyáltalán szükség 3 éves bérmegállapodásra, ha ilyen sok a kockázat és a veszély? Azért, mert elfogadtuk az EU minimálbérekre vonatkozó direktívájának magyarországi átültetését: vállaltuk, hogy mindent elkövetünk azért, hogy 2027. január 1-től a rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát elérje majd az akkori minimálbér összege. Ehhez sok mindent ki kellett számolnunk és figyelembe kellett vegyünk és végül indokolt volt mindezt megosztani a vállalkozói közösséggel és a társadalommal is, felvázolva az ide vezető utat és a feltételrendszert egészében is: lényegében tehát erről szól ez a 3 éves bérmegállapodás.

Most is nehéz a vállalatok helyzete, hogy fogják kigazdálkodni ezt az erőltetett bérfejlesztést? Valóban, ez a „magas nyomású gazdaságpolitika” már eddig is hozzájárult a cégek evolúciós fejlődéséhez. Ez azt jelenti, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem tudnak megújulni, termelékenyebbé válni, méretgazdaságosságban javulni, vagyis a költség- és piaci verseny nyomásának nem tudnak ellenállni, azok bizony eltűnnek a piacról. Két éve tapasztalt tendencia, hogy havonta átlagosan 1000 társas vállalkozás tűnik el Magyarországon, vagyis ennyivel kevesebb jön létre mint amennyi megszűnik. Mindaddig, amíg ez valóban a rossz hatékonyságú cégek kirostálódását jelenti, nem akadályozza, hanem sokkal inkább segíti a magyar gazdaság fejlődését, a jobb munkahelyek kialakulását. A mi feladatunk a VOSZ-ban és a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán, hogy arra ügyeljünk, a húr, amit feszítünk, el ne pattanjon, vagyis nehogy tömegesen ellehetetlenüljön olyan magyarországi cégek működése, amelyekben meglenne a potenciál a lépésváltásra, a modernizációra, csak a tartalékok és a bizalom hiánya megpecsételi a sorsukat. Úgy véljük, hogy a napokban aláírt bérmegállapodás hozzájárulhat a fejlődésre képes és kész cégek fennmaradásához és növekedéséhez.

Sok még a kérdés és sok a kérdőjel, de meggyőződésünk szerint a jelenlegi helyzetből kihoztuk a lehető legjobbat. Támogató államot, nyitott és együttműködő szakszervezeteket és összehangolt cselekvést feltételez ez a bérmegállapodás. A többi rajtunk múlik – no, meg egy kis szerencsén is. De, ahogy mondani szokták: csak jó kapusnak van szerencséje!

Perlusz László

főtitkár, VOSZ

(A bérmegállapodás dokumentuma IDE KATTINTVA tölthető le.)