A VKF 2012 óta működik, és kiemelt szerepet tölt be a magyar nemzetgazdaságot érintő legfontosabb, kiemelten a munka világát érintő kérdések megvitatásában és eldöntésében. A munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletek a kormánnyal közösen keresik a legjobb megoldásokat az ország gazdasági és munkaerőpiaci kihívásaira. A VKF egyik legismertebb feladata, hogy évről évre itt születik megállapodás a kötelező legkisebb bérek – a minimálbér és a garantált bérminimum összegéről, amely alapvetően befolyásolja a magyar munkavállalók és vállalkozások mindennapjait.
A felek ezúttal két kiemelten aktuális témát jártak körül: egyrészt a munkaerőpiaci tendenciákat és a rugalmas foglalkoztatási formák jelenét, jövőjét, másrészt a garantált bérminimum szerepét és várható alakulását.
A VKF Kerekasztal résztvevői:
Gazsi Attila, a VOSZ elnökhelyettese
Perlusz László, a VOSZ főtitkára
Dr. Mészáros Melinda, a LIGA Szakszervezetek elnöke
Dr. Zs. Szőke Zoltán, az ÁFEOSZ-COOP Szövetség elnöke
Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnöke
Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke
Bálint Adrienn, az MGYOSZ foglalkoztatás és szociális ügyek igazgatója
A kerekasztal-beszélgetést, ahogy a VKF rendes üléseit, dr. Czomba Sándor, aNemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára vezette.
Első napirendi pont: a munkaerőpiaci tendenciák, a rugalmas foglalkoztatási formák jelene és jövője
Czomba Sándor: A kormány részéről a mitfahrer szerepét töltjük be, a foglalkoztatási- és gazdaságpolitika fontos kérdéseit tesszük asztalra megvitatásra. Az ezeken az üléseken hozott döntések alapvetően határozzák meg a mindennapjainkat. A KSH friss adatai alapján a munkanélküliségi ráta 1 százalékkal csökkent, a verseny szférában 32 ezer fővel kevesebbet foglalkoztattak, mint tavaly az első negyedévben. Némileg speciális a helyzet, mert egyszerre csökken a foglalkoztatás és a munkanélküliség. Ennek egyik mozgatója, hogy a 15-74 éves korosztály létszáma egyetlen év alatt 60 ezerrel csökkent. Ezzel a demográfiai tendenciával számolva, 2030-ra 300 ezerrel kevesebb dolgozó lesz a munkaerőpiacon. A kormány célkitűzése, hogy a 20-64 éves korosztály foglalkoztatási rátáját 85 százalékra emelje a jelenlegi 81,5 százalékról. A kormány azt látja, hogy bár kicsit hektikus, de érdemei változás nincs a csoportos létszámleépítésekben, kivéve a feldolgozóipart, ahol nem jó a helyzet.
Mészáros Melinda: A magyar munkaerőpiacon sajnos ma is jelen vannak az évekkel ezelőtt kikristályosodott problémák. Ezek közé tartozik a kereslet és kínálat egymásra találása vagy annak hiánya, a regionális, földrajzi különbségek a felkínált munkalehetőségek és azok betöltése terén, valamint a digitális átállással kapcsolatos nehézségek. Nagy probléma a képzések és átképzések hiánya is. Hiányzik ugyanis az a szabályozási környezet, amely támogatóan lépne föl, egyaránt biztosítva a foglalkoztatóknak és foglalkoztatottaknak azt a lehetőséget, hogy a kihívásoknak maradéktalanul megfeleljenek. A munkáltatókat érdekeltekké kell tenni abban, hogy biztosítsák az átképzések lehetőségét. Talán az a legnagyobb probléma, hogy a munkavállalók is kellő súllyal kezeljék ezeket a kérdéseket. A fiatal korosztály körében olyan szemlélet uralkodott el, hogy nagyon rövid időn belül váltanak, ha nem az elvárásaiknak megfelelő feltételek között dolgoznak. A munkaerő-mobilitás terén számos intézkedés történt az elmúlt években, de a lakhatási támogatás összege nem elég a kevesebbet keresők számára.
Bálint Adrienn: Hosszú távon is probléma lesz a munkaerő kérdése, ami már ma komoly gazdasági probléma. A jogi környezetnek ki kell tudni szolgálnia, hogy minél több embert tudjunk hozni a munkaerőpiacra, azonban rendkívül gyorsan változik az atipikus foglalkoztatás jogszabályi környezete. Nagyon fontos, hogy ha bekerül a munkaerőpiacra értékes munkaerőként egy nyugdíjas, akkor számára megfelelő jogi környezetet tudjunk teremteni. Az atipikus foglalkoztatás 2012 óta a Munka Törvénykönyvében sincs tökéletesen szabályozva, a leggyorsabban ezen kellene változtatni.
Palkovics Imre: A munkaerőhiány már a Covid-járvány előtt hatalmas problémát jelentett az egész világon. Egy tanulmány szerint a szakirodalom egyébként nem ismeri a munkaerőhiány fogalmát, hiszen, ha valaminek/valakinek megfizetik az árát, az hozzáférhető a piacon. Nagy kérdés, hogy mekkora az a bér, amiért a foglalkoztatott feladja a szabadidejét vagy nem foglalkozik a külföldre távozás gondolatával. Az átlag magyar munkavállaló szempontjából a szabályozók megfelelően viszonyulnak a kialakult munkaerőpiaci helyzethez. A kormány nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ne a munkanélküliségbe meneküljenek az emberek, hanem amilyen gyorsan lehet, térjenek vissza a munkaerőpiacra. A továbbképzés érdekében ma sem az államnak, sem a munkadónak, sem a foglalkoztatottnak nem éri meg áldozatot hozni. Ezért javasoljuk, hogy a plusz képzések költségeit osszuk három felé. Ha ezen a téren nem lesz gyors és hatékony változás, komoly gondok lesznek a szakképzett emberek foglalkoztatásánál. A mesterséges intelligencia, a robotizáció betörésével felesleges munkahelyek keletkeznek majd, erre már most készülni kell.
Zlati Róbert: Az atipikusan foglalkoztatottak számára kicsit visszalépés ez a forma a munkavállalói jogokból a hagyományosan foglalkoztatottakkal szemben. A szakszervezet a rugalmasságot el tudja fogadni, de a kiszámíthatatlanságot nem. Az igazi rugalmassághoz szükséges a kollektív szerződés, ebben viszont nagyon sokat kellene előre lépni. A munkáltatók rugalmassága szintén elengedhetetlen, például a munkahelyen a szakszervezetek megalakításakor, legyenek partnerek, és ne bocsássanak el foglalkoztatottat azért, mert szakszervezet alapításába kezdett.
Gazsi Attila: A vállalkozóknál egyfajta belső munkanélküliség van, kevesebbet dolgoznak az emberek, nincsenek plusz munkák és plusz műszakok, a cégek több embert foglalkoztatnak, mint amennyire valójában szükség lenne. A vállalkozók megtartják az embereket, mert ha beindul a gazdaság, nagyon nehéz lesz jó munkaerőt találni. Gond van az átképzéssel, az új feladatokra, szakmákra való felkészüléssel. Az atipikus foglalkoztatást nem célszerű túlszabályozni, változott a világ és a munkaerőpiac. Lehet, hogy a jövőben az atipikus foglalkoztatás lesz a tipikus, mert egyre többen akarják majd eldönteni, hogy mennyit, milyen közvetítéssel dolgozzanak.
Perlusz László: Nem látjuk még, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása miatt mennyire és mikorra fog csökkenni az emberi munkaerő iránti kereslet. Eljöhet ez 15 vagy 10, de akár 5 év múlva is. A VOSZ-nál azért foglalkozunk kiemelten az atipikus foglalkoztatással, mert át kell hidalni ezt az időszakot a gazdaság számára. Ez a forma azonban nem váltja a törzsidőben foglalkoztatottakat. Fontos lenne, hogy a kormány támogassa azokat a vállalkozásokat, amelyek a jelenleg lassuló gazdaságban is megtartják a dolgozókat, noha nem tudnak nekik elég munkát adni.
Dr. Zs. Szőke Zoltán: A különböző ágazatokban más és más a foglalkoztatási helyzet. A kereskedelemben például 350-500 ezer ember dolgozik, egyszerűen nem tudjuk megtenni, hogy ne foglalkoztassunk nyugdíjasokat. Az ő foglalkoztatásuknál jelentős segítség az adókedvezmény – mind a munkáltató, mind a nyugdíjas számára. Magyarország egy ideje az adócsökkentések világát éli a kormány politikája miatt, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a nyugdíjas foglalkoztatott személyi jövedelemadót se fizessen, akkor talán még többen visszatérnének dolgozni. Rendkívül értékesek a fiatalok is a munkaerőpiacon, szerencsére a diákszövetkezeti rendszer jogi szabályozása átláthatóvá teszi az alkalmazásukat. Az is nagyon hasznos lenne, ha a nagy munkaadói szervezetek esetleg saját szakképzést tudnának biztosítani.
Czomba Sándor így foglalta össze az elhangzottakat: Sok tanulmány szól arról, hogy a fiatalok számára sokszor már nem a fizetés, hanem a munka és a munkakörülmény a fontosabb. A kormánynak nem szerepel a tervei között, hogy egy 8 órás állásból két 4 órásat csináljon, mert ez nem visz előre. 2019-ben 30 ezer nyugdíjas dolgozott, most 160 ezren, vagyis nagyon komoly munkaerőtartalék van ezen a téren.
Második napirendi pont: a garantált bérminimum szerepe és várható alakulása
Czomba Sándor: A garantált bérminimum fontos vívmány, bár egy időben ment róla a vita, hogy megtartsuk-e. Legutóbb hároméves béremelésről született döntés, de a garantáltról évente fogunk tárgyalni. Elképzelhető, hogy néhány év múlva a garantált bérminimum összegét utoléri a minimálbér.
Mészáros Melinda: A garantált bérminimum sokkal piacérzékenyebb, mint a minimálbér, az előbbit sokkal többen kapják, utóbbiak száma pedig viszont fokozatosan csökken. A VKF keretein belül lehetne tárgyalni az ágazati szereplők bevonásával arról, hogy a garantált bérminimum ágazatfüggő legyen, de ez hosszú távú egyeztetést igényel.
Bálint Adrienn: A garantált bérminimumra motivációs funkciója miatt szükség van, mert jól képzett szakmunkásokra van a legnagyobb kereslet a piacon. Nagyon nehéz olyan bért megállapítani, ami szakmától, iparágtól, régiótól függően megfelel.
Palkovics Imre: Sokan azért vitatják, jogosan, hogy minden ágazatban ugyanakkora legyen a garantált mértéke, mert teljesen eltérően teljesítenek az ágazatok. Ausztriában és Németországban például nem ismerik a garantált bérminimumot, de évente állapítanak meg szakmai bértarifákat. Azt javasoltuk, hogy ezt Magyarországon is vezessük be, mert minden adott hozzá. A VOSZ-szal közös javaslatunk, hogy a VKF állapítsa meg háromoldalú megállapodással a legfontosabb gazdasági ágazatokban garantált bérminimumot, különben elviselhetetlen lesz a bérfeszültség.
Zlati Róbert: Csak a nominális távolság megtartását biztosítja a legutóbbi bérmegállapodásnál a minimálbér és a garantál bérminimum emelése közötti különbséget. Üdvözöljük a garantált bérminimum intézményét, de partnerek vagyunk abban, hogy ezt kiváltsa egy ágazatokra lebontott tarifa.
Perlusz László: A VOSZ a Munkástanácsok álláspontjával ért egyet. Ha erőltetett bérfelzárkóztatás van, vagyis, ha a minimálbért nagyobb ütemben emeljük, mint amennyit a gazdaság teljesítőképessége indokol, akkor nem lesz tartható a mostani emelési ütem. A VOSZ természetesen szolidáris a munkavállalókkal, mivel fontosnak tartják a szakképesítés elismerését, a garantált bérminimumot meg kell tartani, de a gordiuszi csomó átvágását az ágazati bérminimumban látjuk.
Dr. Zs. Szőke Zoltán: A gazdaság teljesítményének növelése nélkül hiába állapítunk meg különböző mértékű kötelező béremelést, a bérfeszültség megmarad, de nem zárkózom el az ágazati megoldástól a VKF keretein belül.
Czomba Sándor zárszóként megerősítette, hogy a gazdaság szereplőinek folyamatos kapcsolatban kell lenniük, beleértve a kormányzatot is, hiszen nem szerény mértékben a kormányzat munkáltatói jogokat is gyakorol. Mint mondta: „vitatkozunk, és az sem baj, ha olykor veszekszünk is. Fontosak azonban a közösen levert cölöpök, amelyek az út kijelöléséhez szükségesek, hogy lássuk, merre kell mennünk. Ezért nélkülözhetetlen fórum a VKF.”
