Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók részéről számos kétely merült fel a vendégmunkások alkalmazása kapcsán: sokan az állásukat – vagy egyenesen a városukat – féltik tőlük, vannak, akik az alacsony bérük miatt hibáztatják őket és a foglalkoztatóikat, míg mások azt találgatják, hogy vajon egyáltalán hazatérnek-e az országukba vagy végleg letelepednek Magyarországon. A Humán Centrum Kft. minősített munkaerő-kölcsönző és közvetítő vállalat szakértője próbálja tisztázni a félreértéseket.
Óriási a kiaknázatlan munkaerő-tartalék
Az, hogy ugrásszerűen megnőtt a vendégmunkások száma idehaza, sokakban felháborodást váltott ki, ugyanakkor a kormány nem győzi hangsúlyozni, hogy a munkaerő-keresletet elsősorban az inaktívak bevonásával tervezi kielégíteni. Magyarországon jelenleg 300 ezerre tehető a potenciális munkaerő-tartalék létszáma, akik nagy arányban munkanélküliek, inaktívak vagy részmunkaidőben dolgoznak, azaz „alulfoglalkoztatottnak” számítanak.
„Van azonban további potenciális munkaerő is: ne feledkezzünk meg például a 64 év feletti, még dolgozni vágyó, aktív nyugdíjasokról sem, akik a szövetkezeti foglalkoztatáson keresztül egy még kihasználatlan, minden eddiginél rugalmasabb és költséghatékonyabb munkaerő-tartalékot biztosítanak. Ugyanakkor az 55 év feletti, nagy tapasztalattal rendelkező munkavállalókkal szemben is számos előítélet dominál, ami miatt nehezebb állást találniuk. Abban pedig mindannyian egyetértünk, hogy először az országhatárokon belül kell feltölteni a munkaerőpiaci hiányt. Az általános gyakorlat az, hogy csak ezt követően, egy erős kiválasztási szűrést megelőzve merül fel a vendégmunkások bevonása, kontrollált és ellenőrzött körülmények között, azaz fontos, hogy csak azokon a területeken és csak annyi időre alkalmazzák őket, ahol erre ténylegesen szükség van” – tette hozzá Rack-Szabó Edina, a Humán Centrum Kft. minősített munkaerő-kölcsönző és közvetítő cég szolgáltatásfejlesztési vezetője.
Még mindig betöltetlenek az egyszerű fizikai betanított munkák
A szakember szerint a vendégmunkások hazai foglalkoztatása annyiban változott az elmúlt években, hogy a cégek és beruházások folyamatos bővítésének köszönhetően óriási munkaerőhiány alakult ki a fizikai betanított munkakörökben, különösen ami a gyártó-termelő szektort illeti. Ebben ugyanakkor az is közrejátszik, hogy ma már a magyar munkavállalók sem vállalnak el bizonyos munkaköröket, mert sokkal több lehetőségből válogathatnak.
A nehéz fizikai munkák tömegével maradtak tartósan betöltetlenül, ami számos munkahely veszélyeztetésével járt: hiszen ha egy gyár nem talál hadra fogható munkaerőt, és ezáltal nem tudja teljesíteni a megrendeléseit, könnyen dönthet úgy, hogy telephelyet vált, megszüntetve több száz magyar ember állását. Az ehhez hasonló „vészhelyzetek” ezért már nem csak a környező országok, hanem a fejletlenebb gazdaságok munkaerőinek bevetését vonták maga után.
„Még mindig megfigyelhető egy erős ellenérzés a harmadik országbeli vendégmunkásokkal és az őket foglalkoztató munkáltatókkal, kölcsönzőcégekkel szemben. Sőt, tovább megyek: voltak, akik az elszállásóik ellen is felemelték a szavukat. Ezért fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy ezek az emberek nem veszik el a magyarok munkáját, hanem pont hogy támogatják a szakember híján meggyengült munkaadókat. A munkaerőhiány továbbra is égető probléma: nincs annyi ember, ahány nyitott pozíció, és ez különösen igaz az alacsonyan kvalifikált, egyszerű fizikai betanított munkákra” – hívja fel a figyelmet a Rack-Szabó Edina.
Más munkakultúra, más munkamorál
Azt is fontos lenne tudatosítani a magyar lakosságban, hogy a külföldi vendégmunkások elsősorban nem letelepedni, hanem dolgozni jönnek Magyarországra, – ez a munkamoráljukon is érződik –, de ha szeretnének se tudnának hosszú távon az országban tartózkodni, mert csak két évre szól a tartózkodási engedélyük, amit maximum egy évvel hosszabbíthatnak. Az ázsiai – indonéz, filippínó vagy kirgiz – vendégmunkásokra kirívóan igaz a magas monotóniatűrés, a tartós figyelem és összességében a jó munkamorál. A szakértő szerint ennek az az oka, hogy ők egy olyan munkarendszerben szocializálódtak, amelyben a fizikai munka nagyon feszített tempójú: ha például nem teljesítették a napi elvárt feladatot, nem kapták meg a napi bérüket, és ezáltal a családjuk egzisztenciája forgott kockán. Magyarországon lényegesen jobb feltételeket kaphatnak, de a tét még mindig a távol élő családjuk anyagi biztonsága – ez a fő motivációjuk.
„Az igaz, hogy alacsonyabb lehet a bérigényük, de ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint a többi kölcsönzött dolgozóra: a minimálbér, garantált bérminimum, a műszaki pótlékok, de az ekvivalencia elve is ugyanúgy irányadó számukra – tehát a kölcsönvevő cégnél követendő bérezési szabályok szerint kell meghatározni a fizetésüket és a juttatásaikat egyaránt. A foglalkoztatásuk pedig összességében többe kerül, mivel az elszállásolásuk és az étkezésük is plusz költséggel jár” – állítja a szakértő.
A határozott idejű szerződésük révén viszont nem tudnak olyan formában munkahelyet váltani, mint a magyarok, akiknek „bármikor” van lehetőségük váltani, így alacsonyabb fluktuációval jár a foglalkoztatásuk. A vállalatok tehát kényszerhelyzetben döntenek a külföldiek foglalkoztatása mellett, mert hiába lenne a teljes ráfordítást tekintve olcsóbb a hazai munkavállalók alkalmazása, ha fogytán a szabad munkaerő.
Elárasztják a vendégmunkások a magyar munkaerőpiacot?
„A vendégmunkás-toborzás nem egy új keletű dolog, hanem egy több éves folyamat eredménye, amely Magyarországon valójában lényegesen „elmaradottabb” fázisban van a környező országokhoz képest” – állítja Rack-Szabó Edina. A magyarral közel azonos méretű munkaerőpiaccal rendelkező Csehországban például 700 ezer, Ausztriában 1 millió, a hazánknál négyszer nagyobb Lengyelországban pedig mintegy 2 millió, zömében ukrán vendégmunkás dolgozott már a háború előtt is, ez a szám azóta pedig a sokszorosára emelkedhetett.
„Tehát a kormány által prognosztizált 200-300 ezer új külföldi vendégmunkás alkalmazása valójában meg se fogja közelíteni a környező országok hasonló mutatóit” – teszi hozzá a szakértő.
A vendégmunkásokat kizárólag kedvezményes foglalkoztatók alkalmazhatják, valamint azok a munkaerő-kölcsönző cégek, akik szerepelnek az úgynevezett minősített kölcsönbeadói nyilvántartásban. A minősített kölcsönbeadóknak számos szigorú feltételnek kell megfelelniük, ilyen például: a megelőző üzleti évre vonatkozó minimum 500 főből álló éves átlagos statisztikai létszám, a megbízható üzleti háttér vagy a köztartozásmentes adózói státusz.
A szolgáltatás keretein belül a kölcsönző a teljes toborzási folyamatot – és az ezzel járó összes pénzügyi és adminisztratív feladatot – átveszi a partnertől: toboroz, interjúztat, szállásoltat, ha szükséges, tolmácsol, és intézi az orvosi papírokat. A vendégmunkás a toborzócég állományába kerül: ők készítik a bérszámfejtést és utalják a bért, az igénylő partner pedig számlát kap erről a komplex szolgáltatásról, amit költségként számol el.
