Az egészségügyért felelős Belügyminisztérium a - több tízezer munkavállalót, és több százmilliárd forintos nettó árbevételű vállalkozói és gazdasági társaság tömeget egyesítő - szervezet kezdeményezésére már reagált és bíznak egy folyamatos egyeztetésben, emellett Lázár János építésügyi miniszterrel is volt már egyeztetés. Az orvos és egészséggazdasági-, egészségbiztosítási szakember - aki előadást is tart a Private Health Forumon - azt vallja: Magyarországon sincs két szektor az egészségügyben, ezért konszenzusra, egyfajta kiegyezésre van szükség a szektorban. Szerinte ehhez még nincs késő, de az utolsó pillanatban vagyunk. Fábián Lajossal - aki egyébként TritonLife Csoport alapító részvényese és igazgatóságának elnöke - beszélgettünk az egészségügyi rendszer jelenlegi gondjairól, az elmúlt években meghozott kormányzati intézkedések hatásairól, a lehetséges következő lépésekről, valamint az aktuális, többek között az energiaválság miatt nehéznek ígérkező makrogazdasági környezetről. Úgy vélekedett, hogy az elmúlt években veszteséget termelő magánintézmények a lét, vagy nem lét kérdésével is szembesülhetnek hamarosan.

Miért kellett gyakorlatilag újjáéleszteni a VOSZ Egészségügyi Tagozatát?

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének korábban nem volt Egészségügyi Tagozata, csak egy nagyon kicsi, mérsékelten aktív egészségügyi szekciója működött, a szolgáltatási tagozat alá rendelten. A tagozat a VOSZ legmagasabb szintű szakmai érdekképviseleti szerveződési egysége, így mikor engem megválasztottak ennek a kis korábbi szekciónak az élére, azonnal nagyon komoly szervező munkába kezdtem annak érdekében, hogy az Ipari, Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Szolgáltatási Tagozatok mellett az egészségügyi szektor is megkaphassa a megfelelő szintű képviseletét a VOSZ-on belül. Ez a szervező munka 2019 végén, 2020 elején kezdődött, és az egyébként is többszörösen terhes Covid járvány időszakában zajlott. Nagy szervezeteket nyertem meg, akik a közös erő és közös fellépés érdekében és reményében mind csatlakoztak. Ilyenek például a Háziorvosok Online Szervezete (HAOSZ), a Házi Gyermekorvosok Egyesülete (HGYE), a szállítókat és gyártókat képviselő ETOSZ, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ), a magánszolgáltatók egy részét korábban is egyesítő PRIMUS Egyesület, valamint ezeken túl nagyon sok nagy szolgáltató cég, mind a járó szakorvosi és foglalkozásegészségügyi, mind a diagnosztikai, mind a fekvőbeteg ellátók részéről, valamint sok kisvállalkozás, akiknek az érdekeivel eddig senki nem foglalkozott. Látva ezt a növekedést, a VOSZ elnöksége, majd közgyűlése is rábólintott a VOSZ 5. önálló tagozatának létrehozására, így 2022 tavaszára a korábbi kis egészségügyi szekció a VOSZ Egészségügyi Tagozatává vált. A közgyűlés engem öt évre megválasztott a tagozat elnökévé, és egyben a VOSZ társelnöke is lettem több kiváló szakember társaságában, Eppel János új VOSZ elnök vezetése mellett.

Mi volt a kinevezésekor az eredeti célja és ez hogyan valósult meg?

Egyértelmű célunk, hogy a VOSZ társadalmi és kapcsolati erejét ugyan használva - de nem a sajtóban üzengető szervezetként, viszont - a legnagyobb szektorális gazdasági, vállalkozói, és szakmai erőt képviselő csoportként segítséget ajánlhassunk a mindenkori kormány számára a szektor hatékonyabb, betegcentrikusabb, gazdaságosabb, és jobb minőségű működtetése, és a minden fél által betartható, átlátható szabályozó rendszereinek kialakítása érdekében, minden esetben a win-win helyzetekre törekedve.

A szektorunk komplexitása miatt, a szakmai munka mélysége és minősége érdekében tagozatunk 6 szakmai szekciót hozott létre, amely szekciók elnökei egyben a tagozatunk elnökségi tagjai. Az Alapellátás és fogászati ellátás szekció (felnőtt és gyermek) elnöke Békássy Szabolcs, a Háziorvosok Online Szervezetének alapító elnöke, országos kollegiális vezető háziorvos, a Szakorvosi járóbeteg-, és foglakozásegészségügyi ellátás szekció elnöke Kirschner András, a Swiss Medical ügyvezetője és orvos igazgatója, a Szakorvosi fekvőbetegellátás szekció elnöke Csernavölgyi István, a Budai Egészségközpont vezérigazgatója, a Diagnosztikai szekció (képalkotó és labor) elnöke Gyarmati János, a Huniko cégcsoport elnöke, az Egészségügyi innováció és informatika szekció elnöke Skorán Ottó, a Doktor24 Medicina Zrt. társtulajdonosa, az Egészségügyi technológiai szekció (gyártók és szállítók) elnöke pedig Rádai Tamás, az Egészségügyi Technológia és Orvostechnikai Szállítók Egyesületének igazgatója.

Tagozatunk nyáron levélben kereste meg az új kormányban a területért felelős Pintér Sándor belügyminiszter urat, megjelölve az általunk legkritikusabbnak ítélt területeket, felajánlva segítségünket a szektor jobbá tétele érdekében. A BM pozitívan reagált, egyeztetéseink megkezdődtek, augusztus végén Takács Péter államtitkár úrral folytatott megbeszélésünk alapján reménykedünk egy nyitott és folytatólagos, szakmai alapokon és érveken nyugvó párbeszédben.

Időközben Lázár János miniszter úrral is történt egy egyeztetés, ahol a VOSZ oldaláról szóba került az egészségügyben az állami infrastruktúra fejlesztések során esetleg magántőke bevonása és közös működtetés. Az új kormányzati struktúra éppen csak felállt, éppen most érnek véget a nyári szabadságok, a kormány is most kezdi meg igazán a munkáját, méghozzá egy, a mi generációnk által soha nem látott, a szomszédban zajló háború által okozott nagymértékben nehezített pályán mozogva. Egyelőre ennek ellenére optimista vagyok.

Mik a tapasztalatai, jól működik az amúgy egymással versenyző piaci szereplők együttműködése? Hogyan lehet és milyen határig együttműködni a legnagyobb versenytársakkal?

Az egymással versengő piaci szereplők együttműködéséről annyit, hogy ha ez nem megy, akkor vége. Nincs más alternatívánk. Nem véletlenül született meg az „oszd meg és uralkodj” elve az elmúlt évezredek hatalomgyakorlási eszköztárában, ezt nem szabad elfelejtenünk. A VOSZ Egészségügyi Tagozata jelenleg a gyógyszergyártást és forgalmazást magában nem foglaló szektor legalább 85%-át képviseli, több tízezer munkavállalót, és több százmilliárd forintos nettó árbevételű vállalkozói és gazdasági társaság tömeget. Társaimmal megállapodtunk abban, hogy a közös érdekhalmazokat keresve próbálunk előre lépegetni és nem az ellentétek mentén. A legegyszerűbben ezt mi úgy fogalmazzuk meg, hogy „Legyen Béke, Rend és Haladás az Egészségügyben (is)”, mert csak így tudjuk szolgálni legfőbb közös célunkat, a gyógyulni vágyó beteg ember érdekét. Egyelőre ez működik és remélem hogy a tagozat mostani elnöksége és tagsága kitart ezen elvek mellett, azonban az egyensúly fenntartása delikát vezetői feladat.

A magánegészségügy nem önmagában létezik, nem is létezhet, hiszen az a magyar egészségügy szerves része, ami azt is jelenti, hogy az állami egészségüggyel kapcsolatban van, kapcsolatai vannak. Milyennek írná le jelenleg a két szektor kapcsolatát, ez hogyan változott az elmúlt 2 évben, akár az új állami szabályozásoknak köszönhetően?

Véleményem ezzel kapcsolatban semmit nem változott az elmúlt 5 évben, mióta tudásomat, tapasztalatomat és pénzemet hazahozva a saját hazámban teszem azt, amit korábban külföldön végeztem.
Nincs két szektor az egészségügyben. Egy szektor van, mégpedig az az szektor, amely a beteget meggyógyítja, sőt, ami segít a betegségek megelőzésében.

Túlnyomó többségében ugyanazok a szereplői mind a beteg, mind a gyógyító személyzet oldaláról. A Covid megmutatta, hogy a magánegészségügy elmúlt évtizedekben kialakult szerkezete komplementer módon segítheti az állami egészségügyet amikor nagy a baj. Ezt nem büntetni, hanem segíteni kell. Gyakorlatilag minden környező volt szocialista országban (és nyugaton is) szereztem olyan tapasztalatot, melynek birtokban kijelenthetem, hogy az anomáliák fő oka a rendszerekben mindig 1) az értéktorzulás, 2) az évek, évtizedek során amortizálódott finanszírozási rendszer, valamint 3) az emberek saját egészségükért érzett felelősségének teljes hiánya. Ráadásul ez társul egy „nekem minden ingyen jár” társadalmi tudattal, ami egyrészt a kommunista történelmünkből, másrészt az elmúlt évtizedek elmaradt ide vonatkozó edukációjából adódik.

Ezért áll látszólag egymással szemben jelenleg a „magán” és az „állami”. Az előbbiben az ügyfél (a beteg) szempontjából jobb minőségű kiszolgálást kap, az ellátó személyzet pedig valódi – a piac által meghatározott – értékén végzi a munkáját, míg az utóbbiban a percepció sokszor – lehet, hogy igaztalanul – ennek az ellenkezője. Ugyanakkor vannak olyan területek, amelyek soha nem működhetnek csak magánellátás keretében akkor sem, ha erre NEAK finanszírozás állna rendelkezésre.

Egyszerűen azért nem, mert vannak olyan magas szakmai igényű, rendkívül komplex, viszonylag ritkán alkalmazott, rendkívül drága beavatkozások, amelyek – talán az USA kivételével – az ún. civilizált világban mindenütt közösségi finanszírozásban valósulnak meg, hiszen az ehhez szükséges készenléti, állandó elérhetőséget biztosító rendszereket nem lehet pusztán gazdaságossági alapon működtetni. Ezzel szemben vannak tömegesen, standardizáltan, jó minőségben végezhető beavatkozások, ahol az anyagiakra is érzékenyebb magáncégek gazdaságosabban és hatékonyabban tudnának feladatot átvenni. Előbbire teljesség igénye nélküli példák lehetnek a komplex nagytraumatológiai sürgősségi ellátás, stroke központok, invazív szívsebészeti központok, szervátültetések, komplex onkológiai ellátó rendszerek, stb. Utóbbira a szülészetek, elektív ortopédiai centrumok, egynapos sebészeti intézmények minden szakmában, szürkehályog sebészet és hasonlók.

Ezen interjú kereteit meghaladó konkrét példáim vannak az elmúlt másfél évtizedből, mikor egy kórházban gazdasági és egyéb okok miatt elsorvadó tevékenységet alvállalkozóként ugyanaz az érintett csapat a NEAK kvóta 80%-án is pozitív eredménnyel tudott üzemeltetni 10 éven át egy idegen bérleményben, miközben nagyszámú műtét történt, azaz a betegek ingyen el voltak látva, és a dolgozók motiváltan helyben maradtak. A szerződést megszüntették, most az adott területen a korábbi műtétszám töredéke zajlik, és a betegek nem jutnak helyben ellátáshoz, és az orvosok egy része is távozott.

Hogyan értékeli, milyen hatással voltak az elmúlt két év egészségügyet érintő kormányzati intézkedései?

Az új szabályozás az elmúlt két évben nagyon sok hasznos elemet hozott. Ilyenek például a paraszolvencia elleni küzdelem (ami sajnos messze nem ért véget), a magánrendelőkből közösségi finanszírozású intézményekbe irányított, majd magánzsebekben végződő betegellátási folyamatok megnyirbálása, stb. Ezek senkinek nem jók és támogatjuk a mindenkori kormányzat ezeket megszüntetni kívánó törekvéseit. Azonban sajnos a jószándékú erőfeszítések hatásai nem a szektorális érdekek – a beteg érdekében történő – teljes összehangolódása irányába mutattak, hanem még talán bizonyos értelemben mélyült is a szakadék. Például sok szakember egyszerűen elment (újra) külföldre, vagy teljesen elhagyta az állami szektort és a magánellátásban dolgozik, sőt értékes szakdolgozóink jelenleg bolti pénztárosok, házi betegápolók itthon, vagy Ausztriában, stb. Azt tapasztalom, hogy sokan, még néhány kórházi vezető is szimplán ellenségként tekint a magánszektorra, és így is kezeli azt, pedig az együttműködés mindig messzebb vezet, mint a csatározás.

Alapvetően sehol, de ebben a szektorban különösen, hatalmi szóval, a dolgozók revolverezésével, fenyegetettség légkörében nem lehet hosszú távú sikereket elérni. Konszenzus kell a szektorban! Egyfajta kiegyezés. Még nem késő, de utolsó pillanatban vagyunk.

Tudomásul kell venni, hogy egy komoly szakorvos 30 évet tanul azért, hogy a saját szakmáját önállóan művelő „pályakezdő” lehessen, és utána nagyon rövid aktív évek állnak rendelkezésére a saját egzisztenciája megteremtésének érdekében. A magasan képzett szakdolgozók áldozatos munkájáról és életéről pedig csak annak van fogalma, aki ezt közelről látja.

Ha másokért folytatott küzdelem napi 8-10-12 órája, vagy egy át nem aludt éjszaka után azt számolgatja a boltban, hogy miből vásárol a hónap utolsó 10 napjában, akkor előbb-utóbb más hivatást választ (amint ezt látjuk is).

Ha a magánegészségügyi szektor képviselete a fő cél, akkor mit tekint a legfontosabb feladatának? Szektorsemleges finanszírozás, minőségi indikátorok, feketegazdaság-lakásrendelők elleni harc?

Legfontosabb feladatom, hogy a fentiekben vázolt – a beteg ember érdekében történő – konszenzust segítsem elérni, vagy legalább komoly lépéseket tegyünk ennek érdekében. Tényeken, számokon, a szereplők valós érdekein nyugvó, minden érdekelt felet az asztalhoz ültető egyeztetést szeretnénk, ami soha nem történt Magyarországon ebben a szektorban a rendszerváltást követően, vagyis az utóbbi 32 évben.

Olyan folyamatot szeretnénk, ahol az igen komoly felhatalmazással rendelkező kormányunk is láthatná, hogy a rendszer közös átgondolása és rendbetétele választói – így politikai – érdek is lenne, és akár még pozitívan kommunikálni is lehetne a választók felé, hiszen ma az emberek is érzik a bőrükön, hogy szinte már csak személyes ismeretség árán jutnak el egy-egy szakorvoshoz, és már a magánszolgáltatóknál is várólistás egy-egy kurrens szakmai terület.

Ha úgy tetszik, az állami és magán együtt sem képes ma már bizonyos területeket jól kiszolgálni egy olyan országban, ahol jóval több, mint fél évszázada azt hallják az emberek, hogy nekik minden ingyen jár.

Persze hogy jár... csak nem jut... – mondta erre egy tanult barátom. Itt lenne az ideje a közös ébredésnek.

OLVASSA TOVÁBB ide kattintva:
https://www.portfolio.hu/gazdasag/20220905/az-utolso-pillanatban-vagyunk-kiegyezesre-van-szukseg-a-magyar-egeszsegugyben-interju-fabian-lajossal-564971

Forrás: PORTFOLIO.hu
Ez a cikk a Net Média Zrt. tulajdona. Minden jog fenntartva.