„Sajátos munkaerőhiány kezd kialakulni, aminek elsődleges oka, hogy míg öt éve minden harmadik, tavaly már csaknem minden második MMK minősítéssel rendelkező munkavállalót foglalkoztattak Magyarországon, amely hányad már közelíti az uniós átlagot – mutatott rá Nógrádi József, a Trenkwalder kereskedelmi igazgatója. – Ez az arány a korábbi ütemben már semmiképpen nem növelhető a következő években, hiszen a megváltozott munkaképességűek jelentős része nem tud, vagy nem akar munkát vállalni, egy másik részük pedig azért nem jelenik meg a nyílt munkaerőpiacon, mert állami és önkormányzati akkreditált foglalkoztatóknál dolgoznak.”

A munkavállalók számára azért előnyös a MMK-s foglalkoztatás, mivel az számos kedvezménnyel (juttatás, pótszabadság) jár. Ennek ellenére sokan továbbra is tartanak a minősítés felvállalásától, mert tartanak a hátrányos megkülönböztetéstől. Bár a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülők kereseti plafonját már 2021-ben eltörölték, egyelőre mégis széles körben él az alacsonyabb kereset miatti félelem is az érintettek között.

Az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai mellett ez a tartózkodó magatartás is okozhatja, hogy az elmúlt egy-két évben kismértékben csökkent is az MMK-minősítéssel rendelkezők mintegy 450 ezres tábora. Bár az öregedő hazai társadalomban a valóságban egyre többen élnek a minősítéshez elegendő egészségügyi problémákkal, egyre növekvő részük marad rejtve az egészségügyi rendszer számára.

A munkáltatók lehetőségei

A munkáltatók számára a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására vonatkozó legnagyobb anyagi ösztönzést hosszú évek óta a rehabilitációs hozzájárulás jelenti. Ha ugyanis egy 25 főnél nagyobb létszámmal működő társaság a teljes munkaerő-állományának legalább 5 százalékát nem tölti fel ilyen minősítéssel rendelkező munkatársakkal, a hiányzó létszám után munkavállalónként rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie. Ez az összeg a mindenkori minimálbér kilencszerese, jelenleg 2 088 000 forint/fő/év.

Jelenleg Magyarországon több mint 18 ezer olyan cég működik, melynek létszáma meghaladja a 25 főt, vagyis adózási szempontból is érdekelt lehet a rehabilitációs foglalkoztatásban. A Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet adatai szerint 2021-ben a 250 fő feletti létszámmal rendelkező cégek 20 százaléka, az 50-249 fős cégeknek 38 százaléka, míg a 25-49 fős cégeknek 50 százaléka egyáltalán nem foglalkoztatott megváltozott munkaképességűt. Keresleti oldalon tehát még jelentős a tartalék, amit az elérhető MMK-sok korlátozott kínálata valószínűleg nem is lesz képes kielégíteni.

A piacon jelenleg tapasztalható csökkenő MMK-s kínálat hatására a munkáltatók közt egyfajta versengés is indult az érintett munkavállalók megszerzése érdekében. Egyre gyakrabban fordulnak elő a keresések során olyan pótlólagos juttatások, mint például szállás vagy arra vonatkozó támogatás biztosítása, illetve esetenként speciális egészségügyi szolgáltatások felajánlása.

„A munkáltatók egy másik, ismét egyre gyakrabban alkalmazott eszköze a rehabilitációs audit, melynek során külső HR-szolgáltató világítja át az adott vállalat meglévő munkaerő-állományát. Ezek az auditok szinte mindig azt eredményezik, hogy érezhetően csökken az adott cég által fizetendő rehabilitációs hozzájárulási összeg. Az egészségi állapot tabutéma, így a legtöbb esetben sem a munkavállaló, sem a munkáltató nem élnek a jogszabály által biztosított lehetőségekkel. Ezt a tartózkodó magatartást azonban egy külső szolgáltató bevonásával hatékonyan lehet kezelni oly módon, hogy a teljes mértékben biztosítsa az ilyenkor kötelező diszkréciót és megfeleljen a GDPR előírásoknak” – tette hozzá a Trenkwalder szakértője.

Forrás: Trenkwalder