Renkó-Schneider Réka „Mi lennél ha?” néven futó vállalkozásával kisgyermekes anyukák számára szolgál karriertanácsadással, amelyhez maga alakította ki a módszertant. Anyasága legelején megtanulta és mesterfokra fejlesztette a rugalmasság készségét, ami most rendkívül nagy segítség a vállalkozói munkájában is. Imád tanulni, ezért is örül, hogy a SEED Alapítvány VOSZ által támogatott „Nő a Táska!” programjának egyik nyertese lett. Következzen a 12 kérdés – 12 válasz sorozat 492. interjúja!

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Az összes olyan visszajelzést, e-mailt, telefonbeszélgetést, amelyekben a jelenlegi vagy volt ügyfeleim számolnak be arról, hogy sikerült elhelyezkedniük a vágyott pozícióba, vagy hogy elindították álmaik vállalkozását. Ilyenkor tudom, hogy nem csak egy édesanya hétköznapjai váltak színesebbé, izgalmasabbá, hanem az egész család életére fog pozitívan hatni a változás. Minél több kiegyensúlyozott édesanya van a munkaerőpiacon, annál több a kiegyensúlyozott gyermek és család is a világon. Ezért dolgozom nap mint nap. Emellett nagyon büszke vagyok rá, hogy egyike vagyok a SEED Alapítvány „Nő a Táska!” program nyerteseinek. A program során rengeteget tanultam a vállalkozásfejlesztésről, és egyéni támogatást is kaptam.

– Milyen távra tervez?

– Egy vállalkozó anya mindennapjainak jelszava a folytonos újratervezés. Van jó pár hosszútávú szakmai célom, rengeteg középtávú tervem, de a legfontosabb vezércsillagom, hogy a vállalkozási terveimet a családom igényeihez tudjam igazítani, és elég rugalmas tudjak lenni, ha bármi változik, ennek se a munkám, se a lányaim ne lássák kárát. Az anyaságom legelején megtanultam és mesterfokra fejlesztettem a rugalmasság készségét, ami most rendkívül nagy segítségem a vállalkozói létben is. Értsd ezt úgy, hogy például hiába terveztem be a délelőttöt úgy, hogy ma haladni fogok a közösségi média posztírással, ha reggel a lányom köhögve ébred, a B terv lép életbe: egész napos játék és ápolás. A posztok majd a kislányom alvási idejére maradnak.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– A jelenlegi online egyéni tanácsadást megtartva szeretném bővíteni a termékpalettámat minél több csoportos pályaorientációs, álláskeresési eseménnyel. Már tartottam több online kiscsoportos eseményt. Rendkívüli tapasztalat, hogy hat-nyolc kisgyeremekes nő együtt milyen szinenergiára képes, a női támogatás, összefogás mennyire felemelő! Jó látni, hogy az őszinte megosztások, az ítéletektől mentes reakciók mennyire látványos eredményekhez vezetnek. A legnagyobb álmom egy 2-3 napos intenzív pályaorientációs esemény útkereső anyukáknak. Olyan szakembereket vonnék be ebbe a programsorozatba, akiknek várhatóan sikerülne picit kikapcsolniuk a mindig leterhelt édesanyákat, valamint támogatnák őket az önbizalmuk megerősödésében, a lelki egyensúlyuk megtalálásában.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Szakmai példaképem dr. Török Réka, aki Magyarországon egyedülálló tudással rendelkezik a pályaorientáció témakörében. Szemléletmódja, szakmai tapasztalata és embersége miatt is felnézek rá. Aktív tagja vagyok egy karrier-tanácsadó közösségnek, amelynek ő a vezetője. Ez a közösség nagyon összetartó, inspiráló és nagy tudású csapat.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Mivel egyedül dolgozom, a klienseim azok, akiket –, ha szükség van rá – motiválok. Velük szemben az első számú szabályom a konzultációk során a 100 százalékos fókuszáltság, az értő figyelem és a teljes empátia. Fontos megadni az útkereső édesanyának a szilárd támaszt arra vonatkozóan, hogy őszintén tudok hinni benne és a képességeiben, valamint – ha ő most nem is látja – én tudom, hogy megtaláljuk a neki illő hivatást.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Gyerekkorom óta az a lány voltam, aki állandóan kipróbálta magát valami újban – a szüleim ebben támogattak is – legyen az zene, új hobbi, különóra, sport. Fiatal felnőttként ugyanígy álltam a munkaerőpiachoz, már egyetem alatt folyamatosan dolgoztam. Fejvadászként, HR-esként találtam meg az igazi örömöt és sikert a munkában. Karriertanácsadóként ezt minden nap megélem, így nem tudok olyan foglalkozást mondani, amelyikre váltanék. Tényleg szeretem ezt a szakmát.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Igyekszem a magányos vállalkozói létben tudatosan kapcsolatban maradni a külvilággal. Több vállalkozó társammal osztjuk meg rendszeresen a tapasztalatainkat, tagja vagyok online és offline működő női vállalkozói szakmai közösségeknek.

– Mire sajnálja az idejét?

– Az adminisztrációra. Szerencsére a férjem született innovátor, ha mesélek neki egy olyan munkafolyamatról, amihez nem kell a személyes jelenlétem, egyénre szabott tudásom, másnapra előáll egy megoldással, ami automatizálja a folyamatot. Mivel két kisgyermek anyukája vagyok, így nekem az idő a legnagyobb kincs. Ezek az innovációk teszik többek között lehetővé, hogy fejlődhessek, fejlődhessen a vállalkozásom, és mellette sok időm maradjon gyereket nevelni, legózni, mesekönyvet olvasni.

– Mivel lehet felbosszantani?

– A legtöbb dologban végtelenül türelmes vagyok, nehéz kihozni a sodromból. Két dolog azonban van, ami fel tud dühíteni: ha valaki nem tiszteli az időmet és ha a szeretteimmel igazságtalanság történik.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Diákként és felnőttként is sokszor önkénteskedtem már. Több olyan ügy van, amiért szívesen kiállok. Tervezem, hogy nonprofit szervezetekkel együttműködve rászoruló édesanyáknak nyújtok álláskeresési tanácsadást.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Könyvekre és képzésekre. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire kíváncsi vagyok, és mennyire szeretek tanulni. Szeretem a szépirodalmat is, de igazán a szakkönyvekért rajongok. Lányaimmal hetente-kéthetente járunk a város különböző könyvtáraiba, de évente még így is szép összeget költök könyvekre és a szakmaiságomat hitelesebbé tevő képzésekre. Mindig megfogadom, hogy e-book párti leszek, mert a könyvespolcunk nem bírja az iramot, de lassan be kell látnom, hogy ezen nem fogok változni.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Régebben a nagy nyüzsgést és utazást emeltem volna ki, de manapság jobban szeretek egy harmonikus, veszekedés mentes napot a dackorszakos gyermekeimmel itthon, a természetben kirándulva, vagy egy randit a férjemmel. Ha pedig a családi vonaltól eltérünk, lemerészebb álmaimban kapok egy-két nap egyedüllétet, amit csak a könyveimmel tölthetek.