A Covid-járvány és a háború következményeként drágultak a termékek és szolgáltatások, ez visszavetette a keresletet és a fogyasztást. Látni már az alagút végét? Mi a VOSZ álláspontja a minimálbérről folyó tárgyalásokon? Miért fontos az irodahálózat fejlesztése? Erről is kérdezte a szon.hu Eppel Jánost, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnökét.
– Hogyan tekint vissza a programokkal, témákkal zsúfolt nyíregyházi kihelyezett elnökségi ülés eredményeire?
– Ilyenkor elvégezzük a szokásos feladatokat, mint például a tagfelvételről, a beszámolókról a befejezett munkákról és a futó projektekről, amelyek közül most számunkra kiemelt jelentőséggel bír az irodahálózat fejlesztése. Két éve hirdettük meg a VOSZ megújulási stratégiáját, mert az elmúlt 35 évben kinőttük a korábbi struktúrát. Úgy gondoltuk, hogy elég tudás, tapasztalat és forrás áll rendelkezésre ahhoz, hogy meghaladjuk az elért szintet, és most minden vármegyében vállalkozásfejlesztési irodákat nyitunk. Mindez a már meglévő Széchenyi Kártya hiteltanácsadó tevékenységet egészíti ki, általános és speciális témákban is. A teljesség igénye nélkül említhetem a munkaerőpiaci, energiahatékonysági, ESG, pénzügyi területeket, de számos egyéb tanácsadással is segítjük a vállalkozásfejlesztést. Nemcsak elméleti, hanem gyakorlati támogatásról beszélünk az egész országot lefedően. Ebben a felbolydult világban, a nehezen kiszámítható és tervezhető piaci környezetben a magyar kis- és középvállalkozásoknak még inkább szükségük van rá. Megújult a kommunikációnk, új arculattal végezzük a munkánkat, úgyhogy ez mind olyan izgalmas dolog, ami mutatja a fejlődésünket.
– Milyen most az általános vállalkozói hangulat Magyarországon?
– A kilátások még most sem rózsásak. Négy nagyon kemény év van mögöttünk, soha nem látott kihívásokkal, konfliktusokkal és válsághelyzetekkel. A magyar gazdaság, a magyar vállalkozói szféra azonban már többször bizonyította, hogy nagyon jó az ütés- és válságállósága, komolyabb csődhullám nélkül vészelte át ezt a nehéz időszakot a magyar vállalkozók többsége. Ugyanakkor nagyon vártuk és várjuk a fellendülést, amit részben a fogyasztás, részben beruházások növekedése hozhat el. Sok pozitív jel és tényező látható már, gondolok itt a reálbér-növekedésre, a kamatszint-csökkenésre, a makrogazdaság azonban még nem lendült fel a remélt szinten. A vállalkozások kivárnak, egyelőre nem bíznak, nem hisznek a gyengélkedő piacban. Csökkentek a megrendelések, és ez a háborúval, az energiaválsággal és a szétszakadó beszállítói láncokkal függ össze. Jelenleg egy kivárást, emiatt pedig stagnálást tapasztalhatunk. Azt is látjuk, hogy a folyósított hitelek közel 90 százalékát nem beruházásra veszik fel, hanem működésre, forgóeszköz- és folyószámla-finanszírozásra. A kivárás közben érezhető a készülődés, de a döntést még nem hozzák meg a vállalkozások. Fontos lenne, hogy növekedésnek induljon a fogyasztás, mert akkor nekilendülnek a beruházások, beindulhatna az export is. Ám a nagyobb baj az, hogy az európai nagy felvevőpiacokat is válsághelyzet, stagnálás uralja, elég csak utalni Németországra, annak autóiparára és egyre több iparágára. Mindezek miatt még nincs hurráhangulat, de nincs túlzott pesszimizmus sem a vállalkozók körében. Egy óvatos készülődés tapasztalható, és várakozás a jó hírekre, a jó prognózisokra és pozitív üzenetekre, a piacokról elsősorban. Van még tennivalónk, gondolok itt a kamatok csökkentésére, de ez csak akkor működhet, ha javulnak a gazdasági kilátások, és az infláció is stabilan alacsony szinten marad. Sokat segítene, ha 5 százalék körébe kerülne a kereskedelmi kamat, onnantól kezdve élénkülne a fogyasztói hitelezés, növekedne a fogyasztás, és a vállalkozók is bátrabban fognának hozzá a beruházásokhoz. A kiváró álláspont jellemző most, de enyhe pozitív előjellel. Ezt az én kincstári optimizmusom mondatja, és bízom is benne, hogy ez így van, de ismerem is ennyire a magyar vállalkozások lelkületét. Sokat panaszkodnak, sokszor nem is ok nélkül, de egyébként készen állnak fejlesztésekre. Mi pedig arra készülünk a rendszereinkkel, hogy a kellő pillanatban ott legyünk mellettük, és támogassuk őket.
– A VOSZ sorra nyitja a vármegyei vállalkozásfejlesztési irodákat. Milyenek az első visszajelzések, és mit várnak a programtól?
– Még rövid az időszak ahhoz, hogy komoly tapasztalatokról számoljunk be. Szűk fél évre tekint vissza az irodák nyitása, folyamatosan vesszük fel az új munkatársakat, ők képzésen vesznek részt. Építjük a hálózatot, mert egy országos gazdasági-társadalmi szervezet akkor működhet jól, ha a vállalkozások számára elérhető az ország minden térségében. Erre építve indíthatjuk el a szolgáltatásokat, a közvetlen együttműködést a vállalkozói szférával, ami gyakorlat, nemcsak online világ, hanem személyes találkozásokra, kapcsolattartásra épül. Ezek nagyon fontosak, hiszünk abban, hogy kell hely, infrastruktúra, felkészült személyzet, és kellenek programok. Mire beköszönnek a jó hírek, és eljön a piaci fellendülés, addigra mi már ott állunk szerteágazó szolgáltatással és komoly támogatási rendszerekkel. Van hozzá pénzünk, tudásunk, kapcsolatrendszerünk, tapasztalatunk, alkalmasak vagyunk erre, és ez egy jó lehetőség a vállalkozásoknak.
– Tartanak a bértárgyalások, amit mindig nagy érdeklődés kísér. Mit lehet tudni a VOSZ helyzetértékeléséről, álláspontjáról?
– Alapvetően azt szeretnénk, hogy a magyar bérszínvonal közelítsen az európaihoz, vagyis a magyar munkavállaló és vállalkozó legyen megfizetve. Ám mindezt európai színvonalú teljesítményért lehet adni, mert azt is látni kell, hogy a fejlett nyugat-európai vállalkozások és hasonló méretű magyar cégek között komoly teljesítménykülönbség mutatkozik. Nagyságrendileg kettes szorzó a különbség, ami egyébként hozzávetőlegesen a bérekben is tapasztalható. A vállalkozóknak is érdeke, hogy jól megfizetett, motivált és normális életfeltételek között élő munkatársaik legyenek, s ha kell, ezt időnként meg is előlegezik. A tavalyi béremelés például erről szólt, a 15 százalékos minimálbér-emelés ott és akkor nem járt ugyanilyen arányú teljesítménynövekedéssel. Ám azt gondoltuk, hogy a vállalatoknak, vállalkozóknak meg kell tartaniuk a munkaerőt, és húzniuk kell előre a közös szekeret, de a munkavállalóknak is fel kell jönniük teljesítményben. A kettő csak együtt működik. Az idei bértárgyalások során is repkednek a számok a levegőben, a munkavállalói és a munkaadói oldal kompromisszumot keresve is a saját érdekeiből indul ki, és még a kormányzati szempontokat is figyelembe kell venni. Ez izgalmas szakmai tárgyalás és izgalmas szakmai alku, de mindig meg szoktunk állapodni. Úgy vélem, nem rajtunk fog múlni a magyar gazdaság sikere. Segítünk, aktívak vagyunk, de kellenek a pozitív jelek, kellenek a piacok, szükség van a megrendelések növekedésére, és ha ez bekövetkezik, akkor mindjárt azt mondhatom, hogy vidámabban fogunk a következő év hasonló időszakában visszatekinteni az előző évre.
– A VOSZ-ban Demján Sándor emelte magasra a társadalmi szerepvállalás szintjét, ennek egyik ékes példája a Prima Primissima elismerés, vidéken a Prima díjak átadása. Őrzik ezt a hagyományt?
– Demján Sándor az összes komoly vívmányunkban ma is jelen van, kezdeményezései ma is működnek és sikeresek. Az ő nevéhez kötődik, az ő szellemi terméke a Széchenyi Kártya Program, a Prima Primissima és a Magyar Vállalkozói Díj. Ezeket büszkén, elkötelezetten és magas szinten visszük tovább. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával közösen működtetett Széchenyi Kártya rendkívül sikeres, az elmúlt öt évben a magyar gazdaság, a kkv-szektor finanszírozásában komoly részt vállalt, ez volt az elérhető, vállalható feltételekkel biztosított hitel az összes többi mellett. A Prima Primissima díj finanszírozását Demján Sándor után az OTP, Csányi Sándor vállalta át, legutóbb újra meghosszabbította, így tehát a harmadik tízéves ciklus vette kezdetét. A nagy, központi Prima Primissima díjazást és a hozzá tartozó díjátadó gálát az OTP szervezi, a VOSZ és helyi szervezetei, tagjai pedig már 20 éve a vármegyei ünnepségek motorjai és pillérei. Ezt a hagyományt megtartjuk, és úgy vélem, a vármegyékben ez az egyik legrangosabb társadalmi elismerés, a hozzá tartozó gála pedig színvonalas, nagyon szép ünnep a helyi közösségek életében. Volt szerencsém már nagyon sok ilyen eseményen részt venni, például Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is. Visszük tovább ezt a zászlót.
– A szép hagyomány részeként említette az Év vállalkozója elismerések átadását is. Ennek mi az üzenete?
– A vállalkozói díj megbecsülése, presztízse töretlenül növekszik, a Budapesten megrendezett Vállalkozók Napja pedig tavaly jeles nappá vált. Ezt visszük tovább, idén is összeáll a vármegyei kitüntetettek sora, és mellette lesz országos kitüntetetti lista. A vállalkozásfejlesztési törekvéseink mellett a társadalmi felelősségvállalásban is komoly fejlődést láthatunk, a vállalkozóink nemes lokálpatriótaként vannak jelen a helyi közösségek életében. A kultúrától és oktatástól kezdve az egészségügyön át a sportéletig és szociális ellátásig nagyon sok ponton nyújtanak támogatást intézményeknek, egyesületeknek, civil szervezeteknek, óvodáknak, iskoláknak, önkormányzatnak. Ezt mi rögzítettük és még magasabb szintre emeltük a VOSZ etikai kódexében, de mindenki láthatja, hogy nagyon sok tagtársunk végzi ezt biztatás és fölső nyomás nélkül is, és ez így van jól. Közösségben élünk, közösséget építünk, közösséget fejlesztünk, és ebben a vállalkozónak kiemelt szerepe volt, van és lesz a jövőben is.
