- Tavasszal az volt a legfontosabb, Önről megjelent hír, hogy "igazgatósági mandátumának lejártával, 2019. április 30-ával Beck György visszavonul a Vodafone Magyarország elnöki pozíciójából". Kívülről úgy is tűnhetett, hogy ez a visszavonulás valóban visszavonulás, de most már nyilvánvaló hogy esze ágában sincs még a kellemesebb, unokázós, pecázós nyugdíjas életet választani (65 éves). Mit szóltak ehhez otthon?

- Igazából szóba se került, hogy leálljak, csak egyfajta stílusváltást követtem el, és határozott lépés tettem egy másik irányba.

- Lehetséges ez negyven év után?

- Igen, mert elfogadtam azt a bölcs mondást, hogy az embernek a karrierjében három szakaszt (learn-earn-return) el kell különítenie magában. Én átléptem abba a fejezetbe, hogy leginkább már vissza kell adni abból, amit kaptam. Ez azt jelenti, hogy a társadalmilag hasznos feladatokra figyelek, és csak olyan olyan munkákat vállalok el, amelyet azért csinálok, mert szeretem, mert érdekes. Egyik mögött sincs szerződés, kompenzáció, mert mind arról szól, hogy visszaadok.

- Unalmas volna pihenni?

- Nem volna unalmas, de azt gondolom, hogy egy ideig még e dolgoknak bennem-velem van olyan dinamikája, hogy a teljes pihenés még kicsit várhat. Most is van azért bőven szabad időm, vagy legalábbis több van, mint amennyi korábban volt. Nagy különbséget ott tapasztalok, hogy bár reggel ugyanúgy elindulok otthonról - mert valamelyik helyen biztosan van mit csinálni -, de amikor este 7-8 körül hazaérek, már nem találok a gépemen 120 választ váró levelet.

- Tehát: otthon nem látják többet, de amikor otthon van, akkor valóban otthon is van, mert már nincs esti munkavégzés?

- Igen, ezt az olvasatot már vállalni tudnám. (nevet)

 Beck György munkája, tisztségei ma:

- a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) elnöke
- Corvinus Egyetem FAKT Szakkollégiumában Management és Leadership a gyakorlatban címmel kurzust vezet
- a SEED, Közép-Európai Menedzser Iskola egyik alapítójaként oktat és mentorál
- a Day One Capital Pénzügyi Befektetési Alap felügyelőbizottsága elnöke
- a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) társelnöke
- a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) társelnöke.

- Nem csinált nagy hírverést neki, de tavaly november óta a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) elnöke, amely a kicsit öregecske működését feledtetve az utóbbi hónapokban erős aktivitást mutat. Ez is tudatos lépés volt?

- Igazából a társaság korábban is része volt az életemnek. Régóta ismerem a Neumann Társaságot, mert már akkor a része voltam, amikor a szakmát kezdtem. A kilencvenes években megkaptam a Neumann-díjat is, de ennél élénkebben él bennem, hogy ebben az időben Gyúrós Tiborral, Stumpf Istvánnal és később Kovács Kálmánnal is arról álmodoztunk, hogy milyen fantasztikus mérföldkő lesz majd az ország fejlődésében, amikor Magyarországon elérjük a százezres internetes előfizetői számot, és akkor ezzel a tömeggel mennyi mindent el fogunk tudni érni. Az NJSZT már akkor is az egész informatikai szakma egyik legfontosabb társadalmi szervezete volt.

Amikor tavaly sorra vettem, hogy milyen kihívást tudnék magamnak elképzelni még, akkor ez pont "jött velem szembe". Felkértek, hogy az elnökséget vállaljam el, és kis gondolkodás után, úgy döntöttem: ez még belefér. Leginkább mert a digitalizációval kapcsolatosan most éppen egy ilyen, hasonlóan nagy ugrás előtt állunk, és ebben a Neumann Társaságnak - a megítélésem szerint - kötelező feladatai volnának. A lakossági internetkapcsolatok számát tekintve túljutottunk a tízmillión, de sokak számára elkél a szervezett segítség, hogy el tudjanak igazodni ebben az új világban.

- Ezt értem. A kérdés második felére azonban ezzel nem válaszolt, szóval másképp is megkérdezem: azért lett elnök, hogy az NJSZT-t - mint a "nagy múltú informatikai nonprofit egyesület, amely több mint 20 éve a digitális írástudás terjesztésének vezető szervezete Magyarországon" - felrázza? Nem hiszem, hogy véletlen egybeesés, hogy a maguk területén kifejezetten agilis vezetőknek számító Charaf Hassan vagy Csányi Péter az alelnökei.

- Ezt jól látja. A világ körülöttünk megváltozott, és én hiszem azt, hogy rettentő nagy társadalmi igény van arra, amit fölvállalunk. De ez nem egyemberes misszió, ez egy csapatmunka. A korábbi munkahelyeimen is mindig csapatot építettem, a társaságban is az volt az első, hogy minél erősebb csapattal álljunk neki a munkának. Feladat van bőven, mert azt kell elérni, hogy ha valaki a digitális világban bármilyen dologgal, bárhol eltéved és nem találja az utat, akkor a Neumann segíteni tudjon. Mert egyre inkább szükség van a digitális világban egy GPS-re, és szeretném, hogy mi legyünk azok.

- Definiálná, hogy mi ma az NJSZT feladata?

- A leckénk a múlt értékeinek megőrzése és gondozása, alkalmazkodás a jelenhez, és a jövő befolyásolása. Az elmúlt évtizedekben az informatikában felfoghatatlanul nagyot léptünk előre, de azt, hogy az első digitális számítógépet Neumann János építette, kötelezettségekkel és felelősséggel is jár. Minden mai dolog megértéséhez először a múltat kell érteni, emiatt működtetünk Szegeden egy egyedi informatika múzeumot. A gyűjtemény kuriózum, mert a világon sehol nincs olyan, hogy az efféle gyűjtemények a keleti és a nyugati blokk fejlődéstörténetét is feldolgoznák. Nálunk együtt láthatók a Minszk 22-es gépek és a Digital PDP modelljei is. A két világ kötőanyaga pedig Neumann személye. Ezt Szegeden gondozni kell, és ennek felismerése odáig vitt minket, hogy előrehaladott egyeztetésekig jutottunk az Információs tárcával egy, kimondottan erre dedikált, önálló múzeum létrehozására.

A jelen kihívásai közt két feladatunk van. Az egyik az ECDL (European Computer Driving Licence) rendszer működtetése, vagyis az, hogy oktatunk és jogosítványt adunk ki arról, hogy a digitális világban a diákjaink képesek valamilyen szinten tájékozódni és működni. Ma már szinte mindenki odaül a gép elé, és bármit csinálhat vele, amit tud. De azért elindultunk abba az irányba, hogy a robotvezérelt gyártósor elé is oda kellene tudni állni, és érteni, hogyan működik. A digitalizációs korhoz való jogosítványt nem mi találtuk ki, a világon szinte mindenhol úgy gondolják, hogy az új technológiához értésről kérni kell valamilyen igazolást. Az ECDL ilyen, ráadásul 159 országban működik ez a rendszer.

Pontos nyilvántartás van arról, hogy országonként hányan vesznek részt a képzésben és a vizsgákon és így az is könnyen kiszámolható, hogy egy ország lakosságának mekkora része rendelkezik ilyen jogosítvánnyal. Ez egy mérhető dolog, és az, hogy Magyarország ebben a 159 ország közötti megmérettetésben mindkét mérték szerint a 8. helyen áll, kiváló eredmény. Nem mellékes, hogy a világban, ha bármilyen sportágban bent vagy a legjobb nyolcban, akkor az rettentő boldoggá kell tegyen - kivéve, ha az a 8. hely a vízilabdában van, mert akkor nagy valószínűséggel edzőváltás várható. (nevet).

Ami az ECDL-t illeti: azt látjuk, hogy folyamatosan új tartalmakat kell a rendszerbe illeszteni. Új modulok kellenek, és nemcsak Magyarországra, mindenhova fejlesztünk modulokat. Készült egy számítógépes biztonsági (it-security) modulunk, amelyet az egész világ át is vett, de kész a közösségi média anyagunk és nemrég elkezdtük a mesterséges intelligenciát taglaló modul felépítését is. Ez a jelen egyik fontos munkája.

A másik feladatunk abból ered, hogy amikor a tavalyi évben összesen 10 ezer új diákunk lett, a számok mögé nézve kiderült, hogy főként a fiatalok, leginkább az iskolás korú diákok jöttek el hozzánk. És a negyvenes korosztály, melynek ma talán a legfontosabb lenne segíteni abban, hogy ne maradjon ki és le erről a vonatról, alig képviseltette magát. Márpedig minden szinten fontos kell legyen, hogy ők minél nagyobb létszámmal be legyenek ide kötve.

- Nem kell nagy kockázatot vállalnom a következő kérdéssel: ez a célja a nemrég bejelentett VOSZ és VDSZ együttműködésnek?

- A negyven év körülieknek ez az egész digitalizáció nem olyan magától érthető. Pedig már valósággá vált az élethosszig való tanulásnak nemcsak az igénye, hanem a törvényszerűsége is, márpedig digitális alapok nélkül ma már bármilyen szakmát, de továbbképzést, átképzést is nagyon nehéz lenne elképzelni. Úgy gondoltuk, hogy a munkahelyeken előbb-utóbb meg fogják nézni, hogy ki rendelkezik digitális alapokkal, kinek van erre jogosítványa. Így mind a VDSZ, mind a VOSZ, ha a saját tagjainak a későbbiekben is értéket jelentő szolgáltatást akar adni, akkor ez egy ilyen lehetőség. A megállapodások szerint a tagok kedvezményesen vehetnek részt ECDL-képzéseken. És bár nem ezzel a jogosítvánnyal fognak munkát találni és vállalni Németországban, de az így biztosított általános tudásra holnap már itthon is szükségük lesz.

Benne van a levegőben, hogy ha nem is az ECDL lesz a világstandard, azzal, hogy az Európai Unió definiált egy elvárt informatikai kompetencia szintet, van tennivalónk. Azon dolgozunk mi is, de sok országban más szervezetek is, hogyan lehet mindezeket az oktatási rendszerbe illeszteni. Nálunk éppen zajlik a szakképzési rendszer átalakítása, és úgy látom, hogy szükséges ebbe beépíteni a digitális tudásmodulokat is. Ennél fogva ránk fokozottabban szükség lesz, ráadásul nekünk 200 oktató és vizsgaközpontunk van készen, amit fel tudunk ajánlani.

- Az NJSZT működésében a harmadik lábat a tehetséggondozás jelenti. Itt is lesz változás?

- A legkisebbektől a középiskolások informatikai olimpiájáig mindenben oroszlánrészt vállalunk. Évente több mint 30 ezer, különböző korú diák számára rendezünk informatikai versenyeket és készítjük erre fel őket. Az is komoly fegyvertény, hogy 2023-ban, Neumann János születésének 120. évfordulóján mi leszünk a Nemzetközi Informatikai Diákolimpia házigazdái. Ez azt jelenti, hogy több mint 100 ország leendő Steve Jobs-ai és Bill Gates-ei versengenek majd egymással Szegeden.

- Ennek az agilitásnak azonban az is várható következménye lehet, hogy olyan területekre is belépnek, ahol az utóbbi években szinte minden értelemben az IVSZ volt az úr. A feladatok mennyisége és differenciáltsága hagy elég helyet kettőjüknek is, vagy szükség lesz valamiféle szervezetek közti területi újratervezésre?

- Mindig is az volt az alapkoncepcióm, hogy ahelyett, hogy elkezdenénk egymástól a "tortadarabokat" elnyeregetni, elcsenni, próbáljuk meg a torta méretét növelni. Ebben a kérdésben is ezt gondolom. Miközben a tendencia ilyen szempontból segít, mert például az 5G- és több más új technológia megjelenése, és az, hogy az informatika olyan szinten vonul be az élet minden területére, hogy erre az IVSZ a Neumann-nal együtt se elég, így biztosan szükség lesz más szövetségesekre is, nem hiszem, hogy ebből konfliktusok lesznek. Az alapállás ma is az, hogy az IVSZ a vállalkozások, mi pedig a lakosság és teljes digitalizáció hívószavakra reagálunk, illetve ezeket az igényeket kell felmérnünk és kielégítenünk. Több mint 10 évig voltam az IVSZ alelnöke korábban, és azóta is szinte mindenkit ismerek a szervezetben. Így már leültem Laufer Tamással ez ügyben beszélgetni.

A lobbi, a politika és a háttér kapcsán azonban azt látni kell, hogy a társaság számára a felsorolt feladatok nem oldhatók meg háttér biztosítása nélkül. Nem egy társadalmi szervezet büdzséje kell, hogy meghatározza egy nagy horderejű múzeum üzemeltetését és egy diákolimpia rendezésének színvonalát - mi ehhez nyilván egyedül kevesek vagyunk. De ezt szerencsére mindenki így látja, így miközben mi szakmailag vagyunk ezekben érintettek, mindez pontosan beillik a kormányzati stratégiába is.

- Meddig és hogyan lehet előre látni-tervezni?

- Tavaly voltunk 50 évesek, de az biztosan erős túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy a következő 50 évre tervezünk. Öt, legfeljebb tíz évet látunk és tervezünk előre, ennek részleteit kell minél alaposabban kidolgozni. Ami a saját szerepemet illeti: ha a felsorolt dolgokat sínre tettük, ha megvannak a működtetés főbb szereplői, akkor úgy gondolom, hogy ebbe is kevesebb energiát kell majd fektetnem. De ez egy olyan feladat, amit szívesen és sokáig szeretnék végezni.

- Mit gondol, lesz majd olyan, hogy saját magára kicsit több időt szán? Úgy értem, hogy például mikorra tervezi, hogy aktualizálja a 2011 óta nem frissült Wikipédia-szócikkét?

- Most megfogott! Tudja az információforrások olyan szinten szétcsúsztak, hogy az is rengeteg energiába kerül, hogy megpróbáljam mindegyiket aktívan használni és szemmel tartani. A telefonomban például külön sorok vannak arra, hogy a WhatsApp, a Viber, a Messenger, az sms és a többi efféle alkalmazás szem előtt maradjanak... Ami a magam dolgát illeti: mostanra odáig jutottam el, hogy a LinkedIn profilomat végre rendbe tettem és a Facebook-profilomat aktualizáltam. A Wikire még nem volt időm, de hamarosan az is sorra kerül.

forrás: napi.hu