Gyulasi Georgina azt mondja: kollégái talán azt hallják tőle a legtöbbször, hogy haladjunk! Így aztán nem meglepő, hogy igazán bosszantja, ha esetleg valamivel nem haladnak. Mindenesetre az SZTNH kommunikációs feladatainak tervezésével nincs gond, a jövő év végéig pontosan látja a teendőket. Ha érdekli, hogy Georgina melyik szakmában próbálná ki magát szívesen, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 475. interjújában.

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Azt hiszem, több ilyen csúcs is volt. Amikor nagyon fiatalon dolgoztam sajtófőnökként vezető politikus mellett, azt legalább annyira kiemelkedőnek éreztem, mint a mostanit, amikor egy kormányzati főhivatal sajtófőnöke vagyok, és folyamatos feladatot ad, hogy egy olyan alulértékelt és bonyolult témát mutassunk be, kommunikáljunk közérthetően, mint a szellemitulajdon-védelem.

– Milyen távra tervez?

– Az SZTNH kommunikációját tekintve legfeljebb a következő év végéig tervezünk, ez az időtáv még jól belátható. Erre az időszakra tudjuk megtervezni a kampányokat a kis- és középvállalkozásoknak, egyetemeknek, startupoknak a különböző oltalmi formák lényegéről – mikor kell szabadalom, miért hasznos egy védjegy, milyen haszna van egy dizájnoltalomnak stb. – és nagyjából ilyen intervallumban látjuk, hogy milyen hazai és uniós pályázatok vannak a szellemitulajdon-védelmet illetően.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Bakancslistám nem igazán van. Amikor a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához hívtak, magam sem hittem, hogy ennyire be tud húzni ez a terület, de látva, hogy nemzetközi szinten milyen fontos része az innovációnak, azt érzem, még bőven van mit tenni, hogy hazánkban is nagyobb figyelmet kapjon, szóval itt is van bőven tennivaló. Pályakezdőként voltak munkák, amelyekről úgy gondoltam, hogy egy álom lehet végezni. De később, miután kívülről kicsit beleláttam, rájöttem, benne lenni nem feltétlenül olyan csillogó, mint ahogyan azt gondoltam. Most is vannak olyan szervezetek, ahol szívesen vezetném a kommunikációs vagy PR területet, de nincsenek „szerepálmaim”.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Többnyire tehetséges, jól kommunikáló vezetőkkel dolgoztam, így tőlük nagyon sokat tanultam. Kitartást, higgadtságot, bátorságot, vezetői szemléletet.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– A lehető legnagyobb szabadságot adom nekik. Hagyom úgy végezni a feladatukat, ahogyan ők jónak látják, és csak ott lépek be, ahol elakadtak, segítséget kérnek. Szerencsés vagyok, mert körülöttem mindenki önálló, a saját területén kiváló munkaerő, akik képesek elvégezni a feladatukat úgy is, hogy nem kell folyamatosan a sarkukban lennem. Azt tapasztalom, nagyon motiváló, ha azt érzik, „felnőttként” tudom kezelni őket.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– Pár éve van szakács végzettségem, szabadidőmben főzőkurzusokat tartok. Ez pont amiatt van így, mert ebben a szerepben szívesen kipróbáltam volna magam és ez a szenvedély meg is maradt az életemben.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– A munkám miatt nagyon sok rendezvényre járok itthon, de néha külföldön is. Ezek kiváló lehetőséget adnak a kapcsolatépítésre.

– Mire sajnálja az idejét?

– A feleslegesen hosszúra nyúlt megbeszélésekkel nagyon el lehet venni az életkedvem. Lételemem a hatékonyság. Gyorsan, hatékonyan szeretem elvégezni a feladatokat, nem bírom, ha sokszor átrágunk valamit, amit már egyszer átbeszéltünk. A kollégáim talán legtöbbször azt hallják tőlem, hogy „Haladjunk!”

– Mivel lehet felbosszantani?

– Ha nem haladunk.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– Mielőtt megszülettek a gyerekeim, rendszeresen jártam egy alapítványon keresztül kórházakba, beteg gyerekekhez játszani. Ehhez a gyerekeim mellett már nem volt lelki erőm, de talán valami hasonlót szívesen csinálnék.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Táskákra. Könyvekre, utazásra.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– A természet, főleg a hegyek.

(Fotó: Vékony Zsolt)