A COVID-válság 2020-ban a legtöbb országban, így hazánkban is karanténba kényszerítette az embereket és a cégeket is, ami befagyasztotta a gazdaságot is, keresleti és kínálati oldalról egyaránt. A válság kezelhetővé válásával – érthető módon – a gazdaság újraindítása volt a cél, amelyet a gazdaságpolitika nálunk is alacsony kamatszinttel és a pénzbőség biztosításával támogatott. A világ gazdaságait azonban mélyebben érintette a válság, az egyensúlyi zavarok felerősödtek és tavaly kitört az orosz-ukrán háború is.

Mindez humanitárius katasztrófához vezetett, de az újraéledő európai gazdaságot is megtépázta: alapanyag-, nyersanyag-, alkatrész és energiaválságba torkollott és ma már a rendkívül magas infláció és ehhez párosuló, magas hitelkamatok pusztító hatása is érvényesül. A jelző nem túlzás, hiszen az inflációs tűz nem csak a kereseteket és a lakossági megtakarításokat pusztítja, hanem a vállalkozások tartalékait is, amelyet a jelenlegi piaci kamatszinten nem lehet hitelből pótolni, nem is beszélve a fejlesztésekről.

Ezért vészfékez a vállalati hitelpiac, amely sok vállalkozás létét veszélyezteti, de szinte minden szereplőnél megakasztja a fejlődést, a bővülést, amely a versenyképesség további romlásának rémképét hordozza magában. Versenyképességben vagy annak legfontosabb összetevőjében, a termelékenységben nagyon nehéz a felzárkózás, az elmúlt évtizedben elért eredmények ellenére országunk sajnos még mindig a sereghajtók között van az EU-ban, így egy megakadás végzetes lemaradást okozhat.

A fejlesztések nem mennek modernizációs beruházások és fejlesztések nélkül, ehhez pedig forrásokra, mindenek előtt megfizethető hitelekre van szükség! A mai hitelezési sivatagban üdítő oázisokat jelentenek a magyar kis-és középvállalkozásoknak nyújtott, 5 százalékos kamatozású Széchenyi Kártya Program hiteltermékei és a nagyvállalatoknak hasonló kamatszinteken rendelkezésre bocsájtott Baross Gábor Újraiparosítási Program kedvezményes kamatozású hitelkerete (utóbbi, rövid idő alatt ki is merült). A lakossági hitelpiacon is ez az 5 százalék körüli hitelkamatszint tűnik elviselhetőnek a lakáshitelezés – így az építőipari cégek – fejlődésének biztosítása számára is.

Egyetértünk azzal, hogy ezek nélkül a programok nélkül ma már valószínűleg stagnálna, vagy zsugorodna is a gazdaság.  Egy magas inflációval párosuló gazdasági visszaesésnél pedig kevés rosszabb képzelhető el, hiszen lassuló gazdaságban nemhogy nem nőnek eléggé, hanem óhatatlanul csökkennek az elosztható jövedelmek, így a megtakarítások és tartalékok is, amelyek vásárlóerejét tovább rongálja az infláció. A magas kamatszint ugyanakkor az állami kiadásokat is növeli, hiszen ilyen körülmények között az állam finanszírozási költsége – az államkötvények és más állampapírok hozama – is a korábbiak többszörösére nő, amely évekre visszaveti az államháztartás mozgásterét és az állami beruházásokat.

Ilyen körülmények között a magyar gazdasági növekedést eddig meghatározó magas beruházási ráta csökkenését nehéz lesz megakadályozni, de a kiegyensúlyozott – a magyar vállalkozásokra és az innovációra épülő – növekedés mindenképpen komoly akadályokba fog ütközni.

Számos ország hatékonyan hajtott végre alacsony kamatpolitikát gazdasága élénkítése érdekében, az elmúlt válságokban. Az alacsony kamatkörnyezet a vállalkozásokat beruházásra, a fogyasztókat pedig költésre ösztönzik, ami gazdasági növekedéshez vezetett.

Az alacsony kamatkörnyezet előnyei a magyar gazdaság számára:

• Ösztönzi a befektetéseket: Az alacsonyabb kamatlábak olcsóbbá teszik a hitelfelvételt a vállalkozások számára, ami megnövekedett infrastrukturális, kutatási és fejlesztési (K+F+I) beruházásokhoz vezet. Ez pedig javítja a termelékenységet és serkenti a gazdasági növekedést.
• Növeli a fogyasztói kiadásokat: Az alacsonyabb kamatlábak csökkentik a fogyasztók hitelfelvételi költségeit, ami megnövekedett kiadásokat és további gazdasági növekedést eredményez.
• Csökkenti az adósságterhet: Az alacsonyabb kamatlábak segíthetnek enyhíteni az adósság-visszafizetés terheit mind a vállalkozások, mind a fogyasztók, mind az állam számára, így több elkölthető, befektetésre és modernizációra fordítható jövedelmet biztosítanak minden gazdasági szereplőnek.
• Növeli a versenyképességet: Az alacsonyabb kamatszint hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország versenyképesebbé váljon a világpiacon a közvetlen külföldi befektetések (FDI) vonzásával és az export ösztönzésével.
• Támogatja a munkahelyteremtést: A megnövekedett beruházások és fogyasztói kiadások magasabb kereseteket és foglalkoztatási rátát, továbbá általános gazdasági stabilitást eredményezhetnek.

A problémát az okozza, hogy velünk van egy rendkívül magas infláció, így érthető, hogy a Magyar Nemzeti Bank küldetésének megfelelően mindent elkövet az árstabilitás elérése érdekében, amelynek elsődleges – klasszikusnak mondható – eszköze a gazdaságban lévő pénzmennyiség csökkentése, amely a magas kamatszinttel elérhető.

Az tehát a kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben megvalósítható-e egy hatékony inflációellenes gazdaságpolitika a fenti gazdaságélénkítő és -fejlesztő célok elérésével? Véleményünk szerint igen: ha a kormány továbbra is célzott fejlesztéspolitikát folytat és ebben együttműködés valósul meg a piaci szférával és a jegybankkal is. Tehát, a magas kamatszint mellett a fentarthatóságot, az energiahatékonyságot célzó, vagy legalábbis figyelembe vevő beruházások megvalósításához biztosítani kell az alacsony kamatkörnyezetet és a fejlesztési forrásokat, ezzel terelve a modernizáció felé a gazdasági szereplőket. Infrastrukturális beruházásokkal, adókedvezményekkel, támogatásokkal úgy kerülhetjük el a gazdasági visszaesést, hogy közben egy modernizációs fordulat is megvalósul. Nevezhetjük ezt új szelektív iparpolitikának is!

Az állami gazdaságpolitika ezen felül sokkal nagyobb hangsúlyt kell, hogy fektessen a korszerű oktatásba és a munkaerő képzésébe, valamint a termelékenység fokozását célzó energetikai infrastruktúrába és a digitalizációba. A gazdaság kínálati oldalának javításával ezek az intézkedések segíthetnek az inflációs nyomás mérséklésében és a gazdasági szerkezet és termelés egészségesebbé, korszerűbbé válásában. A válság lehetőséget jelent arra, hogy megvalósuljon az átmenet a munkaalapú társadalomból a tudásalapú társadalomba, amely nem munka nélküli fejlődést jelent, hanem azt, hogy egyre értékesebb – magasabb hozzáadott értéket termelő – munkával tudunk felzárkózni, gyarapodni és gazdagodni.

Az infláció szabályozása döntő fontosságú, a túl magas kamatlábak azonban hátráltathatják a gazdasági növekedést és visszatarthatják a beruházásokat. Az alacsony, célzott kamatkörnyezet előnyeit és az infláció kezelésének szükségességét egyaránt figyelembe vevő átfogó és egységes megközelítéssel Magyarország olyan gazdasági környezetet teremthet, amely elősegíti a vállalkozások és a tágabb értelemben vett gazdaság növekedését és fejlődését.

Perlusz László                  Kiss László

a VOSZ főtitkára    a VOSZ Pénzügyi Szekció alelnöke