Márton Ferenc azon dolgozik, hogy a Mielemed Kft. a fenntartható építőipari technológiák jelentős hazai szereplője legyen. Azt mondja, hogy sok embernek lehet hálás két fontos dologért: az átadott tudásért, és azért, mert az általuk elkövetett hibákból is megengedték, hogy tanuljon. Tanulni pedig nagyon szeret, tervbe vette egy-két új szaktudás elsajátítását is. Eddigi tudásának és tapasztalatainak a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége BPVRSZ Fenntarthatósági Vállalkozói Közösségében is nagy hasznát veszik. 

– Mit tart karrierje eddigi csúcsának?

– Többször éreztem pályafutásom alatt, hogy elértem egyfajta csúcsot az aktuális helyzetemben vagy pozíciómban. Ezek akkoriban minden bizonnyal valóban a hegy csúcsának számítottak, és nem is akarom lebecsülni őket az idő távlatából. A helyzet az, hogy mindig kiderült: arról az elért csúcsról látszanak további lehetséges meghódítható csúcsok. Szívesen emlékszem vissza arra, amikor fejlesztőmérnökként olyat alkottam társaimmal, ami gyártásba került és amit az ügyfél sok évig használt. Műszaki igazgatói kinevezésem és 15 évnyi munkám abban a pozícióban szintén egy karriercsúcsnak minősültek akkoriban.

– Milyen távra tervez?

– Jellemzően megvan a napi-heti-havi tervezési ciklusom, de ez nyilván operatív jellegű. Az évet a nyári szabadságok és az év végi ünnepek nagyjából két fő blokkra osztják, ezért a stratégiai terveim itt jelennek meg. És természetesen van tervem arra, hogy hová kívánok eljutni 5 vagy akár 20 év múlva. Utóbbi már az álom kategória, de meggyőződésem, hogy szükségünk van álmokra.

– Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?

– Egyrészt a Mielemed Kft.-t kívánom eljuttatni arra a szintre, ami a vállalati vízióban szerepel, azaz a fenntartható építőipari technológiák jelentős hazai szereplője legyünk. Másrészt mivel imádok tanulni és új dolgokat megismerni, ezért még „bennem van” egy vagy több új szaktudás elsajátítása, akár diplomás képzésben is.

– Kitől tanulta eddig a legtöbbet?

– Ez azért nehéz kérdés, mert sok embernek lehetek hálás két fontos dologért: az átadott tudásért, és azért, mert az általuk elkövetett hibákból is megengedték, hogy tanuljak. Édesapámat id. Márton Ferencet emelném ki elsőként, mert nemcsak szülőként, hanem szakemberként, mérnökként, vezetőként és üzletemberként is példaértékű volt számomra. Első munkahelyemen az első vezetőmet, Gazsi Jánost pedig azért említem, mert a vezetői szemlélet, és a szakmai fejlődés fontossága terén kaptam tőle életre szóló útravalót.

– Mivel motiválja a kollégáit?

– Legfontosabbnak tartom talán az érthető és élhető jövőkép folyamatos biztosítását, amihez hozzátartoznak az anyagi célok és a személyes fejlődési távlatok is. A vezetői példamutatás, valamint a folyamatos jó minőségű kommunikáció a másik két alapvető dolog, amik tapasztalataim szerint sikeres motiváló tényezők.

– Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?

– A repülés és az űrtechnika mindig foglalkoztatta az érdeklődésemet. Előbbihez UAV távpilótaként már picit közelebb kerültem, de még mindkettőben végtelen fejlődési lehetőség állhat előttem.

– Hogyan építi üzleti kapcsolatait?

– Azt tanultam meg erről, hogy a jó kapcsolatépítő mindig és mindenhol nyitott a beszélgetésre és mindig hord magával névjegykártyát. Mindig keresi a lehetőséget, hogy jobban megismerje és segíthesse a másik embert, ennek alapja pedig a figyelem és az érdeklődés. Én ezek mentén működök a valós életben, úgy tapasztalom, hogy ez remekül működik, és ezt igyekszem átültetni a virtuális térbe, az online szakmai felületekre is, amiket egyébként nagyon kedvelek.

– Mire sajnálja az idejét?

– Legjobban a céltalan és felesleges vitára, ami az egóról szól, és ez nem összetévesztendő a konstruktív vitával.

– Mivel lehet felbosszantani?

– Talán leginkább az önzéssel, ami egy közösség rovására megy, legyen szó magán vagy szakmai közösségről, vagy akár a közúti közlekedésről.

– Milyen önkéntes munkát vállalna?

– A hétköznapokban is igyekszem tenni a szűkebb és nagyobb közösségekért, ahová magam és gyermekeim tartozunk, de ami régóta foglalkoztat, az a tanulási lehetőségekben és életkörülményekben lemaradt emberek segítése lenne.

– Mire nem sajnálja a pénzt?

– Semmire, ami családomnak és nekem valódi értéket képvisel, ezek közül kiemelném az egészséget, az élményt és a könyveket.

– Mi tudja a legjobban kikapcsolni?

– Az utóbbi időben a gyalogtúrák-kirándulások és a kertészkedés léptek ebbe a szerepbe.

(Fotó: Szakács Paul)