A gazdasági teljesítmény mérésének egyik legáltalánosabb mutatószáma az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) ugyan pontos leírást ad egy ország aktuális gazdasági teljesítményéről, viszont számos egyéb szempontot figyelmen kívül hagy. Legnagyobb hiányosságai abban rejlenek, hogy nem veszi figyelembe, hogy a társadalom egyes csoportjai milyen mértékben részesülnek a gazdasági fejlődés eredményeiből, valamint, hogy a bővülés üteme mennyire fenntartható hosszabb távon.

A Makronóm Intézet éppen ezért hozott létre egy új mérőszámot Harmonikus Növekedési Index (HNI) néven, amelynek célja, hogy valós képet mutasson a világ országainak hosszú távú egyensúlyi növekedési pályájáról, nemcsak a gazdasági fejlettséget, hanem annak fenntarthatóságához szükséges tényezők sokaságát is figyelembe véve.

Egy új, a korábbiaknál átfogóbb mérőszám alkalmazását az is indokolja, hogy a fejlett országok egy főre jutó GDP-növekedése a jelenlegi válságtól függetlenül is egyre lassuló tendenciát mutat, továbbá az országokon belüli egyenlőtlenségek is konfliktusokhoz, valamint torzított és erőltetett fejlődési pályához vezethetnek, így szükségessé vált az újraelosztási csatornák részletes elemzése, valamint a növekedéshez való hozzájárulásuk mérése.

„A gazdasági környezet változékonysága miatt azon országok, amelyek felkészülnek a válságidőszakok kezelésére, hatékonyabban tudnak hosszú távon is működni. Azonban kérdés, hogy a gazdaság fenntarthatósága mely pillérek mentén mutatható meg a leginkább. A negyedik ipari forradalom berobbanása megváltoztatja a munkaerőpiaci elvárásokat és azon országok, melyek felkészültnek mutatkoznak ezen innováció befogadására, jobb helyzetbe kerülhetnek a következő évtizedekben. Fontos rávilágítani tehát, hogy mely mechanizmusok szolgálják a munka- és tudásalapú társadalom megszilárdítását, amelyben az ország termelékenysége mind a szellemi, mind a fizikai munkaerőben megmutatkozva prosperálni tud" – hívta fel a figyelmet dr. Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője.

A HNI egy objektív, adatalapú, komplex statisztikai módszertant alkalmazó, ugyanakkor értéket képviselő kompozit mutatószám. A megalkotása mögött meghúzódó fő értékítélet abban nyugszik, hogy a hosszú távú gazdasági fejlődési pályát nem erőltetett módon, hanem a társadalmi, demográfiai, környezeti és munkaerőpiaci tényezők egyensúlyával szükséges elérni és fenntartani.

A HNI hat pilléren alapulva hivatott kezelni az egy főre jutó GDP-adat korábban megnevezett hiányosságait. Ezen pillérek a Gazdasági fejlettség, a Munka- és tudásalapú társadalom, továbbá a Gazdasági-, Környezeti, Társadalmi- és Demográfiai- fenntarthatóság. A pillérek együttes vizsgálatából következtethetünk az országok növekedési pályáinak hosszútávú fenntarthatóságára.

Szubjektív értékelés helyett adatelemzés

Nemzetközi szakmai szervezetek már korábban is több alternatív mutatót kínáltak a gazdasági fejlettség, valamint az országok jólétének számszerűsítésére, melyek képesek árnyalni az egy főre jutó GDP-adatokat. A szakirodalomba leginkább beágyazott két index a Világgazdasági Fórum (WEF) Inkluzív Növekedési Indexe és az ENSZ Emberi Fejlettségi Indexe, melyek hasonlóak a Makronóm Intézet mutatószámához, ugyanakkor a legnagyobb újítást a HNI a változók súlyozásában adja.

Míg a két, széles körben elterjedt index esetében szakértői vélemények alapján, szubjektív súlyokkal történik az összesített index kialakítása, addig a Makronóm Intézet egy komplex többváltozós adatelemzési módszer segítségével kombinálja a felhasznált változókat. Ez utóbbi módszer hatékonyabb, mivel csupán az adatokat felhasználva, szubjektív ítéletektől mentesen határozza meg, hogy melyik változót milyen súllyal szükséges figyelembe venni ahhoz, hogy az országok közötti különbségek a leginkább megmutathatóak legyenek.

A index kialakításakor figyelembe vették a jelenleg is létező és a szakirodalomba már beágyazott hasonló indexek felépítését, módszertanát és jelentéstartalmát. A HNI a különböző országok fenntartható egyensúlyi növekedési pályáiról, valamint azok összehasonlításáról ad képet, ugyanakkor módszertani alapjai jelentősen építenek azokra a kritikákra, amelyeket például a WEF Inkluzív Fejlődési Indexével vagy az ENSZ Emberi Fejlettségi Indexével szemben fogalmaztak meg.

Korábban számos kutatóintézet próbált az egy főre jutó GDP-hez képest többletinformációval rendelkező indikátort készíteni, amelyekből – akár módszertani szempontból, a változók kiválasztásával, akár az index által átadott üzenet tekintetében – a Makronóm Intézet indexe is kiindult.

Magyarország az első helyen a fejlődő országok között

A Makronóm Intézet a rendelkezésre álló adatok alapján 87 országra kiterjedő nemzetközi vizsgálatot végzett (azon országok nem szerepelnek az indexben, amelyeknél a kumulált adatelérhetőség – tehát az eredeti adatok aránya – nem érte el a 80 százalékot, valamint egy adott pillérben ugyanezen érték nem érte el az 50 százalékot).

Ennek megfelelően 2005-től 2019-ig volt lehetőség vizsgálni a kiválasztott változókat, amelyek a már korábban említett hat dimenzióban kerültek elhelyezésre.

Magyarország 2012 óta jelentős növekedést mutatott az összesített indexben, leginkább a Munka- és tudásalapú társadalom, valamint a Gazdasági fenntarthatóság dimenziókban elért fejlődésnek köszönhetően. Míg az előbbi dimenziót leginkább a Foglalkoztatási ráta, a Munkatermelékenység, valamint a Munkanélküliségi ráta határozzák meg, addig az utóbbiban a Nettó megtakarítások, a Folyó fizetési mérleg pozitív egyenlege, valamint a Kamatkiadások adják a növekedés motorját.

Ezzel a növekedéssel 2019-ben hazánk az 1. helyen állt a fejlődő országok rangsorában, míg 29. helyen a teljes rangsorban, megelőzve ezzel olyan fejlettnek sorolt országokat is, mint Olaszország, Horvátország és Lengyelország.

A 2019. évi összesített index alapján készült rangsorban Izland, Norvégia, Svédország, Svájc és Dánia állnak az első 5 helyen. Azonban, ha dimenziók szintjén vizsgáljuk meg a helyezéseket, láthatjuk, hogy jelentős eltérések vannak az országok fejlődési pályáiban. Például amíg Kína és az Amerikai Egyesült Államok a Gazdasági fenntarthatóság és Gazdasági fejlettség kategóriákban előkelő helyen szerepelnek, addig a Környezeti fenntarthatóság dimenzióban mindkét ország jelentős lemaradásban van, így az összesített index értékben is hátrébb szorulnak.

Általánosságban elmondható, hogy a skandináv országok igen előkelő helyen szerepelnek a Környezeti fenntarthatóság dimenziójában, ugyanakkor a Demográfiai dimenziót teljes egészében az afrikai kontinens, valamint a közép- és dél-ázsiai országok dominálják.

Gazdasági fenntarthatóság terén kiemelkedik Magyarország

A globális összehasonlítás mellett fontos Magyarország mérőszámait külön is kiemelni és megvizsgálni, hiszen gazdaságunk kiemelkedő eredményt ért el számos dimenzióban, valamint a fejlődő országok közül számos versenytársunkat megelőztük. A HNI leginkább az országok közötti relatív összehasonlításra alkalmas és nincs egy abszolút „optimális” érték, amelyet egy országnak el kell érnie a jólétért. Így nem csak az index nominális értéke, hanem az országok közötti rangsor is tükrözi azt, hogy a fejlettséget mérő hagyományos mutatókhoz képest mennyiben tud több információt nyújtani az új mutatószám.

Magyarország növekedési pályája a vizsgált időperióduson belül 2005 és 2012 között stagnáló, a globális világválság évei után pedig csökkenő tendenciát mutat az idősor, amely konstans index mellett csökkenő helyezést jelent a többi országgal összehasonlítva. Ugyanakkor a 2012 utáni periódusban növekvő tendenciát és a fejlődő országok közötti rangsorban első helyezést, míg a globális rangsorban 29-ik helyezést értünk el.

Regionális szinten vizsgálva elmondható, hogy 2019-ben a V4 országai, valamint a közép-kelet-európai országok közül Magyarország a Gazdasági fenntarthatóság dimenziójában emelkedik ki, míg a Munkaalapú társadalom dimenzióját tekintve ugyan fejlődésünk az elmúlt 15 év során kiemelkedő, jelenlegi fejlettségünk elmarad a cseh és szlovák szinttől, viszont megelőzi a lengyelt és a románt.

Ha a dimenziónkénti értékeket figyeljük, akkor Magyarország leginkább a Gazdasági fenntarthatóság, valamint a Munka- és tudásalapú társadalom dimenziójában ért el kiemelkedő fejlődést az elmúlt években, ugyanakkor a gazdasági fejlettség és növekedés szintje stagnált, viszont relatív értelemben a többi országhoz képest magasan szereplünk a rangsorokban.

Ezzel szemben ugyanakkor problémát jelent, hogy stagnált a Környezeti, a Társadalmi és a Demográfiai fenntarthatóság mutatója. Ugyan ez utóbbi a korábban bemutatottak szerint a teljes fejlett világban problémát jelent, a másik dimenzióban a további fejlődés lehetősége mutatkozik. Ezen dimenziók pontszámainak fejlődése jelenthetné a kulcsot a fejlett országok átlagos jóléti szintjéhez való közelebb kerüléshez.

Ha a hazai fejlődés motorjait keressük, a változók szintjén a legnagyobb növekedést a munkát terhelő adók szintjének alacsony volta, a GDP-arányos széndioxid-kibocsátás, valamint a kiigazított nettó megtakarítás terén értük el, természetesen az internetfelhasználók arányának növekedése után. Azon változók, amelyekben legjelentősebben visszaestünk, a nettó emigráció, valamint az időskori függőségi ráta, melyek egyaránt a demográfiai pillérhez tartoznak.

A Makronóm Intézet fontos törekvése a Harmonikus Növekedési Index mutatószámmal, hogy támpontot nyújtson a globális makroökonómiai összehasonlításokhoz, valamint a közpolitikai döntéshozatalhoz. Továbbá alkalmas legyen azonosítani azon területeket, amelyek egy adott gazdaság számára kiemelendőek, valamint fejlesztendőek ahhoz, hogy mind a jelen társadalma, mind pedig a jövő generációja stabil és magas színvonalú gazdasági, környezeti és társadalmi lehetőségekhez juthasson.