A GKI legutóbbi, márciusi részletes előrejelzése mindenekelőtt az idei visszaesés feltételezésében, az infláció-csökkenés lassúbb voltában, továbbá az EU-transzferekhez való hozzáférés valószínűsített késedelmének mértékében tért el a többségi állásponttól. A GKI júniusban nem változtatott gazdasági előrejelzésének fő megállapításain. Továbbra is az idei GDP 0,5 százalékos visszaesésére számít, sőt, az ennél is nagyobb csökkenés veszélyét csak a mezőgazdaság prognosztizáltnál is gyorsabb bővülése akadályozhatja meg – olvasható a GKI idei második előrejelzésében.

A GKI továbbra is az infláció 19 százalék körüli idei emelkedését jelzi előre, de a korábban gondoltnál lényegesen nagyobb esélyt ad az év végi egyszámjegyű áremelkedés, s ezzel a valamivel 19 százalék alatti átlagos áremelkedés elérésének. Az EU-transzferekkel kapcsolatban pedig mind általánosabb vélemény, hogy erre idén már legfeljebb minimális mértékben kerül sor, sőt, a magyar kormányzat valós megállapodási készsége is kétségessé vált.

Magyarországon 2023 első negyedévében folytatódott a recesszió, a GDP az előző negyedévhez viszonyítva harmadik negyedéve csökkent (0,2 százalékkal), immár az előző év azonos időszakához viszonyítva is visszaesés volt (0,9 százalékkal). Az első négy hónapban az ipari termelés 3,2 százalékkal, az építőipari 7,7 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 10,4 százalékkal volt kisebb az egy évvel korábbinál.

Az üzleti várakozások nem utalnak gyors kilábalásra, júniusban a szolgáltató bizalmi index 5, az ipari 7, az építőipari és a kereskedelmi pedig 38-38 havi mélypontjára süllyedt. A mezőgazdasági GDP viszont a tavalyi brutális visszaesés után a prognosztizáltnál is gyorsabban bővülhet. A GKI idén már nem számít ipari növekedésre (sőt, némi csökkenést is lehetségesnek tart), s 10, illetve 4 százalékra emelte az építőipari, illetve a kiskereskedelmi visszaesés várható mértékét.
Idén a tavalyinál közel 20 százalékkal kevesebb, 16-17 ezer lakás átadása várható. Több szolgáltató ágazatban – például pénzügy, szállítás, turizmus, telekom – viszont szerény növekedés valószínű. A foglalkoztatás idén várhatóan minimálisan, de emelkedik, a munkanélküliségi ráta a tavalyi 3,6 százalékról csak kissé, 3,9 százalék-ra nő.

A GKI 3 százalékról 2,5 százalékra csökkentette a fogyasztás várható idei visszaesését, mivel az első negyedévben a természetbeni juttatások volumene meglepő mértékben, 4,7 százalékkal emelkedett. A vásárolt fogyasztás esetében viszont 3,5 százalékos visszaesésre számít.

Áprilisban a vállalkozási szektorban 16,4, a költségvetésiben 13,4 százalékkal emelkedett a bruttó átlagkereset, ami (24 százalékos) áremelkedés mellett 6,2, illetve 8,5, átlagosan közel 7 százalékos áprilisi reálkereset-csökkenést jelentett. A GKI az év egészében 16 százalék körüli keresetemelkedést valószínűsít, de ennél magasabbat is elképzelhetőnek tart a költségvetési szektor minimális működőképességének fenntartása, illetve a megígért béremelések teljesítése, az üzleti szféra prosperáló részében a munkavállalói követelések teljesítése következtében. A 16 százalékos keresetemelkedés éves átlagban (19 százalékos infláció esetén) 2,5 százalékos reálkereset-csökkenést jelentene (a vállalkozói szektorban stagnálást, de a költségvetési szektorban 6 százalék körüli veszteséget). 2023 végén azonban már nőhet a keresetek reálértéke.

A nyugdíjak reálértékének megőrzését törvény garantálja, de a gyakorlatban némi csökkenést fog jelenteni, hogy idén nincs esély nyugdíjprémium kifizetésére. A reáljövedelmek – a magas bázis, például a tavalyi szja-visszatérítések következtében – a reálkereseteknél jelentősebben, 3-3,5 százalékkal csökkennek.

Az állami beruházások befagyasztása és átütemezése már 2022 nyarán megkezdődött, tavaly ősszel lista jelent meg többszáz – jelentős részben infrastrukturális jellegű – felfüggesztett fejlesztésről. Idén májusban ezek nagy részének támogatási szerződését a kormány meg is szüntette. A magyarázat nyilvánvalóan a költségvetési – ezen belül EU-források – hiánya. A kormányzat a vállalkozói beruházások fellendülésétől reméli ennek legalább részleges ellensúlyozását.

A háború közelsége, a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, a fejlesztésekre fordítható vállalati források csökkenése, a hitelek drágasága, a költségvetés korlátozott teherviselő képessége, valamint a bizonytalan bel- és külföldi kereslet azonban valószínűtlenné teszi ennek megvalósulását. Az újabb és újabb akkumulátorgyárak létesítésének bejelentése egyelőre ehhez kevés. A GKI változatlanul az állóeszköz-felhalmozás 4 százalék körüli idei visszaesésére számít.
A módosított 2023. évi költségvetés már elfogadásakor elszakadt a valós folyamatoktól. Az államháztartás pénzforgalmi hiánya ugyanis már 2023 első négy hónapjában csaknem elérte, majd május végére meghaladta az éves előirányzat 80 százalékát (81,3 százalék). Ennek magyarázata egyrészt a túl optimista növekedési előrejelzésben – például fogyasztásbővülésben –, másrészt az előirányzott EU transzferek elmaradásában rejlik.

Miközben az alultervezett infláció a költségvetés bevételei szempontjából (legalábbis rövidtávon) kedvező hatású, a kiadási oldalon pótlólagos feszültségek és kockázatok forrása. Különösen aggasztó az adósságszolgálat emelkedése. A GKI szerint nagy – mindenekelőtt az EU-transzferek beérkezésétől és az ezek terhére megelőlegezett kiadásoktól függő – bizonytalanság mellett, egyensúlyjavító intézkedések nélkül a GDP 1,5 százalékát is elérő deficit-túllépés is bekövetkezhetne. A GKI azt feltételezi, hogy a kormányzat e többletdeficit mintegy felét kiigazítás, másik felét a hiány elengedése formájában fogja kezelni. Vagyis az előirányzott 3,9 százalékos GDP-arányos deficittel szemben 4,7 százalék körüli hiányra számít. A GDP-arányos államadósság csökkentését az infláció 2023-ban is segíti, lehetséges az adósságráta 69 százalék körülire csökkentése.

Az év egészében 19 százalék körüli áremelkedés várható. A magas ütem részben az áthúzódó hatások következménye, például az energiaárak szeptemberig, az üzemanyagárak decemberig emelik az idei árszínvonalat. Ugyanakkor ennek a bázishatásnak a kifutása az előző év azonos időszakához képest gyors árcsökkenést vetít előre.

A további havi áremelések legkeményebb akadálya a vásárlóerő csökkenése. Az év végére megvalósulhat az egyszámjegyű áremelkedés elérése. A fogyasztói áremelkedésnél magasabb maginfláció, az energiaárak várható emelkedése, a költségvetés nehéz helyzete, az ársapkák megszüntetése, a keresetnövekedés esetleges gyorsulása, s nem utolsó sorban a forint jelentős gyengülésének lehetősége azonban fékezheti, sőt, meg is akadályozhatja ennek elérését.

A GKI éves átlagban a tavalyihoz hasonló, 390 forint körüli euróval, vagyis az első öthavi 383 és június utolsó előtti hetének 370 forintos árfolyamához képest a második félévben jelentősen gyengülő forinttal számol. A forint idei eddigi erősödésében ugyanis meghatározó szerepe volt a kiugróan magas magyar irányadó kamatnak, ami spekulációs pénzt is vonzott az országba. Bár a forint jól bírta a kamatcsökkentési periódus megkezdését, a folytatódó magyar kamatcsökkentési ciklus ezt a pénzáramlást fokozatosan megfordíthatja. Ráadásul a nagy központi bankok inkább kamatemelésen gondolkodnak, ami tovább csökkenti a magyar kamatelőnyt. Emellett elúszóban van az a forint erősödéséhez a háttérben igencsak hozzájáruló remény is, hogy hamar sikerül megállapodni az EU-val jelentős összegű, viszonylag gyorsan és ténylegesen felhasználható transzferekről.

Kedvezőtlen hatású az államháztartás magas finanszírozási igénye, s csökkentik a befektetői bizalmat az állam folytatódó, piacidegen beavatkozásai, továbbá az EU-val és az USA-val konfrontatív, Oroszországgal megértő magyar kül- és gazdaságpolitika is. Mindez akkor is gyengítheti a forintot, ha a hitelminősítők egyelőre kivárnak. Például a Fitch júniusban nem változtatott a magyar besoroláson, így a lehetséges leminősítésre utaló negatív kilátásokon sem.

A GKI arra számít, hogy amennyiben a megkezdett havi 100 pontos kamatcsökkentés más forintgyengítő hatásokkal együtt 400 forint fölé gyengítené az árfolyamot, az nem lesz töretlenül folytatható. Lehetséges, hogy túl optimista az a jelenleg széles körben elterjedt vélemény, miszerint már szeptemberben 13 százalékra csökkenhet az irányadó kamat, mely így újra azonos lenne az alapkamattal. Az ősz vagy kora tél folyamán azonban ez az összeérés valóban bekövetkezhet.

Kedvező esetben – ha az infláció és főleg az árfolyam alakulása ezt lehetővé teszi – még az idén megkezdődhet az alapkamat csökkentése is (kb. 12 százalékra). Ugyanakkor a forint vészes gyengülése – például túlzott sebességű kamatcsökkentés vagy az EU-tárgyalások megszakadása esetén – a kamatcsökkentési folyamat leállításához, egészen szélsőséges esetben újabb szigorításhoz is vezethet.

A folyó fizetési mérleg tavalyi, az év egészében 13,6 milliárd eurós deficitje után az idei első négyhavi hiány csak 0,5 milliárd euró volt. Igaz, a főleg májusban szokásos profitrepatriálás, jelentős adósságszolgálati terhek kifizetése még hátra van, s a gazdaság élénkülése is rontani fogja az egyenleget. Az év egészében 6 milliárd euró körüli hiány, a GDP 3 százaléka várható.

Aggasztó viszont, hogy az EU-transzferek beáramlása egyelőre minimális – az első négy hónapban 0,5 milliárd euró –, s ebben idén már nem várható fordulat. Az év egészében a folyó fizetési és tőkemérleg hiánya 4 milliárd euró körüli, a GDP 2 százaléka lehet. Az MNB nemzetközi tartaléka 2023 április végén 39,9 milliárd euró volt, ami egyelőre megfelelő.

A gazdaságpolitikában a tavaly kezdődött válság ellenére mindmáig nem került sor egy új stratégia kidolgozására, ehelyett folyik az egyensúlyjavító és az élénkítő irányvonal küzdelme. Jól példázza ezt a 2023. évi költségvetés, amelynek immár idén tavasszal elfogadott módosítása is lényegi felülvizsgálatra szorul. Az elkerülhetetlen válságkezelés reformok nélküli megszorításokban – adóemelésekben és támogatáscsökkentésekben, a közszolgáltatások perspektívátlan lezüllesztésében –, a piaci folyamatokba történő, a korábbinál is kiterjedtebb állami beavatkozásokban ölt testet.

Az elmúlt két hónapban is rombolta a befektetői környezetet a különadók jövő évi megtartása (sőt, a kereskedelem esetében már idei második félévtől való újabb megemelése), a megtakarítások egy részére kivetett adóteher vagy a befektetési alapok szabályozásának átalakítása, a kormányközeli befektetők folytatódó erőszakos felvásárlási akciói.

A stratégiai gondolkodás hiánya a jövő folytatódó felélésében (az egészségügy, az oktatás, az innováció elhanyagolásában), s félő, hogy a gazdasági egyensúly feszültségeit nagyrészt levezető infláció idei csökkenését követő viszonylag magasan ragadásában ölt testet. Ez utóbbit valószínűsíti, hogy a kormányzat részéről már felvetették a jegybanki inflációs cél emelésének lehetőségét.

A magyar kormány a jogállamisági követelményeknek megfelelő intézményi változtatásokkal nem tartalmilag, hanem inkább csak formailag igyekszik megfelelni az EU elvárásainak. Így a személyi függések rendszerén keresztül továbbra is biztosítani próbálja az elvileg független szervezetek „megfelelő” tevékenységét. A kormányzat vonakodva és ellentmondásos módon, az időt húzva és formailag, inkább csak a látszatok szintjén enged a gazdasági és politikai kényszereknek, miközben folyamatos akadékoskodásával, vétófenyegetésével és vétózással egyszerű „bajkeverőként” jelenik meg az EU döntéshozói és közvéleménye előtt.

A kormány ettől a „fárasztásos módszertől” feltehetőleg azt reméli, hogy a magyar modell lényegét átmentve juthat hozzá az EU-transzferek jelentős részéhez. Ez eddig nem hozott sikert, hiszen immár a kormányzat megnyilvánulásai is az EU-transzferek nélkülözhetőségéről szólnak.

A GKI idén nem számít érdemi EU-transzfer beérkezésére. Ugyanakkor azt valószínűsíti, hogy előbb-utóbb azért valamiféle megállapodás születni fog az EU-val, melynek végrehajtása ugyan állandó viták tárgya lesz, de azért a transzferek egy részének folyósítása – akár felfüggesztésekkel tarkítva – megtörténik. A tárgyalások megszakadása ugyanis Magyarország számára nem csak veszteségekkel, de súlyos bizalomvesztéssel, s ezzel finanszírozási problémákkal járna.