Miért nem a tervek hiánya a valódi probléma?

A vállalkozók többsége pontosan tudja, mit kellene csinálnia. A gond nem a tudás, hanem a cselekvés: a nyitva hagyott kérdések ott lógnak a fejünkben, visszatérnek minden héten, és közben semmi nem változik. Ez a helyzet energiát emészt – nem azért, mert nehéz a döntés, hanem mert újra és újra foglalkozunk vele anélkül, hogy lezárnánk – olvasható a VOSZPort blogbejegyzésében.

A halogatás is döntés, csak irány nélküli. És ami még rosszabb: közben a körülmények változnak, a lehetőségek elúsznak, a probléma pedig általában nem oldódik meg magától.

Mibe kerül mindez valójában?

A nyitott döntések költsége ritkán látszik azonnal. Inkább apránként jelentkezik:

• a kintlévőség, amit korábban is be lehetett volna hajtani
• az ügyfél, aki közben máshoz ment, mert nem kaptuk el időben
• a saját figyelmünk, ami öt félkész ügy között oszlik meg

Ezek nem drámai veszteségek, de összeadódnak. És közben azt érezzük, hogy folyamatosan dolgozunk, mégsem haladunk előre.

Miért pont év elején érdemes lépni?

Januárban és februárban általában kevesebb a futó projekt, friss a pénzügyi év, és – ha őszinték vagyunk magunkhoz – ilyenkor még van egy kis lendület arra, hogy változtassunk. Ez nem motivációs kérdés, hanem gyakorlati: év közepén már benne vagyunk a sűrűjében, és az elhalasztott döntések tovább tolódnak.

Nem feltétlenül nagy lépésekről van szó. Gyakran elég annyi, hogy végre kimondjuk: igen vagy nem. Marad vagy megy. Csináljuk vagy nem.

Van egy árajánlat, amit már háromszor újraszámoltunk, de még mindig nem küldtük el. Egy beszállító, akiről tudjuk, hogy váltani kellene, de azért marad, mert „most nincs időnk újat keresni”. Egy árkorrekció, amit fél éve halasztunk, mert nem tudjuk, hogyan reagálnak majd az ügyfelek. Ezek nem stratégiai kérdések – ezek elakadt vállalkozói döntések. És a legtöbb kisvállalkozásnál nem a tervek hiányoznak, hanem ezeknek a kisebb-nagyobb döntéseknek a lezárása.

Miért nem a tervek hiánya a valódi probléma?

A vállalkozók többsége pontosan tudja, mit kellene csinálnia. A gond nem a tudás, hanem a cselekvés: a nyitva hagyott kérdések ott lógnak a fejünkben, visszatérnek minden héten, és közben semmi nem változik. Ez a helyzet energiát emészt – nem azért, mert nehéz a döntés, hanem mert újra és újra foglalkozunk vele anélkül, hogy lezárnánk.

A halogatás is döntés, csak irány nélküli. És ami még rosszabb: közben a körülmények változnak, a lehetőségek elúsznak, a probléma pedig általában nem oldódik meg magától.

Mibe kerül mindez valójában?

A nyitott döntések költsége ritkán látszik azonnal. Inkább apránként jelentkezik:

• a kintlévőség, amit korábban is be lehetett volna hajtani
• az ügyfél, aki közben máshoz ment, mert nem kaptuk el időben
• a saját figyelmünk, ami öt félkész ügy között oszlik meg

Ezek nem drámai veszteségek, de összeadódnak. És közben azt érezzük, hogy folyamatosan dolgozunk, mégsem haladunk előre.

Miért pont év elején érdemes lépni?

Januárban és februárban általában kevesebb a futó projekt, friss a pénzügyi év, és – ha őszinték vagyunk magunkhoz – ilyenkor még van egy kis lendület arra, hogy változtassunk. Ez nem motivációs kérdés, hanem gyakorlati: év közepén már benne vagyunk a sűrűjében, és az elhalasztott döntések tovább tolódnak.

Nem feltétlenül nagy lépésekről van szó. Gyakran elég annyi, hogy végre kimondjuk: igen vagy nem. Marad vagy megy. Csináljuk vagy nem.

Mi kell ahhoz, hogy dönteni tudjunk?

A legtöbb elakadt döntés mögött nem bizonytalanság van, hanem hiányzó információ. Nem tudjuk pontosan, mennyi a kintlévőségünk, nem látjuk tisztán, melyik ügyfél hozza a bevétel nagy részét. Vagy épp ismerjük a finanszírozási lehetőségeket, amelyek segíthetnének egy fejlesztésben.

Ilyenkor nem a döntést halogatjuk – hanem az adatot keressük.

A VOSZPort ebben segít: a pénzügyi kimutatások, a partneradatok és a számlák státusza egy helyen látható, külön táblázatok és szétszórt rendszerek nélkül. Ha pedig fejlesztésen gondolkodunk, a finanszírozási modul megmutatja, milyen lehetőségek érhetők el a cégünk számára.

Nem a terveken múlik

Az idei év nem attól lesz más, hogy mást tervezünk – hanem attól, hogy máskor és másképp döntünk. Aki tisztán lát, az gyorsabban lép. És aki lezárja a régóta nyitva álló kérdéseket, az felszabadítja a kapacitást arra, ami valóban előreviszi a vállalkozást.